Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.
108 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'-VITiszai bevonatminták ETS-aktivitásának vizsgálata Kozma Emőke, Szabó Marianne, Krausz Ensébet, Lakatos Gyula Debreceni Egyetem, TTK Alkalmazott ökológiai Tanszék, 4010. Debrecen Kivonat: 2000-ben a Szamoson és a Tiszán bekövetkezett ökológiai katasztrófa miatt cianiddal és később nehézfémmel szennyezett víz és iszaplavina került ellenőrizetlenül a környezetbe A mintavételi helyekről származó bevonatminták, mint indikátorok in'S vizsgálatával meghatároztuk a szennyezés élővilágra gyakorolt lialásait A szennyező-hullám levonulását a csúcs koncentrációk csökkenése mellett az. időben történő elhúzódás (a szennyező hullám cllapulása) jellemezte. A szennyezés következményeinek feltárásához 2000-ben, 2001-ben és a további években folytatva bevonatvizsgálatokat végzünk Merjük a bevonatminták ETS (l.ílectron Transport System)-aktivitását és elvégezzük a háttérvizsgálatok elemzését is, mivel a cianid szennyezés során a kiülepedett nehézfémek krónikus hatásának vizsgálata szintén lóntos az. ökológiai-környezet- és természetvédelmi katasztrófa felméréséhez és a hatás lehetséges eliminációjához. Kulcsszavak: Tisza, bevonat, LTS-aklivitás Bevezetés A környezetszennyezés, különösen a vízi környezet szeny nyezése napjaink egyik legfontosabb problémája. Magyarországon a 2000. évet minden bizonnyal a folyók évének minősíthetjük a Szamoson és a Tiszán bekövetkezett ökológiai katasztrófák miatt. A romániai Nagybánya melletti Aurul Rt. ausztrál-román vegyes vállalat meddő újrafeldolgozásával fém (ezüst, arany) kinyerését végzi. A feldolgozási technológiából származó zagy tározójának gátszakadása következtében kb. 100 ezer m 3 cianiddal szennyezett zagy került ellenőrizetlenül a Szamoson keresztül a Tiszába, majd pedig nehézfém tartalmú szennyvíz terhelte a Tiszát. A Tisza különböző mintavételi helyeiről vett minták ETS vizsgálatát végeztük el. Kutató munkánk feladatát a vízszennyezés következményeinek feltárása képezte a 2000-ben és 2001-ben gyűjtött élőbevonat ökotoxikológiai tesztelésével. A bevonat ETS-aktivitás értéke megadja a légzési anyagcsere maximális intenzitását, mivel a cianid-szennyezés a sejtlégzés gátlást indikálja és később a nehézfémek krónikus hatásának vizsgálata fontos az ökológiai - környezet - és természetvédelmi katasztrófa hatásának felméréséhez és a bekövetkező probléma lehetséges eliminációjához. Anyag és módszer Az ETS-teszt (Packard, 1985; G-Tóth, 1991) az anyagcsere intenzitás mérési módszere, a légzés maximális intenzitását adja meg. Az élőbevonat mintavételi helyeinket, amelyek részben azonosak a törzshálózati pontokkal, referenciaterületekkel egészítettük ki (/. ábra) A mintavétel nyáron 15 mintavételi helyen történt. 2001-ben a partközeli élőbevonat mintavételét a tavasz végén és nyár elején elhúzódó nagyvízi (áradásos) állapot befolyásolta. Az élőbevonat mintákat természetes alzatról (növény, faág, kő, stb.) vettük Különbséget tettünk a növényről vett élőbevonat (epifiton), fáról (epixilon), a kőről gyűjtött (epiliton) és a fém tárgyakról vett (epimetalon) minták között (Lakatos, 1976). A begyűjtött élőbevonat mintákból meghatároztuk a nedves-, száraz-, szerves-, anyag tömeget, klorofill tartalmát és a mikrobiológiai aktivitását az ETS-teszt eljárással mértük Eredmények Az élőbevonat mintákat partközeli növényekről vettük, alzatként leggyakrabban a fűzfák vízalatti zöld ágai szolgáltak, a Tisza és a nagyobb mellékfolyói esetében. A kisebb vízfolyások csendesebb szakaszain a partközeiben élő növények víz alatti részeiről történt az epifiton minták vétele, és ahol lehetett a kövek felületéről is vettünk mintát A 2000 évi mintavételkor a fűzfáról gyűjtött élőbevonatra a nagy tömegű, szervetlen anyagú és heterotróf bevonattípus volt jellemző (Lakatos, 1983) 1. ábra. Mintavételi helyek a Tiszán és mellékfolyóin Jelentős szerepe van a vízállásnak, illetve annak változásának, ezért törekedtünk a víz felszínétől 30-40 cm mélységre venni az élőbevonat mintákat. A fűzfáról vett mintáknál nagyobb bevonattömeget mértünk, mint á kőről és a vas műtárgyakról vett bevonatminták esetében Az élőbevonatban lejátszódó ftziko-kémiai folyamatok mellett az élőlények szerepe is fontos, pl a tegzesek házépítése, vagy az árvaszúnyogok táplálkozása, stb. Az élőbevonatban végbemenő anyagcsere folyamatokról az autotrófikus és a heterotrófikus sajátosságok és az autotrofitási index (Al) tájékoztatnak, míg a folyamatok intenzitásáról az ETS mérési adatok nyújtanak felvilágosítást. Mindkét évben 2000 és 2001-ben a tiszai bevonatminták nyári értékeit hasonlítottuk össze (2. és 3. ábra) 2000-ben TuzsérnáJ (80,05 plO,/ g/h) és Tokajnál (71,25 (il0 2/g/h) mértük a magasabb értékeket A vízinövényekről gyűjtött élőbevonatra, a többi tiszai mintavételi helyen, alacsonyabb értékeket kaptunk Lónyánál, a fémről vett bevonatminta meglepően magas 83,06 plOi/g/l értéket mutatott 2001-ben Sonkádnál (Túr) a vizitekről (Nyphar luteum) vett bevonatmintára kaptunk legmagasabb ETS-aktivitás értéket (89,36 plOi/g/h), TunyogmatolcsnáJ és Tiszafürednél fűzfáról vett bevonatmintán pedig a legalacsonyabb értékeket mértünk (14,56 nlCK/g/h) A mindkét évben a nyári vízinövény-bevonat mintáink ETS-analizisének adatai hasonlóak voltak A kőről vett élőbevonat minták, a nagy szervetlen frakció miatt igen alacsony (6,89 |il0 2/g/h) anyagcsere intenzitású
