Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

71 Növényállományok mennyiségi viszonyainak alakulása a Hordódi-HoltTiszán két év összevetése alapján Lukács Balázs András

1 - Kiss Béla

2 - Dévai György

1 - Müller Zoltán

2 'Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. 'Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósig, 4024 Debrecen, Sumen u. 2. Kivonat: A Hordódi-Holt-TiSzán 2002-ben elvégzett széles körű vizsgálatok közül 2003-ban megismételtük a nagyléptékű élőhelytérképezést. Ennek során elkészítettük a holtmeder digitális élőhelytérképét, olyan nagyfelbontású légifényképek segítségével, amelyen kiválóan kivehetők és azonosíthatók az egyes növényzeti foltok. Az elemzés olyan mesterséges, nem-társulástani kategóriák szerint történt, amelyek döntően a fajok megjelenési formáiból adódnak: alámerüli hinaras, felszínen kiterülő levelű hinaras, mocsárinövényzet, uszadék és nyíltvíz. A biomassza becslésére a terepbejárás során véletlenszerűen kijelölt helyekről 5-5 mennyiségi mintát vettünk a főbb növényállományokból. A felmérés során korábban említett növényzeti típusok összborltását, az egyes foltok méretét és a fitomassza alakulását követtük nyomon. A két év adatainak felhasználásával sikerült rövid távú változásokat regisztrálnunk a területen. A legmarkánsabb változást a felszínen kiterülő levelű hlnárosokat alkotó fajok egymáshoz viszonyított arányában észleltük. A legfeltűnőbb a Salvinia natans erőteljes állomány-növekedése volt. A Trapa natans borítása ezzel szemben 109 927 m

