Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

98 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. lió mL-enként). A terhelés mértéke a hidrológiai jellemzők változásai, a baktériumok szaporodása és pusztulása a pillanatnyi értékeket kiszámíthatatlan módon befolyásolják. Mindazonáltal a nagyságrendi eltérések mégis jellemzik a vizsgált víztest mikrobiológiai állapotát. Az 1. táblázaton például Budapest csaknem 1 millió mVnap szennyvízének hatása mutatható ki a nagyságrendi eltéréssel. Az autochton flórát reprezentáló pszichrofil szám relatíve alacsonyabb értéke a kompetíció és a toxikus hatások eredménye. A 2. táblázaton még látványosabb változások tapasztalhatók a 70 km-es RSD végpontján lévő Tassnál. A 4 paraméterből háromnál (coliformszám, fekál coliformszám, Enterococcus szám) két nagyságrend csökkenés mutatkozik. Szignifikáns (90 %-os) csökkenés van a pszichrofil telepszám esetében is a szennyezett minőségű Kvassay-zsilip mintáihoz képest. 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 Érek 2. ábra: Budapest szennyvizeinek hatása a Duna bakteriológiai minőségére Keresztszelvényenként a bal parti minták Szobnál, ajobb parti minták Budapest felett, míg a sodorbeli minták Budapest alatt bizonyultak a legszennyezettebbeknek. Ez a hatás természetesen a parti szennyvíz-bevezetések és a csóvahatás együttes eredménye. A budapesti régió területén lévő Duna szakasz, valamint az Ipoly és a Zagyva bakteriológiai vízminőségének térbeli alakulását a 3. táblázat mutatja a 10 év vizsgálatai alapján. Az itt található kategóriák szerinti %-os megoszlás eltérést mutat az 1990 előtti hasonló adatoktól, ahogy ez a Budapesti Közegészségügy 1992. 4. sz.-ban megjelent közleményünkben látható (6). Ebből a közleményből kitűnik, hogy 1970-től 1992-ig fokozatos romlás volt tapasztalható; ezt követően a néhány éves javulás után a Budapest alatti minták egyre szennyezettebbekké váltak. Jelenlegi felmérésünk idején a Budapest feletti minták kifogásoltsági értéke 20 és 30 % között mozog. Budapest szennyvizeinek hatását a 2. ábrán 1970-től követhetjük napjainkig a kategóriák %-os előfordulása alapján. Az utolsó 10 évben pedig a coliformszám átlagának változásaival mutatjuk be a Duna szennyezettségét (3. ábra). Az adatok lognormális eloszlása ellenére ebben a 10 éves vizsgálati időszakban is elvégeztük a paraméterenkénti és mintavételi helyenkénti trend analízist. A 4. táblázatban csak a szignifikánsnak talált értékeket tüntettük fel. Sajnos azt mondhatjuk, hogy még ezek a statisztikailag értékelhető trendek sem koherensek a térbeli terhelés ismeretében. Ugyanfgy nagy fenntartással kezelhetjük a paraméterpárok korrelációs vizsgálati eredményeit. Sajátságos módon a legmagasabb r-értékeket maximális szignifikancia szinten (p) a Soroksári Duna-ágon lévő pontokon találjuk. Még feltűnőbb, hogy jó korreláció tapasztalható az autochton és az allochton paraméterek között (22°C-os baktériumszám és a szennyvíz-indikátor paraméterek). SZ08_CI BPAL_CF c n O) BPFEL_( 0

| ] BPAL_CI 1993 1995 1997 1999 2001 2003 1994 1996 1998 2000 2Q02_ 3. ábra: A Duna CF-számának változása Szobnál, Budapest felett és alatt, a közelmúlt 10 évben (bal ábra), hónapokra vetítve (jobb ábra) Mindezekből levezetve, - az idézett irodalommal egybe- leg Magyarországon a felszíni vizekre vonatkoztatott határhangzóan - ismételten kijelenthetjük, hogy a Duna bakterio- értékek nem egységesek. Elkerülhetetlen, hogy az Európai lógiai vízminőségét az osztályokba sorolással jellemezhet- Unióba való belépés előtt felszámoljuk e kaotikus helyzetet, jük legmegbízhatóbban. Felhívjuk a figyelmet, hogy jelen-