Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

63 a szegélynövényzet halegyüttesének domináns fajai közé tartozik. Relatív előfordulási gyakorisága az elektromos halászgéppel történt fogások alapján a KI szakaszon a legkisebb (1. ábra). Ezzel egyező képet mutat a kopoltyúhálós fogások eredménye. Az egységnyi hosszra jutó egyedszám (CPUE) - az előfordulási gyakoriság adataihoz hasonlóan - a KI szakaszon a legkisebb, míg a KII és a Kill szakaszon - egymáshoz viszonyítva kisebb eltéréssel - nagyobb (2. táblázat). 2. táblázat: A bodorka egységnyi mintavételi hosszra jutó átlagos egyedszáma a Keleti-főcsatorna három szakaszán elektromos és kopoltyúhálós fogások alapján (Kovács et aL 2001) Szakasz Elektromos (db) Kopoltyúháló (db) KI 14,40 4,47 KII 37,22 20,00 KIII 29,70 23,63 Mintavétel A mintavételt pulzáló egyenáramú Hans Grassl IG/200 2B elektromos halászgéppel, valamint paneles kopoltyúhálóval végeztük. A használt kopoltyúhálósor három eltérő szembőségű panelt tartalmazó hálóból állt (5-85 mm). Teljes hossza 120 m, ami a mintavételi szakaszok hosszát is megadta. A bodorka egyedei legnagyobb számban a szegélyből elektromos halászgéppel gyűjtve kerültek elő. A nagyobb példányokat a kopoltyúhálós módszerrel fogtuk. A hálós adatokat a PASGEAR (Kolding 1997) számítógépes program segítségével dolgoztuk fel. A testtömeget és a standard testhosszakat a mintavételek helyszínén mértük. A KI szakaszról 76, a KlI-ről 107, a KlII-ról 76 egyedről vettünk pikkelymintát. A populációbiológiai adatok elemzésénél a kort a Bíró (1975, 1993) által ajánlott pikkelymódszerrel állapítottuk meg, az évgyűrűket a keskenyebb laterális oldalon mérve. A visszaszámított testhosszakat Lea (1910) szerint határoztuk meg. A növekedés leírására Bertalanffy (1957) módszerét alkalmaztuk. Eredmények és értékelés A halak testhossz-testtömeg összefüggése hatványfüggvénnyel írható le, ahol a testtömeg a testhosszhoz viszonyítva köbösen változik. Ebben az esetben - mikor a kitevő értéke 3, izometrikus, ettől eltérő esetekben allometrikus növekedésről beszélünk. A hatványkitevő értékét a környezeti feltételek mellett több tényező befolyásolja, így például a faj genetikai adottságai, az ivar, a kor, az évszakos változások. A testhossz-testtömeg öszszefüggés eredményei szerint (2. ábra) a bodorka növekedése a Keleti-főcsatorna mindhárom szakaszán allometrikus, a testhosszhoz viszonyítva a testtömeg nagyobb ütemben fejlődik. A „b" regressziós együttható értékei a KI, a KII és a Kill szakaszokon rendre 3,30; 3,14 és 3,20 voltak. Ez a szakaszok szerinti kismértékű deviáció csak a nagyobb korosztályok esetében okoz „látható" eltérést. Ennek alapján elmondható, hogy a csatorna mindhárom szakaszán - a faj genetikai adottságait is figyelembe véve - a testtömeg-gyarapodás üteme jó, ami a megfelelő környezeti adottságokat bizonyítja. A túlélés szempontjából fontos 1. év végére a bodorkaegyedek a KI szakaszon 56 mm, a KII szakaszon 54 mm, a KIII szakaszon 55 mm testhosszat érnek el átlagosan. Ezekhez a testhosszakhoz 3 g-os testtömeg tartozik. Ez a méret megfelelő a biztonságos átteleléshez. A szakirodalom szerint a bodorka 3-4 éves korában éri el az ivarérett méretet. A Keleti-főcsatornán a 3+-os korosztály testméreteit a 3. táblázat mutatja be. 3. táblázat: A 3+-os korosztályú bodorkaállományok átlagos hosszés tömegértékei a Keleti-főcsatorna három szakaszán Szakasz Standard testhossz (mm) Testtömeg (g) KI 116 36 KII 113 34 KIII 111 32 A növekedés évenkénti ütemét a 3. ábra mutatja. A növekedés mértékében az egyes szakaszok között csak kisebb eltérések vannak. A legerőteljesebb növekedést minden korosztálynál a KI szakasz populációja mutatja. Ennél kisebb értékeket kaptunk a KIII szakaszon, míg a leggyengébb növekedést a KII szakaszon tapasztaltuk. A növekedés szakaszonkénti intenzitása hasonló a testtömeg-gyarapodás görbéjéhez. Érdekes összefüggés tapasztalható az egységnyi hosszra jutó egyedszámok (CPUE) és a növekedési adatok között. A legintenzívebb növekedést a legkisebb egyedszámú KI szakaszon tapasztaltuk. Ez azt bizonyítja, hogy ezen a szakaszon a kisebb egyedszámot nem a táplálékbázis limitálja, hanem más tényező, vélhetően a szaporodás korlátozott lehetősége. Ugyanakkor a legnagyobb egyedszámmal és leggyengébb növekedéssel jellemezhető KII szakaszon a növekedés ütemét nagy valószínűséggel a rendelkezésre álló táplálék mennyisége limitálja. A KIII szakasz adatai mind az egyedszámot, mind a növekedés ütemét figyelembe véve a második szakaszhoz állnak közelebb. Az egyedszám és a növekedés közötti előbbi összefüggést megerősítik a csatornában korábban vizsgált karikakeszeg-populációknál kapott hasonló tendenciájú eredmények, amelyek szerint az alsó szakasz irányába csökkenő egyedszám a növekedés intenzitásának fokozódásával társul (Kovács és Pataki 2001). A bodorka növekedési ütemét összevetettük a Györe (1995) által a Tisza kiskörei-tározói szakaszáról közölt eredményekkel. Az ottani bodorka-populáció növekedése 9-10 éves korig kis mértékben meghaladja a Keletifőcsatorna populációinál kapott értékeket. A 10. életévtől viszont a KI szakasz értékei nagyobbak (3. ábra), ami azt jelzi, hogy a csatornában a növekedés intenzitása idősebb korban tovább megmarad. Irodalom Bertalanffy, L., von 1957: Quantitative laws in metabolism and growth. -Q. Rev. Biol. 32:217-231. Bini P 1975: A küsz (Albumus albumus L.) növekedése a Balatonban, mortalitásának és produkciójának becslése. - Halászat 21, Tud. Mell. p. 5-10. Bíró P. 1993: Halak biológiája. - KLTE. TTK, Debrecen, 259 pp. Györe, K. 1995: Srengthening reservoir fishery and environmental management in Kisköre reservoir and the Tisza river. FAO project. Haltenyésztési Kutató Intézet, Szarvas, 80 pp Kolding, J. 1997: „PASGEAR" A database package for experimental fishery with passive gear. - Bergen. Kovács B„ Pataki Zs. 2001: A karika keszeg (Blicca bjoerkna L.) ökológiai státusza és néhány populációbiológiai paraméterének vizsgálata a Keleti-főcsatorna eltéró vfzhozamú szakaszain - Hidrol. Közi. 82/5-6: 61-64.