Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.
134 HIDROLÓGI AI KÖZLÖNY 2004. 84 . ÉVF. volt a szaporodási ciklus alatt (ANOVA, F = 28.8, d.f. = 7, p < 0.001). Az utódszám február és május között nőtt. A maximális érték, 15.7 embrió/terhesség, májusban volt megfigyelhető, amikor a legnagyobb áttelelt nőstények szaporodtak. Május végétől szeptemberig az átlagos utódszám egy alacsony (6.5-7.8 embrió/terhesség) szinten állandósult, összességében a terhességenkénti utódszám 2 és 32 között változott (2. ábra). 35 30 -| 1 25 a 2 0 w 1 1 51£ 10 5 H 0 testhossz napfénytartam 1.1. 3.2. 5.1. 6.30. 8.29. Évszak 18 - 16 - 14 - 12 - 10 - 8 6 - 4 - 2 0 10.28. 12.27. 20 D. « z 6.30. 8.29. Évszak 10.28. 12.27. 2. ábra. A fényritmus, a nőstények átlag méretének (átlag±s.tL), a temékenység (átlag és tartomány) és a terhesség arányának szezonális változásai a szúnyogirtó fogasponyt hévízi-tavi populációjánál Azon adatpontok, amelyek jelölésükben nem tartalmaznak egyező betűt statisztikailag eltérnek a t-teszt alapján (p < 0.05). A Hévízi-tóban a szúnyogirtó fogasponty szaporodási periódusa hasonló más európai és őshonos populációkéhoz (Fernández-Delgado 1989, Meffe és mtársai 1995, Vargas és de Sostoa 1996). Ugyanakkor, az ivarérés hamarabb következik be, a terhességenkénti utódszám pedig kisebb mint más területeken ( Krumholz 1948, Milton és Arthington 1983, Fernández-Delgado 1989, Meffe 1991, Fernández-Delgado és Rossamanno 1997). Az alacsony termékenység a nőstények kis méretével és a magas nyári vízhőmérséklettel hozható összefüggésbe {Milton és Arthington 1983, Meffe 1992, Vargas és de Sostoa 1996). A szúnyogirtó fogasponty vízi és szárazföldi gerincteleneket és növényi táplálékot fogyasztott. A táplálék összetétele számottevő szezonális (DA, x 2 = 250, d.f .= 70, P < 0.001) és élőhelyi (DA, x 2 = 73, d.f = 10, P < 0.001) különbségeket mutatott. Ugyanakkor, adott élőhelyen belül méret és nem szerinti különbségek a táplálékban nem voltak, amely arra utal, hogy a különböző nemű és korú halak tápláléka csak az eltérő élőhely használat miatt különbözik. 2 Tőzeggöd röcskék 100 2 7 25 20 20 20 20 20 19 • Gastropoda El Crustacea BCollembola • Insecta larvae, pupae • Insecta adult, aquatic El Insecta adult, terrestrial H Pisces (Saiga E9 detritusz • egyéb 3. ábra. A szúnyogirtó fogasponty táplálékának összetétele a Hévíz-tóban. A vizsgált halak számát az oszlopok felett jelöltük. A tóban a fő táplálék a szárazföldi rovarok (48 %) és a detritusz (25 %) volt. Nyár végén az algák (8.8-25 %) és szeptemberben a kollembolák (36 %) aránya is megnőtt a táplálékban. A legnagyobb arányban fogyasztott szárazföldi rovarok a Diptera imágók (41 %) voltak, míg a vízi gerinctelenek közül a kollembolák (8.4 %) s az alsóbbrendű rákok (2.7 %) érdemelnek említést (5. ábra). A gödröcskékben a növényi táplálék, mint a fonalas algák (23 %) és a detritusz (38 %), volt túlsúlyban,. A legjelentősebb állati táplálék a csigák (4.5 %), az Iliocryptus agilis rákocska (4.8 %), a kollembolák (5.4 %) és a Diptera imágók (6.7 %) voltak. Február és szeptember folyamán három példánynál, a vizsgált halak 1 %-ánál, kannibalizmust is megfigyeltünk (5. ábra). Az egyedek táplálékát vizsgálva az Amundsen és mtársai (1996) által javasolt grafikus eljárással, megállapítható a magas egyedi specializáció, illetve a populáció opportunista táplálkozási stratégiája. A legtöbb táplálék típus csak ritkán fordult elő az egyedek táplálékában, ám akkor magas pillanatnyi részesedéssel. Mindössze a detritusz, az alga és a Diptera imágók kerültek elő a halak több mint 25 %-ának táplálékából. A táplálkozás legspe-
