Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.
160 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2004. 84. ÉVF. míg a petecsomóban együtt utazó petékből kikelnek a lár- gően változó, de általában több száz lárva akár 30-40 %-a vák. A vízfelszínről aktív úszással és a függőleges áramlá- már a halak és egyéb szervezetek tápláléka lesz, mielőtt az sok segítségével eljutnak az üledék felszínére. A fajtól füg- üledék védelmét elérhetnék. 1. táblázat: Az Oledékfaunát alkotó fajok egyedsűrúségének szezonális dinamikája a tihanyi Belső.tóban, 2002-ben Május 28. Szeptember 5. Október 3. Egyed/m 2 Mintavételi helyek Faj 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. Chironomus plumosus L. 15 59 44 44 15 89 15 59 1214 44 Chironomus salinarius Kieff. 148 158 163 44 Einfeldia carbonaria Meig. 15 Glyptotendipes gripekoveni Kieff. 30 592 15 44 Kiefferulus tendipediformis Goetgh 311 15 0 44 Polypedilum convictum Meig 15 Polypedilum nubeculosum Meig. 15 15 Polypedilum nubifer Skuze 266 30 1761 281 518 15 2516 Fajok száma 1 I 1 2 2 5 1 6 3 1 3 2 4 0 0 Egyrészt a fent említett okok miatt mozaikos az üledékben élő állatvilág és egyedsűrűsége szélső értékek között változik. További fontos meghatározó tényező az üledék minősége és táplálék ellátottsága, valamint az oldott oxigén mennyisége. Ha már nyomokban van csak jelen, és ez az állapot napokon át ismétlődik, akkor az üledékben élő állatok (kagylók, csigák, vízi férgek, rákok, vízi rovarlárvák) elpusztulnak. Az alább felsorolt árvaszúnyog fajokat találtuk a tóban: Chironomus plumosus L., Chironomus salinarius Kieff., Einfeldia carbonaria Meig., Glyptotendipes gripekoveni Kieff., Kiefferulus tendipediformis Goetgh., Polypedilum convictum Meig., Polypedilum nubeculosum Meig., Polypedilum nubifer Skuze. A fajok szezonális dinamikája a Belső-tóban A májusi mintavétel idején két fajt találtunk, az egyedszámuk négyzetméterenként 15-163 egyed között változott. Az üledék/víz határon, az üledék feletti vízrétegben már mutatkoztak a hajnali oxigénhiány előjelei. Az üledék felszínéről már eltűnt a vékony, de jellegzetes rozsdabarna "egészséges" réteg. Szeptemberben a faj és egyedszám egyaránt megnőtt. A tónak azokon a részein, ahol az üledék vékonyabb, vagy kevesebb szerves anyag tartalmú volt, sok árvaszúnyog lárva alkotta az üledékfaunát. A tóközépen (2. mintavételi hely) és a csónak kölcsönző előtti mély iszapú térségekben azonban kevés állat volt, folyamatos halpusztulásokat is tapasztaltak. A mintavétel idején is 2-3 kg-os süllőket vetett fel a víz a felszínre, amelyek az alacsony oldott oxigén koncentráció miatt pusztultak el. A 20-30 cm-es, sekély partszéli vízben a 3. sz. mintavételi helyen az üledék gazdag volt árvaszúnyog lárvákban. Az üledék szerves anyag tartalma itt alacsony volt és nem rothadt (/. táblázat). Októberben - a víz hőmérsékletének csökkenésével - az üledék felszínén egyre jobb feltételek alakultak az árvaszúnyog lárvák megtelepedésére, viszont a csónakkikötő előtt és attól a tó közepe felé haladva még egyetlen lárvát sem találtunk (1. táblázat). Az üledék felszíni rétegében jelentős mennyiségű gáz volt, amely a mintavétel hatására megbolygatott üledékből távozott. A tavon továbbra is észleltünk szórványos halpusztulást. Májusban a nagy testű árvaszúnyog fajok alkották az üledéklakó életközösséget, az alacsony oldott oxigén koncentrációk iránt tűrőképes árvaszúnyog faj lárváit találtuk alacsony egyedsűrűségben. Szeptemberben az uralkodó (domináns) az apró testű Polypedilum nubifer volt, szubdomináns pedig a Glyptotendipes gripekoveni, amely a partszegélyt övező növényzet előtti üledéket lakja elsősorban. Októberre a fauna összetétele tovább változott: a Polypedilum nubifer maradt továbbra is domináns, de a nagy testű Chironomus plumosus lett szubdomináns, a Glyptotendipes gripekoveni pedig alárendelt szerepet játszott (2. táblázat). Az évenként több nemzedékű árvaszúnyog fajok képesek időről-időre újra benépesíteni a tó elnéptelenedett térségeit. 2. táblázat: Az üledékfaunát alkotó fajok mennyiségi viszonyai (átlag 2002-ben Faj Máj. 28 | Szept. 5.1 Okt. 3. Faj Ewgyed/m 2 Chironomus plumosus L. 104 163 1317 Chironomus salinarius Kieff. 207 0 0 Einfeldia carbonaria Meig. 0 15 0 Glyptotendipes gripekoveni Kieff. 0 636 44 Kiefferulus tendipediformis Goetgh 0 311 59 Polypedilum convictum Meig 0 15 0 Polypedilum nubeculosum Meig. 0 30 0 Polypedilum nubifer Skuze 0 2338 3093 Dominancia viszonyok Az egész szezont tekintve domináns faj a Polypedilum nubifer, amely a jobb oxigén ellátottságú sekélyvizű partszéli üledékben fordult elő tömegesen, a mintákban talált összes állat 63,75 %-át alkotta. Szubdomináns a Chironomus plumosus volt, amely még a nagytestű ponty számára is alapvető táplálékot ad. Több napon át ismétlődő oxigénhiány miatt az üledéklakó szervezetek elmenekülnek, vagy elpusztulnak (3. táblázat). A Balaton tihanyi térségével közös fajok a következők voltak: Chironomus plumosus L.,Glyptotendipes gripekoveni Kieff., Polypedilum convictum Walk., Polypedilum nubeculosum Meig., Polypedilum nubifer Skuze. A Belső-tóban talált 8 fajból 5 közös a Balatonnal. A Balaton sokkal fajgazdagabb a kontroll területen és az ott található fajok többsége az oldott oxigén mennyisége iránt érzékenyebb. A közös fajok is szélsőségesen tűrőképesek a környezeti tényezők változásai iránt. A Balatonban, a tihanyi térségben talált fajok: Lithoglyphus naticoides Pfeiffer, Dreissena polymorpha Pali, Limnodrilus claparedeianus Ratzel, Limnodrilus hoffmeisteri Claparéde, Corphium curvispinum G. O. Sars, Tanypus punctipennis Meig., Chironomus plumosus L., Chironomus riparius Meig., Cladopelma lateralis Goetgh., Cryptochironomus rede kei Krus., Dicrotendipes modes tus Say, Einfeldia dissidens Walk., Glyptotendipes gripekoveni Kieff., Microchironomus tener Kieff., Paracladopelma camptolabis Kieff., Polypedilum convictum Meig., Polypedilum nubeculosum Meig., Polypedilum nubifer Skuze, és a Cladotanytarsus mancus Walk.
