Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

5 Bíró Péter: A XLV. Hidrobiológus Napok: "Vizeink hosszú távú változásai" Megnyitó Tisztelt Kollégák! Immár a 45. Hidrobiológus Napok kezdetén vagyunk, s ha visszatekintünk az elmúlt 20-25 évre, talán nincs a hidrobiológiának olyan nemzetközi érdeklődésre számot tartó területe, amellyel ne foglalkoztunk volna. Ezek között a felszíni vizek morfológiájától kezve a flóra és fauna elemeivel, társulási kölcsönhatásaival, trofikus kapcsolatokkal és a termelés kérdéseivel, a vizeink hoszszabb-rövidebb távú átalakulásával és azok okaival, valamint az egyre komolyabbá váló globális klímaváltozás hatásaival foglalkozó ülések szép számmal akadtak. Ha ehhez hozzávesszük a társszakosztályok illetve a kihelyezett ülések témáit is, bizony erősen kell törnünk a fejünket, hogy eddig nem érintett területeket említsünk. Ebben az évben 43 szóbeli előadás és 38 poszter-jelentkezés érkezett. Az idő azonban korlátozott, s „csak" 31 szóbeli előadásra van mód, ezért több szóbeli jelentkezést poszterként tudtunk csak elfogadni (53 poszter), s zömben azokat megtartani, amelyek a kiírásnak megfelelően, hosszú idejű változások bemutatására vállalkoztak. Ez év január 29-én, megdöbbentett a hír: Salánki János akadémikus (1939-2003) hosszú szenvedés után távozott közülünk. Az intézetnek közel 30 évig volt igazgatója, s az utóbbi két évtizedben egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a nehéz fémek vízi szervezetekben való felhalmozódása és ezek élettani hatásai felé. Igazgatóként, majd kutatóprofesszorként sokat tett a Balaton-kutatás érdekében, amiért köszönettel tartozunk Neki. Közéleti, tudományszervezői tevékenysége jól ismert, elmú' lásával nagy ürt hagyott maga után. Életútját a Hidrológiai Közlöny most közreadott füzetében olvashatjuk. Megrendülten értesültünk Gábris Éva (1937-2003) eltávoztáról, aki 1959-1995 között, a Magyar Hidrológiai Társaság titkárságának több, mint 35 éven át előadója, főelőadója volt. A Társaság titkársági munkájának szinte minden területén részt vett, közreműködött a nagyrendezvények szervezésében és lebonyolításában. Figyelmes ügyintézésével, pontos munkájával kivívta a tagság nagyrabecsülését. Nyugdíjba menetele után tanácsaival, javaslataival segítette a titkárság működését. Tevékenységét 1998-ban Pro Aqua emlékéremmel ismerték el. Nagy gondossággal fordult a tihanyi Hidrobiológus Napok szervezése és lebonyolítása felé, s mindenkor érezhettük, hogy ö volt a mi lelkiismeretünk. Emlékét megőrizzük. Többször megtettük, s most is megemlékezünk Dr. Gorzó Györgyről (1942-1993), aki most lenne 60 éves. A korai, értelmetlen halál kiragadta közülünk kedves, derűs személyét, aki tevékenységének nagy részét a Velencei-tó feltárásának szentelte. Életútja ugyanitt olvasható. Kérem, egy perc néma felállással adózzunk emléküknek! A szomorú emlékezést derűsebbé teszi, hogy születésük kerek évfordulóján szívből gratulálhatok a következő kollégáknak: Borbély György, Csaba György, Csépes Eduárd, Dalmay Klára, Dinka Mária, Dukay Igor, Guti Gábor, Hamar József, Janurik Endre, Kiss Keve Tihamér, Körmendi Sándor, Mikóné Hamvas Márta, Présing Mátyás, Szakái Tamás, Tevanné Bartalis Éva, Törökné Kozma Andrea. Borbély György és Aradi Csaba állami kitüntetéséhez külön gratulálunk. Mindannyiunk nevében szeretettel és tisztelettel köszöntöm Ponyiné Zánkai Nórát, s bármennyire nem illik hölgyek esetében, de ki kell mondanom, nemrég betöltött 70. születésnapja alkalmából. Ma már nyugdíjas éveit töltő, kedves kollégánk a Balaton zooplankton-kutatásában korszakot írt, s mind hazai, mind nemzetközi téren elismerést vívott ki magának. Kollegiális magatartásával nagy tisztelettel tekinthettünk Rá. Tudományos tevékenységéről, alkotó életéről olvashatunk a Hidrológiai Közlöny jelen füzetében. Zánkai Eleonóra (Ponyi Jenőné) Székesfehérváron, 1932. szeptember 27-én született. Középiskolai tanulmányait Pécsett a Notre Dame Nővérek Szent Erzsébet Leánygimnáziumban végezte, majd ugyanott, de már a Leöwey Klára Leánygimnáziumban érettségizett 1951ben. Ugyanezen évben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem biológia-kémia szakára, ahol III. évfolyamon kutató zoológus szakra vették fel. 1956-ban oki. zoológusként végzett kitűnő eredménnyel. 1955-ben férjhez ment Ponyi Jenőhöz. Az egyetemi évek alatt Dudich Endre professzor a víziatkák tanulmányozására hívta fel figyelmét, mely munka beindítását, és szakmai segítést Szalay László, az Allattár kutatója vállalta magára. Az ő segítségével e munkából 2 díjazott pályamű készült el. Az egyetem elvégzése után az Iskolai Szemléltető Eszközök Intézetében (Bp.), kislánya megszületéséig dolgozott. 1965-től az MTA Tihanyi Biológiai Kutatóintézetében (1982-től Balatoni Limnológiai Kutatóintézet) tud. segédmunkatárs, 1969-79 tud. munkatárs, 1979-1995, nyugdíjazásáig, tud. főmunkatárs beosztásban dolgozott. Tudományos munkássága során 69 cikket közölt (19et külföldi folyóiratokban), melyekben az eredmények 3 állatcsoportra terjedtek ki. 10 cikket írt a Balatonban, a Kis-Balatonban, a Velencei-tóban, Dunában, az alföldi kisvizekben, patakokban élő víziatkák szisztematikájáról, ökológiájáról, táplálkozás biológiájáról. 1965-től több éven át vizsgálta a Balaton nyílt vizében a kerekesféreg plankton összetételét, sűrűségét, biomasszáját. Tanulmányai kiterjedtek a kerekesférgek évszakos, évenkénti és évtizedes változásaira, különös tekintettel a tó különböző területeinek trofitásbeli eltéréseire és ezek összefüggéseire. Többedmagával tanulmányozta a halak hatását a zooplanktonra, közöttük a kerekesféreg planktonra halastavakban és limnokorallban. Feldolgozta a maláj kerekesféreg fauna jelentős részét. E munkássága az egyetemi doktori fokozat elnyerését és 14 cikket eredményezett. Ponyi Jenő\t\ közösen mérték fel a rákplankton horizontális elterjedését, összetételét, sűrűségét a Balatonban, különös tekintettel az eltérő trofitású területekre. Majd a produkció biológiai vizsgálatok következtek. A Balaton legelterjedtebb Copepoda-ja, az Eudiaptomus