2-ről 96 480m

J-re csökkent. Eredményeink a Nymphaea alba esetében egy fragmentálódási folyamatra hívják fel a figyelmet. A vizsgált növényállományok fitomasszája nem változott jelentősen. A dolgozat a mederben lejátszódó dinamikus folyamat egy részletét igyekszik feltárni, hogy kiindulási alapot teremtsen a jelenlegi állapot kialakulásáért felelőssé tehető okok elemzéséhez és feltárásához. Tisza-tó, holtmeder, növényállományok, fitomassza, foltméret, kisléptékű mozaikosság. Kulcsszavak: Bevezetés Az egyes növényállományok minőségi és mennyiségi jellemzőinek térbeli eloszlási mintázata az egyik legjobban hasznosítható információ a vízterek állapotának monitorozása, az egyes elemek kapcsolatrendszerének megismerése, valamint a működési sajátosságok feltárása szempontjából. A növényzet borítása és az ehhez szorosan kapcsolódó biomassza meghatározása igen bonyolult eljárás, hiszen az ilyen közösségek térbeli heterogenitása igen jelentős (Downing és Anderson 1985; Duarte és Kalff 1990a), különösen hazai sekély vizeinkben, melyek egyik jellemző sajátossága a nagyfokú térbeli mozaikosság. Számos megközelítési mód létezik a mederfenéken gyökerező alámerült és felszínen kiterülő levelű, ill. a vízbe lógó gyökerű lebegő és vízfelszínhez kötött vegetáció biomasszájának meghatározására (Vis et al. 2003). A hagyományos mérési technikák, mint a terepi megfigyeléseken és méréseken alapuló kvadrát- és transzekt módszerek munkaerő-igényesek, és ezért csak kis területen alkalmazhatók. Nagy területek esetén szükség van olyan módszerre, amely a hagyományos mérési technikák eredményeit tudja gyorsan és pontosan átültetni nagyobb léptékre is. Többféle ilyen módszer is létezik. Fektethetünk képzeletbeli négyzetrácsot a területre, majd az ezekben a raszterekben domináns növényzeti típust kiemelve és vizsgálva, összesíthetjük adatainkat az egész területre. Ez a módszer azonban olyan mozaikos struktúrájú területeken, mint a vizes élőhelyek többsége, nehezen használható. A precíz értékelés alapfeltétele, hogy kevert állományok esetében az adott foltokon belül pontos kiterjedési értékkel rendelkezzünk az növényállományokra nézve. A térinformatika fejlődésével lehetővé vált, hogy a vegetáció eloszlási mintázatát újszerű megközelítésben értelmezzük. Ennek lényege, hogy úgy használjuk fel a Földrajzi Információs Rendszerben (GIS) rejlő lehetőségeket (Dömötörfy és Pomogyi 1996), hogy megfelelő szempont-rendszer alapján történő csoportosítással az adatok gyorsan hozzáférhetők, tetszőleges csoportosításokat tartalmazók legyenek. Ennek következtében, a rendszer friss információt ad a természeti erőforrásokkal gazdálkodó, a természeti értékeket térképező és bemutató, illetve a változásokat elemző és annak okait tisztázni igyekvő kutatónak. A digitális légifelvételek, illetve az ezek segítségével végzett terepbejárás alapinformációi alapján készített digitális élőhely-térkép felhasználásával tehát a hínár- és mocsári-növényzet kis- és nagyléptékű változatosságát is elemezhetjük, illetve a mintázatukban bekövetkező változásokat is nyomon követhetjük (Lehmann 1998). Magyarországon a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszernél végeztek infravörös légifénykép segítségével térképezést, illetve közöltek vegetációtérképezési módszert (Dömötörfy és Pomogyi 1996, 1997; Pomogyi et al. 1998). Anyag és módszer A Hordódi-Holt-Tisza a Kiskörei-tározó (Tisza-tó) területén helyezkedik el. A Tisza 112. kanyarulatának (Mike 1991) a Vásárhelyi-terv szerinti 66. számú átvágásával (Vámosi 1996) jött létre a XIX. század második felében végzett szabályozási munkálatok során. A holtmeder mai nyomvonala is a Tisza tipikus hajtűkanyarulatát mintázza, amelynek a külső széle viszonylag gyorsan mélyülő, a belső széle pedig fokozatosan ellaposodó. Településektől viszonylag távol fekszik, s nehezen megközelíthető, természetközeli állapotát mind a mai napig jól megőrizte. Az utóbbi években azonban feltöltődése felgyorsult, a mederközépi vízmélység napjainkra a korábbi 5-8 m helyett legfeljebb a 3 m-t éri el. Ennek következtében a hínár- és a mocsárinövényzet a meder egyre nagyobb részét hódítja meg, s a nyílt vízfelület fokozatosan, sőt az utóbbi néhány évben ugrásszerűen zsugorodik, olyannyira, hogy a korábban jelentős nyíltvizes középső sávval jellemezhető mederrészleteken a hínár-növényzet nyár végére szinte teljesen összezáródik. A folyamat nyomon követésére 2002. július 22-én és 2003. július 20-án kb. 600 méteres magasságból készített színes légi felvételeket használtunk. A légi felvételek saját hibaforrásai nagyobbrészt a technikai eszközökből, illetve az eljárás sajátságaiból adódnak (az objektív szférikus aberrációja, a felbontás tökéletlensége, a repülési magasság kismértékű változása, a zavaró időjárási tényezők, a GPS koordináták hibahatára). Vannak azonban szubjektív hibái is: a beárnyékolt foltok lehatárolásának nehézségei, a foltok körberajzolásának pontatlansága, a légi fényképek georeferálásakor bekövetkező torzítás. A terepi munka során bejártuk és azonosítottuk az összes növényzeti foltot. Annak érdekében, hogy a víztérre leginkább jellemző növényzettípusok mennyiségi viszonyait nyomon követhessük, az egy típusba sorolható fajokat öszszevontuk, s a következő típusokkal dolgoztunk: alámerült hínáros, felszínen kiterülő levelű hínáros, mocsári növényzet, uszadék. A mintavételi helyeket véletlenszerűen jelöltük ki. Minden állománytípusból öt-öt mennyiségi mintát gyűjtöttünk, s lemértük az ott előforduló fajok egyedeinek