Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

172 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. Kivonat: A Felső-Tisza menti holtmedrek állapotfeltárása. 1. rész: Állapotfelmérés Wittner Ilona

1 - Dévai György

2 - Kiss Béla

3 - Müller Zoltán

3 - Miskolczi Margit

2 - Nagy Sándor Alex

2 'Nyíregyházi Főiskola, Természettudományi Főiskolai Kar, Állattan Tanszék, 4400. Nyíregyháza, Sóstói út 31/B 'Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 'Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, 4024. Debrecen, Sumen u. 2. A Tisza és mellékfolyói hullámterén található különböző korú, feltöltődési állapotú és szukcessziós stádiumú holtmedrek jelentős része az európai viszonylatban is ritka, természetközeli állapotú vizes élőhelyek maradványai közé tartozik. A civilizációs hatások a holtmedreket eltérő mértékben érintették, s ebből következően természetvédelmi értéküket tekintve nem egységesek Annak érdekében, hogy a különböző holtmedrek állapotfeltárását egységesen elvégezhessük, egy három lépcsőből felmérésből, értékelésből és minősítésből - álló rendszert dolgoztunk ki. Az állapotfeltárás első lépcsőjeként a felmérésre került sor, aminek keretében a holtmedrek ún. integrált kategorizálása történt meg. Ennek alapvető kategóriái a következők: I. természetvédelmi prioritású, II. bölcs hasznosítású, III. gazdasági hasznosítású holtmedrek. Munkánk eredményeit összegezve megállapítottuk, hogy a Felső-Tisza mentén az eddig ismertnél és a vártnál is lényegesen nagyobb számban találhatók a természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű vizes élőhelyek közé sorolt holtmedrek. A holtmederfelmérést a Tiszának a felső-tiszai szakaszán, azaz az országhatártól Dombrád-Cigánd vonaláig terjedő részén végeztük el. Ezen a 745. fmk-től az 590. fmk-ig terjedő 155 km hosszúságú Tisza-szakaszon összesen 78 holtmeder azonosítása történt meg. A 78 holtmeder közül 34 természetvédelmi prioritású, 19 bölcs hasznosítású, 25 pedig a gazdasági hasznosítású kategóriába sorolható. Felső-Tisza mente, holtmedrek, integrált kategorizálás, állapotfelmérés, természetvédelmi érték. Előzetes terepi tapasztalatainkat és a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakembereinek véleményét figyelembe véve a Tiszának az országhatártól Dombrád-Cigánd vonaláig terjedő részét (a 745. fmk-től az 590. fmk-ig terjedő 155 km hosszúságú Tisza-szakaszt) tekintjük Felső-Tiszának. A lehatárolás alapját az a fontos szempont képezi, hogy a tiszalöki duzzasztás hatása Dombrád-Cigánd vonaláig mutatható ki, ami az ez alatti folyószakasz hidrológiai és ökológiai viszonyait döntően befolyásolja. A vizsgálati terület lehatárolása után térképeken kijelöltük a felmérendő holtmedreket. E feladat elvégzéséhez kellően részletes (1:10 000, ill. 1 : 25 000 léptékű) hivatalos (honvédségi, föld- és vízügyi) térképeket használtunk. A térképek alapján a Felső-Tisza mentén 78 holtmedret különítettünk el. A holtmedrek neve a különböző térképeken - és a helyi lakosság mindennapi nyelvhasználatában - sok esetben nem egyezett egymással, ezért fontos feladatnak tekintettük a pontos és egyértelmű név kiválasztását, ill. szükség esetén annak megalkotását. Az általunk követett nevezéktan alapgondolata szerint a holtmeder neve egyrészt valamilyen topográfiai névhez kötődik, másrészt a holtmeder típusát (morotva vagy Holt-Tisza) kell jelölje. Morotvának a Tisza szabályozása előtti időből származó, természetes úton lefüződött holtmedreket tekintjük. A XIX. század második felében végrehajtott folyószabályozási munkálatok során mesterséges átmetszésekkel kialakított holtmedreket Holt-Tiszának javasoljuk hívni. Meg kell azonban jegyezni, hogy bizonyos esetekben az elnevezés nem utal a holtmeder jellegre (pl. Vér-tó, Kis-Tisza), viszont ezek a nevek egyértelműek, jellegzetesek és annyira hagyományosak, hogy megváltoztatásukat fölöslegesnek és értelmetlennek tartottuk. Külön