Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
4. szám - Dombrádi Endre: Vízhozam- és vízállás- idősorok analízise a folyómeder állapotváltozásainak kimutatására
58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004 . 84. ÉVF : 4. SZ. 1. táblázat: Tisza folyó, szolnoki vízmérce 1924-2001 Q (m'/s) a (cm/óv) a. (cm/év} 100 -2,133 0,115 200 -1,323 0,051 300 -0,617 0,055 400 -0,079 0,075 500 0,326 0,1 600 0,633 0,127 700 0,87 0,153 800 1,057 0,179 1000 1,341 0,232 1200 1,569 0,273 1400 1,899 0,424 1600 2,107 0,51 1800 2,187 0,478 2000 2,299 0,638 2200 2,356 0,654 2400 2,676 0,62 2600 3,158 0,727 2800 3,95 0,926 3000 3,412 1,248 2. táblázat: Duna folyam, nagymarosi vízmérce 1900-1969 1970-2001 Q (m J/s) a (cm/év) CT, (cm/év) Q (m'/s) a (cm/év) CT. (cm/év) 600 -0,207 0,045 1000 -3,702 0,582 1000 -0,205 0,03 1200 -2,658 0,42 1200 -0,234 0,027 1400 -2,426 0,327 1400 -0,243 0,026 1600 -2,324 0,309 1600 -0,26 0,026 1800 -2,233 0,296 1800 -0,266 0,026 2000 -2,143 0,285 2000 -0,271 0,026 2200 -2,052 0,273 2200 -0,274 0,025 2400 -1,961 0,263 2400 -0,275 0,025 2600 -1,87 0,253 2600 -0,274 0,024 2800 -1,778 0,243 2800 -0,271 0,024 3000 -1,686 0,234 3000 -0,267 0,023 3200 -1,594 0,226 3200 -0,26 0,022 3400 -1,38 0,217 3400 -0,252 0,021 3600 -1,279 0,21 3600 -0,241 0,02 3800 -1,217 0,209 3800 -0,233 0,019 4000 -0,92 0,174 4000 -0,217 0,018 4500 -0,664 0,17 4500 -0,173 0,014 5000 -0,503 0,174 5000 -0,11 0,01 5500 -0,528 0,216 5500 -0,038 0,011 6000 -0,452 0,285 6000 0,027 0,021 6500 -0,272 0,436 6500 0,046 0,047 7000 -0,012 0,488 7000 -0,088 0,037 8000 -0,114 0,033 1970-től a csökkenés nagysága különböző az egyes vízhozamokra, mégpedig a kisvizekre intenzív, a nagyobbakra viszont egyre kisebb. A legkisebb feltüntetett, 600 m 3/s vízhozamra a 30 év alatt 1 m vízszín-esés látható. Azt is észre kell venni azonban, hogy az igazán nagyvizeket kivéve, erre a 30 évre a vízállások a trendvonaltól jobban eltérnek, és kevésbé mutatnak lineáris jelleget: a kezdeti esés után némi emelkedést mutatnak. A Duna főmederből való bősi elterelésének kapcsán a szigetközi ágban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az új szedimentációs folyamatok hatására a meder szűkülni kezdett, és az érdességi viszonyok is romlottak. Elképzelhető, hogy ez a folyamat nagymarosi szelvényre is hat. 1. ábra: Vízhozamhoz tartozó vízállások idősora 3. Értelmezés A szolnoki állomás ábráján látható trendfordulás a folyó hullámtérre való kilépéséhez köthető. A mederszelvény felvételekből nem látszik akkora csökkenés a nedvesített keresztmetszetben adott vízhozamra, mely kellőképpen magyarázná a vízszint növekedést. Ehelyett kimutatható a sebességek, vagyis a fő ok: a vegetáció által kifejtett súrlódási ellenállás fokozódása, ily módon a növényzet elburjánzása sejthető a folyamat mögött. Ugyanezt támasztja alá egy Szolnok térsége felett végzett kisrepülőgépes terepszemle is. Természetesen, ahogy már korábban említettem, a dús növényzet a feliszapolódás lehetőségét teremti meg, a szerves anyagban gazdag iszap pedig jó táptalajt nyújt a növényeknek. A két folyamat között kölcsönösen pozitív visszacsatolás áll fenn. A kisvízi medret nézve viszont a vízvezető-képesség javulása mondható el, valószínűleg a folyó kiegyenesítését követő bevágódás okozta folyássebesség-növekedés miatt. A dunai SGA diagram első felének hosszú időt felölelő enyhe csökkenései inkább tektonikai okokra vezethetők vissza. (vö. Joó, 1992; 2003). A meredekebb csökkenések kezdete már az ipari kotrásokhoz kötődik, azt követően pedig a duzzasztás miatt fellépő medersüllyedés eredménye látható. 4. Összefoglalás A bemutatottaknak megfelelően az SGA módszer, ill. annak megfelelő kiegészítése által a különböző vízhozamokra rendre meghatározhatók a vízszint időbeli változásai. így a vízvezető-képesség alakulása közvetlenül nyomozható. A dunai állomások elemzése során valamennyi esetben javuló tendenciákat tapasztaltam. Az itt be nem mutatott budapesti és mohácsi vízmércék szelvényeiben a javulás egyenletesnek mutatkozik, míg Nagymarosnál a fent vázolt folyamatok miatt 1970-től a javulás üteme felgyorsul, bár az utolsó éveket tekintve bizonyos vízhozam-tartományokban ettől a trendtől eltérő értékeket kaptam. A tiszai állomások elemzését illetően elmondható, hogy a mederelváltozás jelensége legjobban Szolnoknál mutatható ki. (A jelenséget Vásárosnaménynál is sikerült kimutatni, és a szegedi vízmérce adatainak feldolgozása is megtörtént, ez azonban még pontosítást kíván.) A szolnoki SGA diagramról szintén körülbelül lineáris trendek olvashatók le, melynek meredeksége a nagyobb vízhozamokra az 1-3 cm/ év tartományba esik. Ezek alapján a magas árvízszintek egyre gyakoribbá válása valószínűsíthető.
