Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

1. szám - Jászné Gyovai Ágnes: A szegedi (percsorai) árvízi tározó

34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. 1. SZ. legesen árapasztani csak a folyómentén megfelelő helyeken kialakított nagyobb számú tározóval lehet. Az árapasztás csak akkor hatékony, ha a megcsapolás intenzitása összhangban van az árhullám levonulásának mértékével és ütemével. A hidrológiai adottságokból következően az árapasztóknak több száz m

3/s teljesítményüeknek kell lenniük. Ilyen méretű műtárgyak megépítésének és működtetésének költségei, illetve műszaki feltételei fontos szempontjai a helykiválasztásnak. Elsőrendű feltétel az, hogy az árapasztás olyan helyen történjen, ahol leghatékonyabb az árvízcsökkentés, és a legkedvezőbb a kivezetett vízmennyiség elhelyezése (VTT, 2002). A koncepció terv készítése során valamennyi szempontot mérlegelve jelölték ki a tározási helyeket és arra törekedtek, hogy ezek minél közelebb legyenek a folyóhoz, mert ez esetben nincs szükség a jelentős környezeti hatásokat okozó és költséges, nagy méretű árapasztó csatornák építésére. A tervező munka során közel 30 tarozásra alkalmas helyet vizsgáltak meg, és ezek közül több szempontú minősítéssel 14 olyan helyet választottak ki, amelyek csak kis részben érintenek természetvédelmi területet. Ezeknek az összesen 73 ezer hektár területén rendkívüli esetben 1,5 milliárd m

3 árvizet kell időlegesen visszatartani (VTT, 2002). A 14 tározóból álló rendszer: A tározókat természetes magaspartok és építendő töltések határolják. Az árapasztást, a folyó megcsapolását úgy tervezték, hogy a tározókba minden olyan árhullámból vezethető víz, amelynek szintje a partokat meghaladja. A Tisza vízjárása szerint erre a lehetőségre 10 évből átlagosan 6-7 évben lehet számítani (VTT, 2002), amely korlátozott mértékben a vizek hasznosítására is lehetőséget ad. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az árapasztórendszer csak a térség vízpótlását szolgáló meglévő öntözőrendszerrel együtt alkalmas biztonságos vízellátásra, és az árapasztó tározókban csak az árhullámok levonulásáig tartható vissza számottevő vízmennyiség. Az árhullámok levonulásának vizsgálata és a tározási igény meghatározása során számos szempontra voltak figyelemmel a VTT tervezői. Számításba vették - többek között - a mellékfolyók vízjárási sajátosságait, a föfolyó és a mellékfolyók (Szamos, Bodrog, Körösök, Maros) együtt járását, egymásra halmozódását. A tározási igényt a fizikailag lehetséges árhullám jellemzőit figyelembe véve határozták meg, tekintettel a nagyvízi meder hidraulikai folyamataira, az árvíztározók feltöltésének gyakoriságára és folyamatára. Annak érdekében, hogy a szükséges tározandó vízmennyiséget meghatározzák, a vásárosnaményi, tokaji, szolnoki, és szegedi árhullámképeket használták fel. A szükséges tározótérfogatot az árhullámok mértékadó árvízszintet 1,0 m-rel meghaladó összetevőjéből és a vizsgált szelvény felett a tározás miatt elmaradó hullámtéri tározódásból határozták meg (VTT, 2002). 2.2.1. A tározók kiválasztásának folyamata A tározók kiválasztásánál egyszerűsített súlyozáson alapuló eljárást alkalmaztak, amely számszerűsíthető és ezáltal mérlegelhető öt fontos szempontot vett figyelembe. Ezután az egyes szempontokat összesítve alkalmassági rangsort állítottak fel. A tározók kiválasztásánál és besorolásánál a következő szempontokat követték: a.) Az árvízi tározók a Tisza mentén hidrológiai és hidraulikai szempontból megfelelő helyen, a szükséges térfogattal álljanak rendelkezésre. b.) A fajlagos beruházási költség minél alacsonyabb legyen. c.) A terület átlagos talajértéke lehetőleg alacsony legyen. d.) A tározók kiválasztásnál ugyancsak súlyozottan vették figyelembe azt, hogy a belvíz veszélyeztetettség mutatója magas legyen. e.) Végül az ötödik számszerűsített szempont az volt, hogy a területen lévő mezőgazdasági érték minimális legyen, amit a szántóterület arányával jellemeztek. A számszerűsített szempontok között a természetvédelmi érdekeltséget még nem szerepeltették, miután ez tározónként egyedi vizsgálatot igényel. Néhány javasolt tározó természetvédelmi területet érint. Az a tény, hogy a tervezett tározó területén természetvédelmi terület található, önmagában nem minősíthető sem pozitívnak, sem károsnak, hiszen a terület elárasztásából - természetvédelmi szempontból - haszon és kár is keletkezhet. Fontos, hogy az árvíztározók természeti értékeket tartósan ne károsítsanak (VTT, 2002). 2.2.2. Az árvlztározási változatok és hatásuk értékelése Az előzőekben ismertetett szempontokat figyelembe véve a Tisza mentén - első közelítésben - 10 síkvidéki árvízi tározót választottak ki, amelyek 564 km

2 igénybevételével 1129 millió m

3 tározó térfogatot jelentenek (VTT, 2002). A szakmai-társadalmi vita során az árvíztározókkal kapcsolatban sokoldalúan felmerült az a vélemény és igény, hogy nagyobb számú, de kisebb vízmélységű tározó jobban szolgálná a térség érdekeit. Ezért megvizsgálták ezt a lehetőséget is. A Tisza völgyében további négy újabb tározási helyet vettek számításba. E tározók rendszerbe vonásával csökkenthetővé válik néhány síkvidéki tározó számításba vett tározó-térfogata, következésképp vízmélysége is. Az így kialakuló 14 tározóból álló rendszer építési költségigénye (nem számolva a tározók területének Terület Tározott Számítón Megnevezés |km

2| vízmennyiség vízmélység |km

2| [millió m

3| Imi Felső-Túri 5,7 9,5 1,7 Szamosközi 54,5 102 1,9 Szamos Kraszna közi 58,4 100 1,7 Inérháti 42 100 2,4 Dél-Borsodi 120 150 1,25 Hortobágy középső 61,8 135,5 2,2 Nagykunsági 44 100 2,3 Hanyi-Jászsági 60 113 1,9 Hanyi-Tiszasülyi 57 132 2,3 Szegedi 60,6 187 3,1 Cserőközi 19,7 40 2 Tisza-Köröszugi 68 160 2,4 Tiszacsegei 41 95 2,3 Tiszanánai 37,5 72 1,9 összesen: 730,2 1496 2,05 (Készült a VTT, 2002 16. táblázata alapján)