ki kell emelni, hogy néhány olyan holtmedret is találtunk, amelyek sem a morotva, sem a Holt-Tisza kategóriába nem voltak besorolhatók, mivel nem természetes lefüződéssel és nem mesterséges átvágással keletkeztek. Ezek a holtmedrek a Tisza egy-egy szakaszán a szabályozások után jöttek létre, oly módon, hogy a kanyarulatok átvágása miatt erősen megváltozott munkavégző képességű és mederformáló tevékenységű folyó új medret vájt magának (pl. nagyobb és hosszan tartó áradások alkalmával). Az ilyen típusú elhagyott maradványmedrekre az ómeder elnevezést javasoljuk használni [pl. Fövenyesi-ómeder (Zsurk), Ledmecői-ómeder (Cigánd)]. A helyrajzi (topográfiai) azonosítás mindig kettős jellegű: egyrészt a település egy jellegzetes bel- vagy külterületi részének meghatározását jelenti (belterületi név esetén pl. Aranyosapátinál Aranyos; ill. külterületi név esetén pl. Nagy-szeg, Halvány-hát, Almás-kert), másrészt annak a településnek a nevét, amelyhez a holtmeder közigazgatásilag tartozik. Ez utóbbinak két okból is nagy jelentősége van: egyrészt ugyanazon a néven, de különböző helyen több holtmeder is előfordulhat (pl. NagyKulcsszavak: Bevezetés A holtmedrek hazánk és főként a Tiszai-Alföld tipikus természeti képződményei. Holtmedreink egyik csoportja természetes úton - túlfejlett kanyarulatok lefQződése révén - keletkezett. Ezek idősebb - a XIX. század közepe előtt kialakult holtmedrek, melyek általában a szukcesszió előrehaladott állapotában vannak. Egy részük napjainkra már erősen feltöltődött, medrük többnyire száraz, legfeljebb a tavaszi hóolvadást és a nagyobb esőzéseket követően vizenyős. Másik részük, amelyekben állandó vagy hosszabb időtartamú vízborítás van, kopolya, kistó vagy mocsár típusú természetes állóvíz (Dévai et al. 1992). A másik csoportot azok a holtmedrek alkotják, amelyeket a XIX. század második felében végrehajtott folyószabályozási munkálatok során mesterséges átmetszésekkel alakítottak ki. Ezek 150 évnél fiatalabbak, de ennek ellenére a szukcesszió egészen különböző stádiumában vannak, s Igy köztük a kopolya típustól a kistó és a mocsár típuson keresztül a teljesen kiszáradt, erdővel borított holtmederig minden változat előfordul. Hangsúlyozni kell, hogy a Tisza és a mellékfolyói hullámterén található különböző korú, feltöltődési állapotú és szukcessziós stádiumú holtmedrek jelentős része az európai viszonylatban is ritka, természetközeli állapotú vizes élőhelyek (Dévai et al. 2001a) maradványai közé tartozik. A Tisza hullámterén és az ahhoz szervesen kapcsolódó mentett oldali területeken elhelyezkedő holtmedrek, ill. más változatos típusú és megjelenésű hullámtéri vizterek láncolata zöldfolyosóként és magterületként (IUCN 1995, Gallé et al. 1995) fontos szerepet tölt be a fokozottan veszélyeztetett vizes élőhelyek megőrzésében (Davis 1994) és a biodiverzitás minél teljesebb fennmaradásában (Decamps 1993, Franklin 1993). A holtmedrek számbavétele a Felső-Tisza mentén A jellemzően magyarországi vizes élőhelyeknek tekinthető holtmedrekről nincs teljes nyilvántartás, igy pontos számukat sem ismerjük. Pálfai (1995, 1997) összefoglaló munkáiból tudjuk, hogy a Tiszának és mellékfolyóinak a hazai szakasza mentén 167, míg a Dunának és mellékfolyóinak a hazai szakasza mentén mintegy 50 olyan holtmeder, ill. holtág (pl. a Duna szigetközi és gemenci szakasza mentén található egykori mellékágak) található, amelyeknek felülete öt hektárnál nagyobb. Ezeken kívül még számos öt hektárnál kisebb felületű holtmeder létezik, amelyekről még nem készült összefoglaló munka. A Tisza-mente kiemelkedő jelentőségű, hiszen az öt hektárnál kisebb felületű holtmedreket is figyelembe véve a Tiszának és mellékfolyóinak a hazai szakasza mentén található holtmedrek száma - előzetes becslésünk alapján - meghaladja a 300-at. Munkánk kezdetén tehát arra törekedtünk, hogy megállapítsuk a Felső-Tiszához tartozó holtmedrek számát, s elvégezzük pontos azonosításukat.