Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.
38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004 . 84. ÉVF. érdes tócsagaz, súlyom növényeket. A fitoplankton kvalitatív vizsgálatát a tömörített vízmintából fénymikroszkóppal, a kvantitatív vizsgálatot pedig merített és lugololdattal rögzített mintából, számlálókamrában, Utermöhl mikroszkóppal végeztük el. Eredmények Hidrológiai vizsgálatok A Nyéki-Holt-Duna vízforgalma kapcsolódik a VénDuna mellékág, a Cserta-Duna holtág, a Nyéki-Holt-Duna belső tó és két fok a Sárkány- és a Címer-fok alkotta rendszerhez. A vízmozgás a rendszerben kétirányú a mindenkori dunai vízállás függvényében. A Nyéki-HoltDuna a rehabilitáció első lépcsője előtt kiszáradó pleisopotamon volt (Zellei, 1997). A vízjárást befolyásoló fokmeder, küszöbméret és küszöbszint viszonyokat a rehabilitáció során úgy kívánták módosítani, elsősorban természetvédelmi célok elérése érdekében, hogy az évente 80 %-os valószínűséggel bekövetkező dunai árhullám a Nyéki-Holt-Duna medrét feltöltse. A plesiopotamon jelleg megőrzése, az eusztatikus vízforgalom elérése és az állandó vízborítás mellett évente legalább 1 alkalommal az átöblítés a Sárkány-fok felől, jelentősen kiülepedett hordaléktartalmú vízzel történjen. Ennek érdekében a fokokon fenékküszöböket létesítettek, javították a CsertaDuna és a Sárkány-fok vízszállítási tulajdonságait (Szláviket al., 1995). Makrovegetáció borítottság A borítottság áprilistól augusztusig nagy mértékben növekedett, júniusra a meder 79 %-a makrovegetációval borított volt, melyből 22 % a mocsári vegetáció. A vízi makrovegetáció fő típusa a tündérózsa-vízitök hínár (Nymphaetum albo-luteae) nagyobbrészt csak vízitökkel, a mocsárié a nádas (Phragmitetum comminus). A nyílt vízfelület (21 %) érdes tócsagaz-hínár (Ceratophylletum demersi) által bélelt, helyenként megjelenik benne a súlyom (Trapa natans). Az áprilisi felvételezéskor a három jellemző társuláson kívül süllőhínáros békaszőlő hínárt (Myriophyllo-Potametum lucentis) és sásost találtunk a területen. A társulásokban leggazdagabb időszaknak a június bizonyult. Gyűrűs süllőhínárost (Myriophylletum verticillati), merev víziboglárkahínárt és tündérfátyol-hínárt (Nymphodetum peltatae) találtunk a nádas víz felöli szegélye mentén. A tavirózsa-vízitök hínárban kisebb-nagyobb foltok formájában fényesbékaszőlő hínárt (Potemogetonetum lucentis), bodrosbékaszőlő hínárt (Potamogetonetum crispi), tavikákást (Schoenoplectetum lacustris) azonosítottunk. A legsekélyebb részeken megjelent s a vízszint csökkenéssel egyre nagyobb területeket hódított el a mételykórós (Oenantho aguaticae-Rorippetum amphibiae), melyben a vízi kányafiivet nem leltük fel. Fajszám tekintetében is a júniusi időszak a kiemelkedő, 31 vízi és mocsári növényfajt azonosítottunk. Az előforduló hínárállomány biomasszája magas, nagymértékben változó. A vízitök és az érdes tócsagaz biomaszszája áprilistól-augusztusig ugrásszerűen megnőtt. A többi hínárfaj biomasszája csökkenő tendenciát a nádas biomaszszája fokozatos növekedést mutatott. Vízkémiai paraméterek A fajlagos elektromos vezetőképesség alapján a két ág elkülönül, a kisebb vízmélységű felső ág vize átlagosan 18 %kai volt töményebb. A vezetőképesség élőhelyenkénti és időbeni ingadozást mutatott. A vízszint jelentős mértékű csökkenése ellenére a vegetációs periódus alatt a vezetőképesség csökkenését tapasztaltuk. Tavasszal a nádas, nyáron a nyíltvíz, ősszel a vízitökös vize bizonyult a töményebbnek. A vezetőképesség vertikális változása nem jelentős, de áprilisban a fenék felé csökkent júniusban a fenék felé nőtt. Áprilisban 550-1000 nS/cm (alfa-oligohalobikus), júniusban és augusztusban 250-550 (iS/cm (béta-alfa-oligohalobikus) közötti értékeket mértünk. A holtmeder vize közepesen változó sótartalmú, közepesen magas vezetőképesség mellett. A vezetőképességhez hasonlóan a makro-ionok koncentrációiban is tapasztalható volt a két ág között különbség. Uralkodó kationja a kalcium és a magnézium, gyengén változó (1. ábra). A magnéziumion mennyisége a vegetációs periódus alatt fokozatosan növekedett. Uralkodó anionja a hidrogén-karbonát, állandó. A víz karaktere kalcium-magnézium-hidrokarbonátos. A protonaktivitás minden vizsgált pontban a fenék felé kis mértékben növekedett. A két ág között különbség nem volt észlelhető. A kémhatás élőhelyenként és vegetációs időszakonként változó. A kémhatás áprilisban enyhén lúgos, júniusban lúgos, augusztusban közel semleges: gyengén változó (3. ábra). Tavasszal és ősszel a nyílt víz, nyáron a nádas vize volt a leglúgosabb. Külső szennyezés hiányában a nehézfémek koncentrációja alacsony volt. A nitrátion koncentrációja egész évben 1 mg/l alatti, a nitrition 0,01-0,06 mg/l, az ammónium-ion koncentrációja 0,03-0,07 mg/l közötti. A két ág között különbség nem volt észlelhető. Élőhelyenkénti különbségként a vízitökös vizének magasabb ammónium-ion koncentrációja említhető meg. 1. ábra: A kationok megoszlása (eé%) Az oldott oxigén koncentráció és az oxigéntelítettség áprilisban minden vizsgálati pontunknál az 100 cm-es mélységben érte el a maximumát, aztán fenékig csökkent. A vertikális változás mértéke átlagosan 20 % volt. A felszínközeli rétegben áprilisban az oxigéntelítettség 88-116 %, júniusban 26-74 %, augusztusban 39-53 % közötti volt (3. ábra). A két ág között különbség nem észlelhető. Áprilisban a nádasban, júniusban a vízitökösben, augusztusban a nyílt vízben -nértük a legalacsonyabb értékeket. A vízmélység szelvényenként változó, 12-120 cm közötti volt. A vizsgált időszak alatti vízszint csökkenés nagy mértékű lett, júniusra 42 cm, augusztusra további 60 cm. Az átlátszjóság 19-110 cm között alakult ill. több esetben a fenékig átlátszó volt a meder. Élőhelyenként változó a luciditás mértéke: nádas-vízitökös-nyílt víz sorrendben nő. Vegetációs perióduson belüli változás is jelentős. A nyílt vizes víztest átlátszósága áprilisban 100 cm, júniusban 80 cm, augusztusban 30 cm volt. Jó fényellátottságú a holtmeder. Az iszapvastagság 8-26 cm között változott, a nádas területén bizonyult a legvékonyabbnak. A növényi tápanyagok tekintetében oldott orto-foszfátban és szervetlen kötésű nitrogénben szegény volt a
