Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

2. szám - Hajdu Dezső: Az egykori Csongrád-Sövényházi Ármentesítő Társulat Csongrád–Felgyő–Csanytelek öblözetei árvédelmi művei kiépítésének története

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. 2. SZ. a viták hosszú sorát indították el, főleg az 1830. évi víz által elöntött területek után fizetendő aránytalanul nagy hozzájárulást tartották igazságtalannak. Csongrád is méltánytalannak, a rendelet egyes részleteit igazságtalannak vélte és protestált is ellene. Érvelését azonban elutasítva a törvény szerinti végrehajtásra utasították. 2. A Tisza vízjárása, a védelmi létesítmények építésének mozgató rugói 2.1. A védendő terület bemutatása. A csongrádi szakaszmérnökséghez tartozó tiszai ártér három öblözetet foglal magába: - csongrádi öblözet - kilences - felgyői öblözet - csanyi öblözet A szabályozást megelőző időszakban az ártér egybefüggő, egységes öblözetet alkotott. Csongrádtól É-ra a Duna- Tisza közötti homokhátság a hullámtérig ékelődik be, ezzel magas partot hozott létre. Gyakorlatilag innen kezdődik a fenti három öblözet. A város és környezete nagyobb részben egy-másfél méterrel magasabb az átlagos terepnél, gyakorlatilag az 1855-ös árvízszint környezetében, helyezkedik el. A város DK-i részének magassága megközelíti az LNV-t. Ettől a helytől kezdődően az ártér kiszélesedik és változó szélességgel kíséri párhuzamosan a Tisza medrét. Az ártér magassági viszonyaiban két markánsan elkülönülő részre tagozódik: 4-5 km széles mélyártér, mely 1,5-2 m gyors emelkedés után néhány ezrelékes emelkedővel magasodik a D-T hátság felé. A mélyártér magassága átlagosan 4,5 -5,5 m között van tiszai vízállásra vonatkoztatva. A fennsíki területről két jelentős belvízcsatorna közel merőlegesen torkollik a Tiszába. Az öblözet közepén a Vidre ér, a D-i szélén a Dongér. A Dongér közelében a relatívan magasabb terep néhány száz méterre megközelíti a Tiszát, így gyakorlatilag a szabályozás előtti árvizektől védett terület zárta le az öblözetet, egyben helyet adott a Kecskemét -Mindszenti útnak. Az öblözetben végrehajtott árvízi rendezés szükségessé tette a belvíz elvezetésének reformálását is. Ezért a Vidreér és a Dongér két partjára az árvízi biztonságnak megfelelő magasságú töltések épültek, mesterségesen két részre osztva és alsó részén lezárva az árvízi öblözetet. 2.2. A szabályozás munkáját befolyásoló jelentősebb események Sajnálatos módon semmilyen bölcsesség nem kell azon alapszabály megállapításához, mely szerint a Tisza szabályozásának folyamata és a katasztrófák között szoros összefüggés van. 1852. Május 3.-án Szegeden tartotta ülését a Csongrádi Tisza-szabályozó Társulat, melyen gr. Károlyi Sándort a jószágfelügyelők, Csongrádot a társulati elnök, pénztárnok és a jegyző képviselte (Csongrádi levéltár) A napirendi pontok határozatai: 1.) A Hevesi és Csongrádi osztályok összevonását szolgáló költségtakarékos megoldásra felszólító 1851 évi Központi Bizottmány-i rendelet semmis 2.) A Társulat marad önálló és vezetése sem változik. 3.) Ismerteti a Társulat technikai felszereltségét, az alsó vízszerkezet központi szertárának felszerelési előírásai szerint. Néhány érdekesség a leltárból: talicska 1605 db jó és lOOOdb rossz, ásó: 235 db jó nyeles és 3616 db új nyeletlen. Van még 465 db csákány, 2067 db deszka, stb. A fő gondot az jelentette, hogy a forradalmi események idején sok szerszám eltűnt, tönkrement. (Megj.: árvíz volt, a Tisza mentén frontvonal). A szertárost alsószerkezeti szerszámőr titulus illette, fizetése 20 pengő volt. A társulati elnök évi 600 pengőt, míg a jegyző 300 pengőt kapott. Ugyancsak 1852-ből származik a malmos gazdák kimutatása, mely szerint 42 fönek összesen 62 db malma volt a csongrádi vizeken. Malmonként és évente 16 pengő bérleti díjat fizettek a városnak. Károlyi grófnak 2 db malma volt, de volt egy Szlávik Pálnő malomtulajdonos is. A malmos gazdák malmaikat kötelesek voltak olyan helyre kikötni, melyet részükre a központból kiküldött mérnök kijelöl, továbbá a gőzhajózás biztosítása érdekében a malom úszótagját lámpával kell kivilágítani. Ha helyét megváltoztatja, vagy nincs kivilágítva az esetleges baleset kárát köteles vállalni. Többször is volt viszály Szentes és Csongrád között a malmok üzemeltetése témában, mivel a szentesi malomtulajdonosok a Böldi rév feletti Tisza szakaszon előszeretettel kötötték ki malmaikat a csongrádi oldalra, ahol természetesen nem fizettek. Ha ellenőr ment, akkor átlavíroztak a folyó középvonalának szentesi oldalára. Az 1865. évi árvízi jelentés Beliczay Tamás helytartó úrnak irt 178/865 sz. főszolgabírói levél szerint a fenyegető árvíz ellen Csongrádon létre hozták az árvízi bizottmányt, melyek feladata a védmüvek helyszíni ellenőrzése és intézkedések megtétele. Ezt követően a jelentés a Sárkányfaroktól elindulva részletesen leírja a bizottság megállapításait, a szükséges teendőket, a munkamennyiségeket, az anyagszükségletet rögzítve (karó és kéve gaz), továbbá a végrehajtásért felelős személyeket felsorolva. A leírásból kiderül, hogy kompátjáró volt a Tegzes háznál (Halpiac utca környéke) a Szent Jánosnál, melyek erősen kikoptak és ezért földdel, gazzal töltöttek be. Szükség esetén a földet a városi szakaszon a környező kertekből és útcákból szedték össze. A Vidre völgyére és a kicsapó ágra a "környéken lakó földes gazdák rendeltettek védelemre, veszély idejében szükséges védkarókkal és gazzal látandók el". Természetesen a felügyelőket is kijelölték. Nem történt említés a Csongrád-Szentesi úton Böld településig, a kilencesi töltésen (ezek egyben települések közötti helyhatósági utak is), valamint a toronyalji töltésen folytatandó, a járás hatáskörébe tartozó műveken folytatandó esetleges védekezésről és felkészülésről. Az 1876. évi árvíz Rettenetes pusztítást végzett a városban (344/1876 máj. 6.. az alispánnak címzett polgármesteri jelentés). Romba dőlt 461 ház, 186 tanya és melléképület, melynek anyagi kárát 358.000 Ft-ra becsülték. Meghalt 5 ember, eltűnt 2. A 8 napra felhalmozott tartalék élelmiszer elfogyott a városban, s a szomszédos községek, egyének és a kormány adományából él a lakosság. Az élelmiszersegélyek szétosztásánál csak az árvízkárosultak kapnak, ezek száma mintegy 200 fő. A házak között bennrekedt vizek poshadnak, bűzösek, és járvány kialakulásától félnek.