Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

59 Zooplankton változások egy biomanipulációs kísérletben Korponai János', Tátrai István

2, Mátyás Kálmán' és Paulovits Gábor

2 ': NYUDUVIZIG Kis-Balatoni Laboratóriuma, 8360. Keszthely, Csfk F. sétány 1, 2: MTA Balatoni Limnológiai Kutató Intézete, 8237. Tihany Pf. 35., Hungary Kivonat: A bevezető kísérletünk célja kettős volt. Egyrészt megvizsgáltuk, milyen planktonikus változások következhetnek be igen sekély és euUóf környezetben, másrészt vajon a biomanipulációval elért vízminőség javulás nagy belső terhelés esetén mennyire stabil. A nagy testű Cladocera fajok még nagy tápanyag koncentráció esetén is képesek csökkenteni az algák mennyiségét, ez a hatás azonban nagy belső terhelés esetén instabil. A Zooplankton nagy szűrési aktivitása esetén a fitoplanktonban olyan fajok jelennek meg és válnak dominánssá, amelyek hatékony stratégiával rendelkeznek a kiszűrés ellen. A lecsökkent algabiomassza és a szűrés-rezisztens fajok a Daphnia populáció összeomlását okozzák, és új algásodás veszi kezdetét. Az üledékbe kiülepedő túlélőképletek azonban lehetővé teszik a Zooplankton állomány regenerálódását. Kulcsszavak: biomanipuláció, Daphnia, Zooplankton, fitoplankton, eufotikus réteg Bevezetés Hrbaőek et al. (1961) korszakos jelentőségű munkájában bemutatta, hogy eltérő halbiomasszájú tavaknak különbözik a vízminősége is. Ezzel a munkával egy új kutatási irányzat vette kezdetét, amelynek központjában a víztest, mint ökológiai rendszer, alkotó részeinek kölcsönhatásai állnak. Shapiro és munkatársai (1975)-ben javasolták, hogy a ragadozó-préda kacsolatokat fel lehet használni vízminőség javító célzattal. Bevezették a biomanipuláci fogalmát, ami nem más, mint a táplálékláncba halak útján történő beavatkozás, amely az adott víztér eutrofizációját, sensu lato, algásodását csökkenti. Ennek a vízminőség javítási, „algásodás-csökkentési" technológiának az irodalma mára már hatalmasra nőtt (Drenner és Hambright 1998). Az irodalomból ismert limnokorall kísérletek azonban főként olyan mikrokozmoszban zajlottak, amelyből az üledék ki volt zárva (Christoffersen et al., 1993; Declerk et al., 1997). A bevezető kísérletünk célja kettős volt. Egyrészt, megvizsgáltjuk, milyen planktonikus változások következhetnek be igen sekély és eutróf környezetben, másrészt vajon a biomanipulációval elért vízminőségjavulás nagy belső terhelés esetén mennyire stabil. Anyag és módszer A kísérletet a Kis-Balaton védőrendszer Major-tavában végeztük, amelyben az egész tóra kiterjedő (wholelake) biomanipulációs kísérlet is folyt (Tátrai és mtsai, 2003). A Major-tó eutróf, sekély víztér (~ 1 m, 11 ha), nagy halállománnyal (100-200 kg ha"

1). A limnokorallokat 2001. június 5-én telepítettük a tó egyik zárt, széltől védett öblébe. A biomanipulációs kísérlet során három hengert telepítettünk a tóba. Az egyik hengerbe Daphnia magna-t, a másikba halat (kb. 200 kg/ha halállománynak megfelelően), a harmadikból 65 Gm-os planktonhálóval kiszűrtük a zooplankton. A fóliahengerek körüli tóvíz volt a kontroll. A limnokorallok (1 m átmérő, ~ 70 cm mély) fa úszókerete egy pontonhoz volt rögzítve, palástjuk polietilén fóliából készült, amely a fenék felé nyitott volt, az alján 0,3 m széles vas gallérral, hogy az üledékbe jól beleüljön,. A mintavétel a kihelyezést követő napon kezdődött, és három-négynaponta vettünk mintát a foszforformák, az alga és a Zooplankton mennyiségi meghatározásához. A mintavételeket és a mérést július 23-án fejeztük be. A mintavétel során a limnokorall vizét jól átkevertük és a Daphnia mágnás hengerből 2 l-t, míg a többiből 5-5 l-t szűrtünk 63 |im lyukbőségü planktonhálón. Minden limnokorallban 10 cm-ént mértük a fényintenzitás (LI-250 fénymérővel 2 p PAR szenzor. Az eufotikus réteg meghatározása a fényintenzitás és a mélység közötti regressziós kapcsolat alapján történt (Scheffer, 1998). A foszforformák (oldott reaktív (SRP), az össz-oldott (TDP) és az összes foszfor (TP)) meghatározására ammónium molibdenátos módszert használtuk. Az oldott reaktív foszfor meghatározásához a mintákat Whatman GF/C filteren szűrtük, míg az összes foszfor meghatározásához szüretien mintákat használtunk perszulfátos kezelés után (ISO EN 1189:1996). A klorofill-a meghatározása spektrofotométerrel történt metanolos extrakció útján. A fitoplanktont faj-szintig határoztuk meg, mennyiségi becslése Utermohl módszerrel történt. Az algasejteket egyenként megmértük és forgástestek alapján számoltuk a térfogatukat. A Zooplankton mintákat etanolban tartósítottuk. A plankton sűrűségétől függően vagy almintát vagy az egész mintát feldolgoztuk. A planktonikus rákokat faj szintig határoztuk meg (kiv. naupliusz stádiumú copepodákat), majd számoltuk és mértük a testhosszat. A domináns fajokból legalább 100 egyedet leszámoltunk és mértünk. A Zooplankton biomasszát az irodalomból ismert testhossz/testtömeg regresszióból határoztuk meg. Eredmények Daphnia-*U6 (nap) 1. ábra. A Zooplankton változása a biomanipulációs kísérletben A limnokorall felállításakor a tavi zooplanktonban a Copepodák (Acanthocyclops robustus) és a kisméretű Cladocerák (Bosmina longirostris, Chydorus sphaericus) domináltak. A kísérlet folyamán bár kissé növekedett a nagyméretű fajok Cladocera fajok biomasszája (Simoce-