Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

3. szám - Bényei Krisztina: A Velencei-tó vízháztartási és vízcsere folyamatainak elemzése

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF

. 3. SZ. 10-11-12. ábrák .Szélirányok a Fertő tavon 2,2. Kis-Balaton A mai Kis-Balaton területe a XVIII. század végéig a Balaton öble volt. A Zala Balatonhídvég alatt beleveszett a nádasokkal és szabad vízfelületekkel tarkított mocsárba, így vize a Kis-Balaton természetes mocsárvilágán át, kellően megszűrve jutott a Balatonba. Jelentős változást hozott az 1831. évi Sió-szabályozás, aminek következtében a Balaton vízszintje 1 métert süllyedt, és a Kis-Balaton térségének magasabban fekvő részei szárazra kerültek. A Sió-zsilip megépítése (1863) előtt a Balaton vízszintjét a mindenkori időjárási viszonyok határozták meg. A vízszint változása a 3-4 métert is elérte. Az ezt követő folyószabályozási munkák következtében az addigi Kis-Balaton területe szárazra került. A Kis-Balaton és a környező berkek vízminőség-védő funkciójának megszűnése egybeesett a civilizált világ (a vízgyűjtőn folyó intenzív mezőgazdasági kemizáció, a fokozódó urbanizáció, a Balaton-üdülőterület rohamos terjedése) térhódításával, ami együttesen a Balatonba jutó vizek minőségének rohamos romlását okozta. A vízminőségében bekövetkezett nem-kívánatos változás a Keszthelyi-öbölben volt a legszembetűnőbb. A Zala ugyanis a Balaton összterhelésének közel egyharmadát szállítja a tóba. (A Zala-torkolatnál végrehajtott napi vízhozam és vízminőségi mérések kimutatták, hogy a Zala évente átlagosan 10 ezer tonna lebegőanyagot, 1000 tonna nitrogént és 100 tonna foszfort szállít a Keszthelyi-öbölbe.) Ugyanakkor a Keszthelyi-öböl térfogata a teljes tótérfogatnak csupán 4,3 %-a, felülete a teljes tófelületnek 6,4 %-a. Nyilvánvalóvá vált, hogy a legsürgősebb beavatkozásra ebben a térségben van szükség. Ennek szem előtt tartásával készült el a Kis-balatoni védőrendszer koncepcióterve, amelynek alapgondolata az, hogy a Kis-Balaton és a Balatonhídvéd fölötti hajdan öbölként, illetve mocsárként létezett Zala- völgy elárasztásával kialakuló mocsaras-nádas terület a Zalán érkező tápanyagokat feldolgozza. A tervek szerint - a világon egyedülálló "mocsár-rekonstrukcióval" - az eddig a Balatonban, illetve főleg a Keszthelyi-öbölben lejátszódó folyamatok a Balaton elé, a Zala alsó szakaszán kialakítandó Kis-Balaton védőrendszer területére helyeződnek át. Ez a megoldás a mintegy 200 évvel ezelőtti állapothoz hasonló viszonyokat állít elő. A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása az elképzelések szerint két ütemben valósul meg. Az I. ütem - a Hídvégi tó - munkái 1981-85. között már elkészültek. Ennek területe 24, vízfelülete 18 km

2. A 21 millió m

3 vízmennyiség a terelőtöltések mentén kb. 30 nap tartózkodási idő után éri el a II. ütem tározóterét. A közel 10 éves üzemelés alatt végzett folyamatos vízminőségi mérések alapján megállapítható: az összes lebegőanyag kb. 67 %-át, a foszfát-foszfor kb. 8090 %-át és a nitrogén kb. 17 %-át tartja vissza az I. ütemű tározó. Ezek a hatásfok értékek lényegesen felülmúlják az előzetes várakozásokat. A II. ütem, a Fenéki tó építési munkái 1984-ben kezdődtek meg. 50 km

2 területével és 64 millió m

3 vízmennyiségével (mely a terelőtöltések révén kb. 90 nap tartózkodási idő után éri el a Balatont), különleges növénytársulásaival kedvező életteret biztosít rendkívüli élővilága számára. 1992 végén egy 16 km

2 nagyságú részterület - az Ingói-berek - elárasztásra, beüzemelésre került. Az Ingóiberek, továbbá a beüzemelés előtt álló II. ütem fennmaradó hányada üzembelépésének első, legalább 10 évében a mocsári növényzet megkövetelt dominanciája miatt a Hídvégi-tótól eltérő módon fog működni, aminek következtében kedvezőtlen jelenségekkel is kell számolni. Összességében azonban a II. ütem tovább csökkenti a Balatonba jutó összes foszfor mennyiségét, fokozza az I. ütem hatékonyságát, kiszűri az ott termelődött algákat. 1996-ban az elárasztást segítő létesítmények megvalósítása befejeződött. A Kis-Balaton védőrendszer teljes műszaki kialakításának 1999 végéig kell befejeződnie. Ezt követően azonban "próbaüzem" jelleggel a terület fokozatos; lassú vízszintemelése és az utómunkálatok a tervek szerint 2004-ig eltartanak. A Kis-Balaton rekonstrukciójának elkészültével Európa egyik jelentős természetvédelmi területe élővilágának élettere megnő, életfeltételei jelentősen javulnak. Remény lehet arra, hogy a nemzeti kincsünket jelentő Balatonban a vízminőség romlása megáll, illetve a tó üdülésre való alkalmassága fenntartható lesz. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a jelentős vízminőség-javulás eléréséhez a Kis Balaton védőrendszer megvalósítása önmagában nem elegendő, egyéb összehangolt intézkedések is szükségesek. 3. Az eddig elvégzett áramlástani vizsgálatok áttekintése Józsa J. (1999) nyomán A hetvenes években a VITUKI végzett áramlásméréseket a Velencei-tavon, azonban az alkalmazott módszer a vizsgálatokról készített tanulmány hozzáférhetetlensége miatt nem ismeretes. A Balatonon végzett fizikai modellezésre épülő vizsgálatok azt igazolják, hogy a módszer nem alkalmas teljes mértékben szél keltette áramlások modellezésére. A függőleges és vízszintes méretek túlságosan nagy eltérése miatti kényszertorzított modellen mért eredmények csak erős közelítéssel feleltethetőek meg a tényleges állapotnak. Muszkalay 1977-ben végzett mérései és kutatásai a tó szél keltette vízlengési és hullámzási viszonyainak feltér-