Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.
46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2004. 84. ÉVF. A Kerka patak ökológiai állapotváltozása Gór Dénes, Varga Éva, Gyulai István, Lakatos Gyula DE TTK Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Az EU Viz Keretirányelv (VKJ) előkészítő munkájában referencia helyként kijelölt Kerka patak vizsgálatára első alkalommal 2002. nyarán vállalkoztunk. Az előző évi vizsgálatokat 2003. júliusában megismételtük, továbbá új eljárásokkal egészítettük ki, mint például az üledék iszapján kialakult epipelon analízise. Elvégeztük a vízi növényzet epifitikus perifitonjának, valamint a meder iszap epipelonjának vizsgálatát, és az értékelésnél felhasználtuk a nem-taxonómiai perifiton paramétereket (NTPI) az ökológiai állapot meghatározásához. Az előző évi vizsgálatokhoz képest 8 új növényfajt azonosítottunk, aminek legnagyobb részét a bajánsenyei és a lenti mintavételi helyeken találtuk meg. A patak pH-ja a torkolat felé emelkedik, és Kerkaszentkirálynál a legmagasabb. Lentinél mértük a legnagyobb oxigén telítettséget, és a legnagyobb planktonikus klorofill-a koncentrációt. Az újonnan megjelent fajok közül a Carex riparia Curt, kivételével mind a kisérő fajok közé sorolható be, mlg az utóbbi társulás alkotó faj. A Borhidi-féle értékelemzést elvégezve megállapítható, hogy a megtalált fajok közül hat zavarástúrö, kettő, a Calitriche palustris L. és a Potamogeton crispus L. természetes pionír, 15 generalista, 10 kompetitor és négy specialista. A Kerka patak mintavételi helyein gyűjtött bevonat minták NTPI felhasználásával megállapított ökológiai állapota összességében továbbra is jónak mondható. Kerka, perifiton, VKI, ökológiai állapot Kulcsszavak: Bevezetés Az EU Víz Keretirányelv (VKI) előkészítő munkájában referencia helyként kijelölt Kerka patak vizsgálatára első alkalommal 2002 nyarán vállalkoztunk. A vizsgálatok elsősorban a florisztikai és vízkémiai tulajdonságokra, valamint a fitoplankton és a vízinövényzet epifitikus perifitonjának analízisére irányultak. Az előző évi vizsgálatokat 2003. júliusában megismételtük, továbbá új eljárásokkal egészítettük ki, mint pl. az üledék iszapján kialakult épipelon analízise. Az azonosított növény fajokat természetvédelmi kategóriákba soroltuk, Simon (1988) és Borhidi (1993) értékelő-rendszere alapján. Elvégeztük a vízi növényzet epifitikus perifitonjának, valamint az iszap epipelonjának vizsgálatát, és az értékelésnél felhasználtuk a nem-taxonómiai perifiton paramétereket (NTPI) az ökológiai állapot meghatározásához (Lakatos et al., 2002). A kapott eredményeket összehasonlítottuk az előző évi adatokkal, amelyekből kiderült, hogy hogyan változott a vízinövényzet fajösszetétele az egyes mintavételi helyeken, valamint a kis vízfolyás teljes magyarországi szakaszán, illetve, milyen természetvédelmi kategóriákba sorolhatók a növények. Az epifitikus perifiton adatok összehasonlításával pedig következtetni tudtunk az esetleges ökológiai állapotváltozásra. Anyag és módszer A helyes monitorozási elveket követve, ugyanabban a vegetáció periódusban és ugyanazon mintavételi helyeken végeztük el a vizsgálatokat mindkét évben. Bajánsenyénél a közúti híd után jelöltük ki az első mintavételi helyet (N 46° 47,883' E 016° 22,869'). A második mintavételi hely (N 46° 43,992' E 016° 30,555') Csesztreg község után található és a meder az előzőhöz viszonyítva már kevésbé természetes állapotú. A harmadik mintavételi hely Lentinél a közúti híd előtt helyezkedik el (N 46° 37,572' E 016° 33,093'), ahol a meder erős antropogén behatása ellenére néhány új vízinövényfajt találtunk meg. A szécsiszigeti hídnál kiválasztott mintavételi helyen (N 46° 34,409' E 016° 35,870') zavart állapot a jellemző, de ennek ellenére itt is sikerült új fajokat azonosítani. Az előzővel szemben az ötödik, kerkaszentkirályi mintavételi helyen (N 46° 30,011' E 016° 34,614') a patakra a természetes, vízi növényzettel borított szakasz a jellemző. A helyszínen mértük a víz melységét és átlátszóságát, meghatároztuk a vízminták hőmérsékletét, pH-ját, vezetőképességét, az oldott oxigén koncentrációját illetve telítettségét. Laboratóriumban a lebegőanyag tartalom mellett, a fontosabb kationok és anionok, tápanyagok (N és P fonnák) koncentrációját, a szerves anyagterhelést (KOI sM n) és a planktonikus klorofill-a koncentrációt határoztuk meg. A növények víz alatti részéről élőbevonat mintát vettünk. Florisztikai és cönológiai vizsgálatokat végeztünk, valamint az edényes növényekre alkalmaztuk a Simonféle természetvédelmi érték elemzést (Simon, 1988), és a Borhidi-féle természetességi értékszám szerinti besorolást (Borhidi, 1993). A perifiton nem-taxonómiai mutatóit (kategória, csoport, típus, jelleg) használtuk fel az ökológiai állapot meghatározásához (Lakatos et al., 2002). Eredmények ismertetése és értékelése A 2003. júliusi mintavétel során 37 növényfajt tudtunk azonosítani. Az előző évi vizsgálatokhoz képest nyolc új növényfajt találtunk, aminek legnagyobb része a Bajánsenyei és a Lenti mintavételi helyen jelent meg. Az elmúlt évben mind az öt helyen megtaláltuk a Phalaroides arundinacea L.-t, ami az idén is mindenütt megtalálható volt. Továbbá négy helyen fordult elő Sparganium erectum L. a tavalyinak megfelelően, illetve a Lythrum salicaria L. és a Calystegia sepium L. R. Br. A megjelent növényfajok ellenére három faj a patak, általunk vizsgált mintavételi helyein nem volt azonosítható: Carex acutiformis L„ a Glyceria maxima Hartm. és a Potamogeton nodosus Poir. 1. táblázat Mintavételi hely Hőmér PH Vezető O, o, Klo-a -séklet kép. telitett (°C) (nS/cm) (n.R/1) sé f i % mg/m 3 KEI Bajánsenye 24.2 6.94 206.0 4.0 41 14.3 KE2 Csesztreg 26.2 7.13 190.7 4.1 37 16.9 KE3 Lenti 23.0 6.94 378.0 4.4 48 49.1 KE4 Szécsisziget 24.8 7.54 453.0 4.2 42 22.8 KE5 Kerkasztkirály 25.7 7.75 472.0 4.1 43 17.7 A Patakra 40-50 cm-es vízmélység és fenékig átlátszóság a jellemző. A patak pH-ja a torkolat felé emelkedik, és Kerkaszentkirálynál a legmagasabb. A tavalyi adatokhoz hasonlóan a patak vezetőképessége Lenti után jelentősen emelkedik, ami külső terheléssel magyarázható. Csesztregnél mértük a legkisebb oxigén telítettséget. Lentinél mértük a legnagyobb oxigén telítettséget, és a legnagyobb planktonikus klorofill-a koncentrációt (/. táblázat).