Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.
48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. A Hídvégi-tó üledékének cladocera maradványainak vizsgálata Gyulai István, 1 Korponai János, 2 és Lakatos Gyula 1 1 DE TTK Alkalmazott ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. 2 Kis-Balaton Üzemmérnökség, 8360 Keszthely, Csík Ferenc sétány 1. Kivon»': Egy bevezető vizsgálat keretében elemeztük a Hfdvégi-tó üledékének cladocera maradványait. A mintákat mag mintavevővel vettük és alsóoptikás mikroszkóppal vizsgáltuk. A vizsgálatunk során kimutattuk, hogy a maradványok ilyen nagyon fiatal rendszerben is jól használhatóak a trofikus kapcsolatok rekonstukciójára. cladocera maradványok, üledék, Hldvégi-tó Kulcsszavak: 1. Bevezetés és célkitűzés A Kis-Balaton megépítésének az volt a célja, hogy a Zala folyó által szállított tápanyagok visszatartásával csökkentse a Balaton eutrofizációját. A Balaton eutrofizációja a 19. század végén gyorsult fel. A Kis-Balaton Védőrendszer (KBVR) létrehozásával megvalósult a Balatont érö tápanyagterhelés csökkentése, söt a fÖ eutrofizációs folyamatok is itt zajlanak le. A KBVR első ütemének (Hídvégi-tó) célja az volt, hogy minél nagyobb arányú hányadát visszatartsa a Zala által szállított hordalékoknak és tápanyagoknak. A halak alapvető hatással vannak a tavak trofikus struktúrájára és produkciójára. Az eredményes halgazdálkodás és a tápláléklánc struktúrájának megértése érdekében nagyon fontos, hogy információval a rendelkezzünk az adott tó múltbeli halállományát és halgazdálkodását illetően. Bár a halmaradványok (csontok, pikkelyek stb.) alapvetően jó indikátorai a halállomány nagyságának becslésére, azonban jelentős mennyiségű üledéket kell ahhoz átvizsgálni, hogy értékelhető adatokhoz jussunk, mivel a maradványok ritkák. A halak méretszelektív táplálkozása szignifikáns hatással bír a Zooplankton közösség struktúrájára és méreteloszlására. A Zooplankton átlagos mérete csökken és a közösségben is a kis-méretü fajok válnak dominánssá. Mivel a pelágikus fajok maradványai az üledékben, olyan arányban találhatók meg mint amilyen mennyiségben a vízben is előfordultak, a Zooplankton fossziliák jó indikátorai a múltbeli hal-predáció változását illetően (Jeppesen et al., 1996, 1999),. A halpredációt indikátorai lehetnek pl. a cladocera fajok mandibulájának átlagos mérete, a Daphnia fajok aránya a Daphnia és Bosmina összegyedszámhoz viszonyítva (Rippey & Anderson, 1996), a Bosminák héjának és a mucro-jának hossza (Hairston et al., 1999), a Bosmina longirostris aránya a B. longirostris és B. coregoni összegyedszámhoz viszonyítva. A paleoökológiai vizsgálatokban ezzel a módszer alkalmazásával lehetőségünk van a hajdani planktonevő a ragadozó halállomány nagyságát, a halak zooplankton-fogyasztó hatását (zooplankton:fitoplankton arány) és a tavak trofikus változásait megbecsülni (Hall & Yan, 1997). A Hídvégi-tóban az elárasztást kővetően különbözö vízminőségű tájak alakultak ki, sajátos életközösséggel. A vizsgálat célja az volt, hogy bemutassa ezen különbözö vízminőségű és életközösségú tájak üledékeinek cladocera populációit és a vizsgált eredmények függvényében igazolja ezen tájak különbözőségét az üledékben talált cladocerák mennyiségi és minőségi eltéréseivel. 2. Anyag és módszer 2.1. A Hídvégi-tó bemutatása A Kis-Balaton Védőrendszer (KBVR) az északi szélesség 46° 5' és a 46° 44', valamint a keleti hosszúság 17° 07' és a 17° 18' között található. A Hídvégi-tó hosszú lefutású meridionális (É-D-i) irányú völgyét a tektonikus mozgások, a defláció és a Zala folyó alakította ki. A Hídvégi-tó talajainak mintegy 90%-át a hygromorf talajképződés jegyeit mutató típusok teszik ki (7. táblázat) 1. táblázat: A Hídvégi-tó létesítésekor az elárasztás előtti fő talajtípusok (%) Talajtípusok Hídvégi-tó Humuszos homok eltemetett tőzegen 2 Barna erdötalaj 3 Réti talaj 5 Lápos réti talaj 18 Kotus réti talaj 33 Kotus láptalaj 11 Síkláptalaj 28 A Hídvégi-tó vize jellemzően Ca-Mg-HC0 3 alfa-limnotípusú. Három mintavételi helyet jelöltünk meg, ezek: nyugati medence (KB 4), a keleti medence (KB 7) és a Kazetta (KB 9) (7. ábra). Mindhárom mintavételi helyen a pH 9 körül ingadozott. A vezetőképesség tekintetében sem volt lényegi különbség a víztájak között. A Hídvégi-tó vize oldott- és összes tápanyagban gazdag. 2.2. Cladocera maradványok Az üledékmintákat 2003 Júliusában core (mag) mintavevővel vettük és egyes mintavételi helyeken réteghatár mentén szeleteltük (KB 7 és KB 4). A mintákból 1 cm 3-t használtunk fel. Az üledékmintákat egyenként főzőpohárba tettük és hozzáadtunk 100 ml 10 %-os KOH oldatot. 30 percen keresztül roncsoltuk a mintákat, majd a roncsolás után HCl oldattal semlegesítettünk. Az így kapott oldatot 40 mikronos szitán átszűrtük és a szitán fennmaradó üledéket lombikokba tettük és felöntöttük 100 ml-re desztillált vízzel (Frey, 1986). Az így előkészített mintákból 10 ml-t vizsgáltunk fordított mikroszkóppal. 2. táblázat: Cladocera maradványok a Hídvégi-tó üledékében (ind./cm 3) mvh Szint cm Alona Bosmi Bosmi Chydo Daph- Leydi rect- na na rus nia gia angu- core- longir sphae- gale- leydila goni ostris. ricus ata gii Össz. Kb4 Felső 7 151 50 201 Alsó 1 16 13 29 Kb7 Felső 5 4 2 388 140 2 5 541 Alsó 3 94 63 2 159 Kb9 Vegyes 5 1 15 22 5 43 3. Értékelés és összefoglalás 3.1 Értékelés A mintavétel során az üledékeket az éles határvonal mentén kettévágtuk. Két különböző állagú és színű üledéket kaptunk. A felső réteg színe zöldesszürke, állaga, pedig lágy volt. Az alsó üledékréteg színe rendkívül sötét, majdnem fekete volt, állaga pedig keményebb mint a felső üledékrétegé.
