Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

1. szám - Decsi Éva Kincső: Kukorica távérzékelésen alapuló víztakarékos öntözése

21 Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés Kukorica távérzékelésen alapuló víztakarékos öntözése Decsi Éva Kincső Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Egyetem, Meteorológia és Vízgazdálkodás Tanszék, 8360. Keszthely, Festetics Gy. u. 7. A tanulmány alapjául szolgáló, öntözési időpont meghatározásra vonatkozó vizsgálatokat Keszthelyen, az Agrometeorológiai Kutatóállomáson végezték 2002 tenyészidőszakában, kukorica jelzőnövénnyel, Ramann-féle barna erdőtalajon. A célkitűzés egy szárazságtűrő, de az öntözést is jól megháláló kukorica hibrid tesztelése volt természetes csapadék ellátású és öntözött parcellákon. A növények vizsgálata szárazság-stressz hatására bekövetkező reakcióik alapján történt. Talajról történő távérzékelés útján lehetett meghatározni a növények vízutánpótlása szempontjából optimális időpontot, kukorica, távérzékelés, vízstressz-index, öntözési időpont meghatározás tikusnak. Hardie és Considine (1976) kísérlete eredményeinél leírja, hogy a stressz nélküli növényeknél a vízpotenciál végig - 3 bar volt. Magyarország a feltételes öntözés zónájába tartozik, amely azt jelenti, hogy a szabadföldi termesztésű növényeknél nem minden évben van szükség öntözésre. Az öntözés időpontjának tervezésénél elsőbbséget élveznek azok az eljárások, amelyek takarékos vízfelhasználásúak. Ezen eljárások közé tartozik a távérzékelés alapján végzett öntözési időpont meghatározás is. Az öntözött növények magassága és levélfelület növekedése módosította az állomány struktúráját, amely megváltoztatta a mikroklíma mutatóit, s az öntözővíz a kukoricatermés mennyiségét jelentősen, - 2001-ben például 21,4 %kai - növelte (Anda és Ligetvári, 1990; Anda et al., 2001). Az öntözés előrejelzésében egészen új irányvonalat jelentett a - növény- és léghőmérsékleti differencián alapuló vízstressz index alakulása alapján végzett vízutánpótlás módszerének kidolgozása. Kukoricára vonatkozó vízstressz index ismertetést Gardner et al. (1981), s Clanvson és Blad (1982) publikációiban találhatunk. A kukorica öntözésével kapcsolatos anyag rendkívül bőséges, a teljesség igénye nélkül többek között Hatfield (1990), Sinclair et al. (1990), Howell et al. (1995, 1998) foglalkozott a témával, messze nem csak a fent idézett műveikben. Vizsgálatunk során a fentiekhez kapcsolódóan az eljárást hazai körülmények között is alkalmazni próbáltuk. Célkitűzésünk volt, csak természetes csapadék ellátású és vízstressz-index mérések alapján előre kalkulált, takarékos vízadagokkal öntözött kukorica állományok öszszehasonlító elemzése. Mivel a vízstressz-index, a növény- és léghőmérsékleti differencián alapuló összetett növényélettani mutató, méréseink során pontosabb képet kaphattunk az egyes állományok feletti léghőmérsékletekben, és az egyes kezelések hőmérsékleteiben - öntözés hatására - bekövetkezett változásokról. Célunk az öntözés időpontjának pontos meghatározása, ezáltal pedig a helyes időben, kellő mennyiségű víz kijuttatása volt. Az így öntözött növényállományok termésértékelését is elvégeztük. 3. Anyag és módszer Öntözési időpont előrejelzésére vonatkozó vizsgálatainkat Keszthelyen az Agrometeorológiai Kutatóállomás területén végeztük 1998-2002 tenyész-időszakaiban, kukoricajelzőnövénnyel, Ramann-féle barna erdőtalajon. Tapasztalataink szerint humid évjáratokban az eljárás nem alkalmazható, de ezekben az években nincs is szükség öntözésre. Eredményeink bemutatására 2002 - sokéves átlaghoz viszonyítva - szárazabb évjáratát választottuk. A mezőgazdasági termelés évezredes réme az aszály, ami a földművelők életét még ma is gyakorta megkeseríti. Az aszály iránti társadalmi érdeklődés fokozódását indokolja, hogy a mezőgazdaság világszerte fejlődött. Az előző időszakokhoz képest nőtt az aszály által okozott kár abszolút értéke, akkor is, ha a terméskiesés százalékos értékben esetleg csökkent. A Föld klímaváltozása miatt is lényeges a szárazság okainak, hatásainak elemzése és jobb megismerése, mely lehetővé teszi az eddigieknél tudatosabb és hatékonyabb beavatkozás lehetőségét (Petrasovits, 1988.). Napjainkban - tekintettel az utóbbi évek időjárásának meglehetősen szokatlan, még a korábbiaknál is szeszélyesebb alakulására - az éghajlat ingadozással kapcsolatos kérdések mindennapossá váltak. Ehhez kapcsolódik az aszály vagyis a tartós és jelentős vízhiány gyakori és sorozatos fellépése - amelynek hatása az emberek legtöbbjét még ma is kedvezőtlenül érinti, tovább súlyosbítva az amúgy sem könnyű gazdasági helyzetet (Urbán, 1993). Menyhért (1987) szerint Magyarország agroökológiai sajátosságait figyelembe véve elmondható, hogy a kukoricatermesztés szempontjából ideális lenne, ha az összes vetésterület 30 %-át nem haladná meg a növény vetésterülete. Ez a terület 1,1 millió hektár, amelyből mintegy 300 ezer hektáron öntözés nélkül is biztonságosan magas termések érhetők el, 280 ezer hektáron 50 mm, 520 ezer hektáron pedig 80 mm évi átlagos vízhiánnyal kell számolnunk Noha az irodalmi hivatkozás nem újkeletű, mégis irányadó lehet. Különösen, ha meggondoljuk, hogy az öntözéses gazdálkodás még ma, a XXI. században is jelentős problémát okoz a kisés nagytermelők körében egyaránt. 2. Irodalmi áttekintés Öntözéses gazdálkodásban az évjárathatás mérséklődik, a termésingadozás csökken, s az évenkénti műtrágya reakció is kisebb mértékben különbözik, mint öntözés nélküli termesztésben, ezért a tápanyag visszapótlás bizonyíthatóan nagyobb biztonsággal tervezhető (Nagy, 1996). Nagy et al. (1995) megfigyelése szerint a mérsékelten meleg, csapadékos évjárat az, amely a kukorica számára kedvező időjárást jelent. Ezt a megállapítást a Keszthelyen az elmúlt két évtizedben végzett kukoricával folytatott kísérletek is megerősíteni látszanak (Anda és Ligetvári, 1992). Az öntözés nemcsak a kukorica vízellátottsággal kapcsolatos tulajdonságait, hanem annak közvetlen környezetét is pozitívan befolyásolja. A levelekben a vízpotenciál változásával a vízhiányos állapot nyomon követhető. Van Zyl (1987) eredményei szerint -13-16 bar körül válik fejlődés gátlóvá a vízhiány, míg Kriedermann (1971) a -12 bar értéket tartja kri-