Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

2. szám - Horváth Emil: Az évgyűrűs kormeghatározás hidrológiai vonatkozásai

41 Nincsenek merev szabályok a megjegyzésekre, a jelölésekre: lényeges, hogy ezek legyenek egyszerűek, érthetőek. A szokatlan tulajdonságokat, pl. dupla évgyűrű, kiékelődés, mikroszkopikus évgyűrű, kapjanak rövidítéseket. A numerikus ábra és a váz-ábra fontos eszköze az áthidaló eljárásnak, más néven a kronológiaépítésnek, de a minta az, amelyről az összes tulajdonság leolvasható. Keresztdatálás-kronológiaépítés Az átfedéses eljárás a kronológiai építés alapja. A kronológiaépítés nagyarányú sorozat (váz-ábra) egybeépítését jelenti. Azt, hogy a mintákat egy homogén sorozattá olvasztjuk össze, amely egységbe ötvözi a különálló csoportok jellegzetességeit: standardizálja azokat. A standard vagy mestergörbék egy terület tipikus diagnosztikai tulajdonságai egyetlen írott feljegyzéssé olvadnak össze. Bármely évgyűrüsor, amely egy adott környezetben, hozzávetőlegesen azonos természeti körülmények között növő fából ered, ellátható naptári dátummal (Glock, 1937). Abban az esetben is lehet kronológiaépítést végezni, ha a kérdéses sorozatok évgyűrűinek nincs abszolút kora (naptári dátuma). Ebben az esetben lebegő idősorokról beszélünk, amelyek addig nem illeszthetők egy terület standard görbéjéhez, amíg nincs naptári dátumuk. Ezt elérhetjük a mestergörbe kiterjesztésével, ami időben való megtoldást jelent előre vagy hátrafelé. A kiterjesztés átfedéssel vagy áthidalással valósítható meg. Egy "lebegő" idősor átfedéssel addig hosszabbítható meg, amíg a standardtól elválasztó űrt át nem hidalják. Vagy egy sorozattal, kétszeri átfedéssel hidalható át két sorozat közötti űr. Az elfogadható kiterjesztés általában nem alapozható egy mintára. Az áthidaló (híd) módszer úgy definiálható, mint két, különböző időszakból származó minta közötti kapcsolat létesítése egy harmadik sorozattal, amelyik átfedi a két minta közötti űrt, és mindkét széle megfelelő biztonságú átfedést ad mindkét mintánál. Áthidalás lehetséges: "lebegő" idősorok vagy ezek valamelyike és egy mestergörbe között. A kapcsolat megbízhatóságának feltétele: a legalább 50 év átfedés az idősorok között. Hazai fafajok évgyűrűvizsgálata Az évgyűrűk növekedését, kialakulásukat az évszakok váltakozása, az időjárás változékonysága okozza: a hidegmeleg, és a száraz-nedves időszakok, s ezek kombinációja. Az évgyűrűket az időjárás "lenyomatának" tekinthetjük, s annál változatosabb vastagságban növeszt évgyűrűket a fa, minél inkább eltér az időjárás a területre jellemző átlagértéktől. A fa növekedését két időjárási elem befolyásolja jelentősen: a csapadék és a léghőmérséklet. Kimutathatók az évgyűrűkben, de bonyolult többváltozós hatásmechanizmuson keresztül hatnak, s kisebb-nagyobb területen hasonló hatást váltanak ki a fákban az évgyűrű növekedést illetően. Ez az a jellemző, amely alapján lehetséges egy-egy terület/régió facsoportjainak egymáshoz illesztése, a kronológiaépítés. A csapadék és a léghőmérséklet E két meteorológiai elem befolyásolja leginkább a fa növekedését, de igen bonyolult hatásmechanizmuson keresztül, amelynek része a fény, a talajnedvesség, talajhőmérséklet, a talajban és a levegőben megtalálható kémiai vegyületek, elemek. A fatest (évgyűrű) növekedésében fontos az egyes elemek közötti megfelelő arány. így például a nagy mennyiségű csapadékot akkor tudja a fa hasznosítani, ha az megfelelő hőmérséklettel, fényviszonnyal párosul, vagy a magas hőmérséklet káros lehet, ha a szükséges csapadék (nedvesség) elvileg rendelkezésre áll, de késve. A légköri csapadék talajnedvesség formájában jut a fatestbe. A felvehető víz nagyban filgg a domborzati viszonyoktól, a talaj szerkezetétől, fajtájától vastagságától, ami nagyban befolyásolja a talaj vízfelvevő- és megtartó képességét. A talajnedvesség ebből következően igen változékony lehet. Tehát a tapasztalat az, hogy az évgyűrű változékonyságát nem lehet leegyszerűsíteni csak a meteorológiai elemek mennyiségi létére, hanem azok bonyolult kölcsönhatásával kell számolni. A hőmérséklet fontos tényezője a növények vízmérlegének; szabályozza a transzspirációt és az evaporációt. A talajhőmérséklet hat a gyökerek növekedésére, vízfelvevő képességére, a talaj lakó szervezetek aktivitására. Évgyűrűtípusok A széles és keskeny évgyűrűk és ezek különféle konfigurációinak váltakozása őrzi meg az éghajlat változékonyságát, a ciklusokat. Az évgyűrűknek két típusát különböztetjük meg: érzéketlen és érzékeny. Az érzéketlen típust az egyenletes vastagság (ez lehet vékony vagy vastag) jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a fát az éghajlati elemek egyenletes hatásai érték. Olyan mértékben, hogy azok a növekedés szempontjából nem limitáló (meghatározó) tényezők. Például a csapadék egyenletesen oszlott el a hosszabb időszakon át, így az esetleges rövidebb szárazságot a fa nem érzékelte. Keskeny évgyűrűk alakulnak ki, ha a nedvesség állandó, de korlátozottan vehető fel, pl. oxigén-hiányból eredően, ha a nagymennyiségű nedvesség akadályozza a gyökérlégzést. Az érzékeny évgyűrűk az olyan környezetben növő fákra jellemzőek, ahol a korlátozottan felvehető nedvesség a kis évi csapadéktömegből adódik, ahol meglehetősen nagy az évi csapadékingadozás. Másként kifejezve, a csapadék évi ingadozásai annál jobban eltérnek az átlagtól, minél kisebb az évi átlagos csapadék. Az is megfigyelhető, hogy egy évgyűrűsorozatban a vastagságok eltérései általában arányosak a csapadéknak az átlagtól való eltérésével. Az érzékeny évgyűrűkre különösen jellemző, a keskeny és széles évgyűrűk csoportjainak váltakozását az éghajlati ingadozások - száraz és nedves periódusok idézik elő. Ezek a váltakozások évtizedes vagy évszázados hosszúságúak lehetnek. Az évgyűrű-típusok egyszerű meghatározása számítással Két ismert módszert közlünk az évgyürütípusok meghatározására. Az egyik az átlagos évgyürüszélesség, amelyet megkapunk, ha a teljes fanövekményt elosztjuk az évgyűrűk számával. " v ,=i " Xj = fanövekmény n = évgyűrűk száma