Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

2. szám - Méltatás (Faludi Gábor: 130 éve alakult meg a Pest megyei Sárközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat – Egy emléklap margójára)

126 szakmailag mind messzebb kerülnek a klasszikus vízü­gyi szolgálattól. Ennek a következménye csak egy lehet. A 150 éves hagyományú magyar vízkár-elhárítási rend­szer felmorzsolódik, és a Tiszán vagy a Dunán levonuló valamelyik következő árhullám előbb-utóbb az 1879-es szegedihez hasonló katasztrófát fog okozni. Ma még vannak olyan gátőrök, de mérnökök is, akiknek a dédap­ja is a gátakon szolgált, akiknek ez nemcsak szakmája, de hivatása is volt. Egy évtizeddel ezelőtt Bajorország­banjárva az ottani Környezetvédelmi és Vízügyi Minisz­térium árvízvédelemért felelős főosztályvezetője azt mondta a magyar küldöttségnek: „Csak az árvízvédelem KOVÁTS GÁBOR HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 2. SZ. szervezetét meg ne tanulják az Európai Uniótól! Fordít­va, ezt nekünk kell megtanulnunk Önöktőr. Nem vita­tom, hogy a vízi környezetvédelemben szemléletet kell váltanunk, nem vitatom, hogy vízellátás- és csatornázási szakterületen szükséges az EU normatívák teljesítése. De nagyon szeretném minden felelős vezető figyelmét fel­hívni arra, hogy a Kárpát-medence hidrológiai és geo­morfológiai adottságai között az árvízvédelmi szervezet bármilyen további gyengítése szó szerint: életveszélyes, ezért valakinek egyszer a felelősséget is vállalnia kell. (A kézirat beérkezett: 2003. január 9-én) dr., okleveles mérnök, nyugalmazott vízügyi igazgató, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke. Méltatá s 130 éve alakult a Pestmegyei Sárközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat Egy emléknap margójára A Duna magyarországi középső-alsó bal parti szakaszá­nak viszonylag keskeny, a homokhátságig, Solttól-Bajáig hú­zódó területe a Kalocsai Sárköz. Ez a mélyfekvésű alföldi térség századokon át a folyam áradásainak, elöntéseinek, vándorlásainak, nagykiterjedésű lápok mocsarak helyszíne. Az árvizek Kalocsát többször körülzárták, ott az árvíz 1862­ben 600 házat döntött össze. Az árvizek és ismétlődő járvá­nyok sújtotta gyér számú lakosság hosszú időn át életmódjá­val alkalmazkodott ehhez a víz adta örömet és keserűséget egyaránt okozó állapothoz. A régióban visszamaradt vizek egy részét az erek, aktív és holt medrek, csatornák hálózata fokok közvetítésével érdemleges emberi beavatkozás nélkül természetes úton visszavezette az apadó Dunába, hiszen a talaj kelet-nyugati, észak-déli lejtésű. Az ár- és belvizek elleni hatékonyabb, eredményesebb védekezés, az életmód, a településszerkezet, a közlekedés, a termelési kultúra, az egészségügyi körülmények, stb. jelen­tős változása mintegy 200 éves tudatos, átgondolt emberi te­vékenység következménye. Ebben a folyamatban jelentős feladatot vállalt és oldott meg a Pestmegyei Sárközi Ármen­tesítő és Belvízlevezető Társulat Az 1867-es kiegyezés utáni légkör kedvezett a társulati é­let szabadabb fejlődésének, ugyanakkor a különböző érde­kek találkoztatására megjelent és erősödött az állam orgaru­záló és szakfunkciója valamint a törvényi szabályozás. Az 1872-ben megalakult Társulat érdekeltsége Ordastól Érsekcsanádig teijedt, székhelye Kalocsa A Társulat első elnöke haláláig (1891) a nagytekintélyű dr. Haynald Lajos bíboros érsek lett, aki az ármentesítési és lecsapolási törek­vések meggyőződéses híve volt. Az ártér több mint 20 %-a az érsekség érdekeltsége alá tartozott Ebből is következett, hogy a hierarchia vezető személyiségei háromnegyed száza­don át cselekvően vettek részt a Társulat irányításában. A visszatekintés, a megemlékezés, az elődök iránti tiszte­let volt a tartalma és célja annak az emléknapnak, amelyet az ADUVÍZIG Kalocsai Szakaszmérnöksége, a Kalocsai Mú­zeumbarátok kőre és a Viski Károly Múzeum szervezett „Vízrendezés és vízgazdálkodás a Kalocsai Sárközben (1872-2002) 2002. október 29-ére a Társulat megalakulásá­nak 130. évfordulójára. A színvonalas mini-konferencián Romsics Imre, Sági Jenő, Rónay István, dr. Wisnovszky Iván adtak összefoglaló áttekintést a Sárköz „vízi" múltjáról, életéről, a Társulat történetéről. Az emléknapon a Viski Károly Múzeumban (Kalocsa Szent István király a 25.) a Nagyasszonyunk Katolikus Ál­talános Iskola és Gimnázium Kamarakórusának közreműkö­désével különösen érdekes kiállítás nyílt (látogatható 2003. május végéig). A kiemelkedően jó szervezés, az igényes rendezés tette lehetővé, hogy a látogató eredeti dokumentumok, oklevelek, térképek, vázlatok, fotók, eszközök közveden szemléletével, maradandó, emléknyomot hagyó, érzelmet - értelmet egya­ránt indukáló vizuális élménnyel gazdagodjon. Ugyanis a Vízügyi levéltár (Budapest), a Főegyházmegye levéltára (Kalocsa), az ADUVÍZIG könyvtára (Baja), Sági Jenő gyűj­teménye (Kalocsa) olyan eredeti-egyedi térképekkel, iratok­kal egészíti ki a kiállítás időszakára a Múzeum gyűjtemé­nyét, amelyek eddig közönség előtt még nem, vagy alig vol­tak láthatók A pótolhatatlan szakmai, történelmi, nagy esz­mei értékű kiállított anyagok közül a látogatók fokozott fi­gyelmébe ajánlom azt az eredeti, színes, rendkívüli részletes­séggel kidolgozott, az akkori életet is tükröző (jobb alsó sa­rok) térképet, amelyet Ruttkay Mihály földmérő mérnök ké­szített a Kalocsai Sárközről 1763-ban, és a háromlábon álló Süss-f. egyetemes kis szintezőműszert (1935). Ez az időszakos, a Kalocsai Sárköz „vizes" történetét közveden módon áttekintő kiállítás jól illeszkedik a Múzeum állandó a Sárközben élő előző generációk életmódját, eszkö­zeit, stb. bemutató gazdag néprajzi anyaghoz (És ha már a Viski Károly múzeumban vagyunk had említsem a 6292 da­rabból álló ásvány és kőzetgyűjteményt is, amely Tóth Mike nevéhez fűződik és a jezsuita gimnáziumból került a múze­umba. És, ha már Kalocsán járunk, ajánlom többek közt az egyházmegye 1000 éves történetét bemutató állandó kiállí­tást megtekinteni az érsekség kincstárában). A Pestmegyei Sárközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat megalakulásának 130. évfordulóján Kalocsán tartott emléknap és a mintegy fél évig látható kiállítás szerény tisz­teletadás a kemény munkát végző sokszor nehéz sorsú elő­döknek, ugyanakkor inspirál a múlt hiteles számbavételére, a lokális, de egyben nemzeti értékek megbecsülésére. Dr. Faludi Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom