Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
3. szám - Bényei Krisztina: A Velencei-tó vízháztartási és vízcsere folyamatainak elemzése
26 HIDROLÓGI AI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF . 3. SZ. 7.2. Értékelés a számítási eredmények alapján A mérési eredmények alapján kalibrált modellel lehetőség nyílt olyan áramlási állapotok számítására, ahol a modell szélsőséges viszonyok feltételezése mellett is pontos eredményeket szolgáltat. így például lefuttattam a programot a különböző szélirányokra. A szélirányok kiválasztásánál figyelembe vettem a jellemző szélirányokat, és az áramlást ezekre vizsgáltam (É-ÉNY-i iránytól NY-i irányig 22,5°-onként, az óramutató járásával ellentétes irányba haladva). A kiindulási állapotban a szélsebességet 0 m/s sebességről futtattam fel adott idő alatt (3600 s) 9 m/s sebességre, majd ezt követően változatlan paraméterekkel. A számításokat addig futtattam, amíg a vízáramlásban létre nem jött az állandósult állapot, amikor már nem nőttek az áramlási sebességek, és az áramlási irányban sem mutatkozott változás. Ezt átlagosan 6-óra alatt érte el a modell. Az alábbi, valamint a kapcsolódó ábrákon a H jelző homogén, az Y jelző pedig az inhomogén számítási eredményt jelzi. 19. ábra: A 3. pontban létrejött áramlások északi szél esetén A szélparaméterek beállítását a 20 és 21. ábrán látható párbeszédablakban adtam meg. A két számítási módszert összehasonlítva bizonyos szélirányoknál eltérés mutatkozik az adott pontban kapott eredmények között. Ez abból adódik, hogy a homogén számítási módszer nem veszi figyelembe a szélcsúsztató feszültségnél a nádasok árnyékolását, s a szélcsúsztató feszültséget az attribútum-térkép alapján számítja. 20. ábra: A szélparaméterek beállításának helye A szélcsúsztató felszültség számítási módját további párbeszédablakban (21. ábra) választottam ki. Lü 21. ábra: A mederre jellemző paraméterek megadásának helye a SWAN programban A z 0 érdesség-magasság értékét a korábban kalibrálással megállapított 0,2 m-re vettem. A számítási eredményeket összehasonlítva látható az egyes pontokra vonatkozó áramlási irány és sebesség megváltozása. A 19. ábra szemlélteti, hogy a régi mederben azonos szél-esemény hatására sokkal kisebb vízsebességek alakultak ki a modellben, mint a jelenlegi mederben. Az iszap- és nádas-kotrás eredményeként nagyobb nyílt vízfelszínek keletkeztek. Ezeken a nagyobb kiterjedésű nyílt víztereken a szél hatékonyabban mozgatja meg a vizet, a megnövekedett meghajtási hosszak miatt. A jelenlegi mederben az áramképek sokkal összefüggőbbek, a víz hosszabb utat jár be ugyanolyan szél hatására. Mivel a nyíltvízi területeken erősebb lett az áramlás, ez kihat a környező nádas-foltokra is. A vízcsere folyamatokról tehát elmondható, hogy a jelenlegi mederben sokkal intenzívebb lett a régi mederhez képest. A számítások igazolták, hogy a meder-munkálatokkal nagyobb szerepet kapott a szél munkája a vízcsere folyamatokban, felgyorsult a tó vizének átkeveredése. Ez jó hatással van a Velencei-tó vízminőségére. 7.3. A Velencei-tó mederkotrás előtti állapotának modellezése A modellkalibrálással megállapítottam a Velencei-tavat környező terepre jellemző, szélsebesség eloszlását befolyásoló érdesség-magasság jellemző értékét, ami esetemben z 0 = 0,2 m értékű lett. Az érdesség-magasság értékének megállapítása után lehetőség van újabb medermodellen alkalmazni a számításokat. A dolgozatban e lehetőséget kihasználva régi medertérkép alapján visszaállítottam a mederkotrás előtti állapotot, majd a kapott modellre további számításokat végeztem. A régi medermodellt a 22. ábra szemlélteti. Ezek után első lépésként lefuttattam a SWAN programot a mért szél-idő sorral a régi mederre, majd ennek a számításnak az eredményét összehasonlítottam a jelenlegi mederállapotnak megfelelő eredményekkel. Ezzel a lépéssel olyan eredményhez jutottam, amit a kotrási munkálatok tervezői akkor még nem ismerhettek. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy az alábbi ábrákon az északi irány 58°-kal el van forgatva az óramutató járásával megegyező irányba.
