Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.
69 A Rák-patak és mellékágainak gerinctelen makrofaunája (Soproni hg., Hidegvízvölgy) Kovács Krisztián Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, Győr Kivonat: A Rák-patak hidegvlzvölgyi vízgyűjtőjében kijelölt 4 mintavételi helyen összesen 34 taxont mutattunk ki. A leggazdagabb csoportnak a rovarok bizonyultok, legtöbb fajjal a tegzesek és a kétszárnyúak szerepeltek. Legnagyobb egyedszámban a recés szúnyogok (Ptychopteridae) és a Gammarus fossarum fordult elő. A mintavételi helyek fajösszetételét jelentősen befolyásolják a hidrológiai és medermorfológiai viszonyok. A funkcionális táplálkozásbiológiai csoportok és a longitudinális zónánkénti eloszlás alapján a patak gerinctelen makrofaunája az ökológiai forrásokkal összhangban álló, ritron életközösségnek bizonyult. gerinctelen makrofauna, funkcionális táplálkozásbiológiai csoportok, longitudinális zónák, Rák-patak Kulcsszavak: Bevezetés A Rák-patakkal kapcsolatos kutatások elsősorban hidrológiai viszonyait, vízkémiai jellegzetességeit, a terület meteorológiáját tanulmányozzák, hidrobiológiái szempontból azonban kevéssé vizsgált vízfolyás. Vízi állatvilága tekintetében csak egyes állatcsoportokról (pl.: szitakötők) vannak részletesebb adatok, a makrogerinctelen fauna egészére vonatkozóan kevés információval rendelkezünk. Célunk a patak hidegvízvölgyi szakaszán a főág és két jelentősebb mellékág gerinctelen makrofaunájáról rendelkezésre álló ismeretek bővítése (fajösszetétel, dominancia viszonyok, funkcionális táplálkozásbiológiai csoportok, longitudinális zónák szerinti megoszlás). A patak völgye a Soproni Tájvédelmi Körzet egyik fö területét képezi, élővilágának minél jobb megismerése ezért is fontos. Tekintettel arra, hogy a területet érő zavarás az utóbbi időben fokozódott (erőteljes erdőgazdasági tevékenység, közkedvelt kirándulóhely) összehasonlítást kívánunk tenni egy 1991-es munka eredményeivel az esetleges hosszabb távú változások kimutatása céljából. Anyag és módszer A Rák-patak főága a Soproni hegységben Ny-K irányban helyezkedik el, melyhez számos mellékág csatlakozik, hosszúsága 17,5 km. Felső szakasza erdőkkel övezett, majd Sopronon áthaladva az Ikvába torkollik. A patakmeder aljzatát nagyrészt kemény kristályos pala alkotja, de lazább kavicsrétegek is előfordulnak. A forrásától a torkolatáig mintegy 350 m szintkülönbséget hidal át, ebből a Hidegvízvölgyben mintegy 180 métert. Vizsgálatainkat 2002 őszén a Rák-patak hidegvízvölgyi szakaszán kijelölt 4 mintavételi helyen végeztük, a főágban kettő („Ház", „Híd"), két jelentős mellékágban (Farkas-árok, Vadkan-árok) egy-egy mintavételi helyen. A hidegvízvölgyi vízgyűjtő kiterjedése 6 km 2, 3,6 km hosszú, 1,8 km széles. A vízfolyás szélessége 0,3-1,5 méter, vízmélység néhány cm-től kb. 30 cm-ig változik, néha hosszabb rövidebb időre kiszárad. A mintákat a sekély vízben a szilárd alzatról (kövek, faágak) kézzel ill. csipesz segítségével, a mélyebb helyekről vízi hálóval vettük, majd a mintákat 70 %-os alkoholban tartósítottuk. A határozásokat az irodalomjegyzékben feltüntetett munkák alapján végeztük. A mintavételi helyek jellemzése: „Ház": lazább alzatú, hordalékos, kimélyült (20-30 cm) medence és sekély köves, kemény alzatú szakasz. „Híd": bukó mögött kialakult kis medence, majd nagyobb kövekkel, faágakkal, lehullott levelekkel teli mederszakasz. Farkas árok: nagyon sekély, keskeny, kis vízhozamú, levelekkel és faágakkal borított. Vadkan árok: sekély, keskeny, lépcsőzetes, kemény alzatú, faágakkal teli. Eredmények és értékelésük A Hidegvízvölgyben a Rák-patakban és két mellékágában 34 taxont mutattunk ki (1. táblázat), közvetett utalások alapján további fajok előfordulása is valószínűsíthető. (A területet ismerők elmondása alapján Decapoda rákok időnként nagyobb számban megfigyelhetők, a parazita szivacsfátyolkák pedig szivacsok jelenlétére utalnak.) Legnagyobb fajgazdagság a rovarok csoportjában figyelhető meg. A fauna túlnyomó részét kitevő rovarok és lárváik mellett a puhatestűeknél kettő, az örvényférgek, kevéssertéjű gyűrűsférgek és rákok közül egy-egy taxont sikerült kimutatni. A rovarok közül legtöbb fajjal a tegzesek és a kétszárnyúak képviseltetik magukat, de három kérészfaj és hat további rovarrend (szitakötők, álkérészek, poloskák, bogarak, vízi recésszárnyúak, igazi recésszárnyúak) is megtalálhatók a patakban. Ki kell emelni a hegyi szitakötők és az álkérészek előfordulását, melyek a kiváló vízminőség indikátorai. A patak a Cordulagaster nemzetség néhány magyarországi élőhelyének egyike! A fajok gyakoriságára tett becslés alapján elemeztük a dominancia viszonyokat. Az egész vizsgált szakaszon nagy tömegben fordultak elő a redős szúnyogok (Ptychopteridae sp.) és a Gammarus fossarum. Nagy egyedszámban van jelen az Electrogena sp., a Dugesia gonocephala és a Pisidium sp.. Plecopterák (Leuctra braueri) is mindegyik mintavételi helyen jellemzőek, de legtöbb egyedük a „híd"-nál figyelhető meg. (Utóbbi fajt már 1979-ben is közölték az Alpokaljáról. Veszélyeztetett.) A „ház"-nál kialakult medencében jelentős számú Cordulagaster herost találtunk. Az egyes mintavételi helyek nagyfokú hasonlóságot mutatnak a domináns fajok szempontjából. A faj összetételben mutatkozó elsősorban a kisebb gyakoriságú kísérő, színező elemek körében megfigyelhető különbségeket véleményünk szerint alapvetően a medermorfológiai és a hidrológiai (vízhozam) viszonyok befolyásolják. Egy kiszélesedő medence változatosabb mikrohabitatok kialakulását eredményezheti, e mozaikos térbeli eloszlású élőhelyek biztosítják számos faj jelenlétét. A több évig fejlődő fajok (Cordulagaster heros, Ephemera danica, Sialis fiiliginosa) ott kerültek elő, ahol a meder kimélyült, kiszélesedett, a források időnkénti elapadásakor is elegendő vízmennyiség áll rendelkezésre. A „ház"-nál kialakult lazább alzatú medencében a 2 évig fejlődő dánkérész egy másikban a 3-5 évig fejlődő hegyi szitakötő minden korcsoportú lárváját megtaláltuk. A „híd"-nál a mederben található kövek, faágak kedvező feltételeket jelentenek a nagyszámú tegzes, kérész és álkérész számára. A kisebb vízhozamú farkas árokból és vadkan árokból előkerült rétbogár (Scirtidae) lárvák a sekély vizet kedvelik, kicsi, árnyékos folyóvizek, forráskifolyók lakói. Ezeken a helyeken az időnkénti kiszáradás miatt a kisebb mélyedéseknek, tocsogóknak is nagy jelentőségük van az állatok túlélése szempontjából.
