Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

2. szám - Bódi Anita: A budai Rózsadomb vízmérlege

70 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84

. ÉVF. 2. SZ. 1M2 1983 1994 1995 199« 1997 1996 1999 2000 2001 4. ábra. A Csatárka zóna vízfogyasztása 1992. és 2001. között 5. ábra. Budapest vízfogyasztása 1949. és 1999. között A 2. ábrán a Rózsadomb vízfogyasztása látható 1992 és 2001 között. A fogyasztás csökkenő tendenciát mutat. 1998-ban a fogyasztás tartósan visszaesett a megelőző és a következő évekhez képest. Az 5. ábrán a budapesti fogyasztás látható 1949-től 1999-ig. 1949 és 1989 között egy meredeken emelkedő tendencia figyelhető meg, majd 1989-től a fogyasztás drasztikusan csökken. A csökkenés oka a vízdíj jelentős mértékű megemelése. Veszteségek A Fővárosi Vízművek Rt. értékesítési különbsége általában 15-17 % körül mozog, ebből körülbelül 10 % az ún. tényleges hálózati veszteség, vagyis a rendellenesen közvetlenül a talajba jutó víz (szivárgások, csőtörések miatt), a többi veszteség a technológiai vízigényből (pl. medencemosás), mérőhibákból, leolvasási pontatlanságból és vízlopásból adódik. Meglepő módon nem a csőtörések, hanem a kis méretű hibahelyek okozzák a tényleges hálózati veszteség nagyobb részét. Tapasztalatok szerint a hibahelyek legnagyobb számban az illesztéseknél fordulnak elő. A hibák kiküszöbölésére időszakos és folyamatos hálózatvizsgálatot alkalmaznak. A Budapest különböző betáplálási területein végzett vizsgálatokból kiderül, hogy a vizsgált körzetek közül a József-hegyi zónán a legmagasabbak a fajlagos vízveszteségek. Ennek oka lehet például a terep meredeksége, a II. világháborús sérülések, az üregek felett található vagy azokat átszelő vezetékek fekvése. Lejtős terepen a vezetékek könnyebben elcsúszhatnak, az illesztések pedig elmozdulhatnak. Említést érdemel, hogy Budapest II. világháborús ostroma után nem mérték fel a károkat, így helyreállítás sem történt. A Rózsadomb alatti barlang- és üregrendszerek miatt különösen fontos a vezetékhálózat folyamatos karbantartása, így elkerülhetők lennének a csőtörések miatti beszakadások (pl. a József-hegyi barlang fölötti úttest). A helyzetet súlyosbítja a sok ismeretlen helyzetű üreg. Csatorna, szennyvíz A terület hiányos csatornahálózata nagy gondot jelent, így távlati cél a csatornahálózat teljes körű kiépítése. A kiépített hálózat nagyrészt egyesített rendszerű. Ez alól a Szépvölgyi út felső szakaszához eső terület, ill. a Mátyás-hegy nyugati lejtője kivétel. A csatornázott területeken fontos a csatornahálózat rendszeres ellenőrzése, karbantartása. A kis átmérőjű csatornák már megoldottnak tekinthető tisztításához hasonlóan a nagyobb átmérőjűek, és a gyűjtők korszerű tisztítását is meg kellene oldani. A csatornába jutó iszap mennyiségét csökkenteni kell. Az utak sózásából származó anyagot a felszínen kell összegyűjteni. Ahol nincs természetes szűrőréteg, mert a karsztvíz hasadékokkal áttört dolomit és mészkő kibukkan a felszínre, azokon a területeken körülbelül 30 éve szikkasztási tilalmat rendeltek el. Ennek ellenére a területen jelenleg is számos szabálytalan szennyvízszikkasztó található. A védőterületen belüli csatornázatlan területek felszámolása különösen fontos lenne. A II. kerület eddig nem tiltott területei sem zárhatók ki, mint szennyező forrás. Erős esőzések idején megfigyelték, hogy a csatornázott területeken a szennyvíz egyes helyeken a csatornaszemeken át a felszínre tör. A feltörő szennyvizek beszivároghatnak a környező rétegekbe, és így kapcsolatba kerülhetnek a felszíni talajrétegek alatt levő karsztvizekkel. Veszteségek Mivel a csatornahálózat veszteségeinek mérése igen bonyolult, ezért a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. nem méri a veszteségeket, így becslések alapján a csatornaforgalom 10 %-a tekinthető veszteségnek. Eredmények A műszaki szemléletű vízháztartás számítást először az 1992 és 2001 közötti időszakra végeztem el, mivel a Fővárosi Vízművek Rt-nek csak 1992-től vannak a területre pontos vízfogyasztási adatai. Majd közelítő vízbetáplálási adatokkal az 1971 és 2000 közötti időszakra is elvégeztem a számítást. A beépítettségi viszonyok miatt távfűtésből adódó víz-utánpótlódással a területen nem kell számolni. A burkolt felületek jelentős mértékű növekedése következtében a lefolyási viszonyok jelentősen megváltoztak a természetes állapothoz képest. A csatornázott területeken a lefolyó vizek nagy része a csatornahálózatba jut, ahonnan a rendszer hibái miatt a víz egy része visszakerül a talajba. A locsolások és ereszek mentén intenzív befolyásra lehet számítani. A lefolyási tényező a bonyolult lefolyási viszonyok és a nagyfokú beépítettség figyelembe vételével 0,8-nak vehető fel. A számítást a Felső-József-hegyi zónára és a Csatárka zónára készítettem el. A Felső- József-hegyi zóna vízgyűjtő területét 1.652.900 m

2-nek, a Csatárka zónáét 2.518.035 m

2-nek vettem ./. táblázat. A Felső-József-hegyi zóna beszivárgás számítási eredményei Év Csapadék mm Csap. beszív 1000 m

3 Víz betápl 1000 m

3 Víz bet veszt. 1000 m

3 Csat. hozam 1000 m

3 Csat. veszt. 1000 m

3 Beszvárg. 1000 m

3 1992 364 80,992 1755,260 175,526 1868,990 186,899 443,417 1993 505 110,744 1855,240 185,754 2070,166 207,0166 503,234 1994 481 105,785 1544,880 154,488 1772,210 177,221 437,494 1995 575 127,273 1406,720 140,672 1722,246 172,2246 440,169 1996 527 115,702 1374,535 137,454 1608,982 160,8982 414,054 1997 326 71,074 1195,555 119,556 1333,851 133,3851 324,015 1998 575 127,273 1047,975 104,798 1399,376 139,9376 372,008 1999 841 185,124 996,165 99,617 1564,317 156,4317 441,172 2000 389 85,950 947,495 94,750 1161,836 116,1836 296,884 2001 548 120,661 894,115 89,412 1239,414 123,941 334,014