Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

168 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'-VIlemző lehet. Október végére ez a jelenség megszűnik. Hasonló módon nem tapasztaltuk az anaerob zóna meglétét eddig sem jég alatt (2002. 01.10.), sem pedig az áprilisi (2002. 04.02.) mintavétel során. Itt csupán a két nyári (2000. 06.14. és 2001. 07.30.) mintavétel eredményeit mutatjuk be és elemezzük. 100 150 200 230 300 350 400 450 500 ffltcélymttyatg (an) vÉhőfnásdttet I - - '

i okbtt oxigén —«— redoxpoterciál s/abad széndioxid —*— itinÉ - O- nitrát s^JKt —»— old.« wiitüok —kjoroffl-a 1. ábra: Az Óhalászi-Holt-Tisza vízterében méri kémiai paraméterek terjedelemmel standardizált értékeinek változása a vízmélység függvényében 2000.06.14-én. Az I ábrán a 2000. 06.14-i mintavétel esetében a kémiai paraméterek teijedelemmel standardizált (0 és 1 közötti dimenzió nélküli) értékeinek változását tüntettük fel a vízmélység függvényében. A grafikonon tehát a változások tendenciája követhető nyomon. Az ábrán jól látható a 250-350 cm-es mélységben kialakult „váltóréteg". Ezt jelezte az oldott oxigén elfogyása, a szulfid megjelenése, a redoxpotenciál esése (kemoklin), vagyis a kérdéses rétegben jelentősen megváltoztak az oxidációs-redukciós viszonyok. Emellett termoklin is jelen volt. Jelentős anaerob víztömeg alakult ki (a teljes víztömeg közel 40 %-a). I.E+08 l,E*07 100 150 200 250 300 350 400 4» 500 «trtymt7.it len) • oldott KZiiUidokíg nrljrv - Planktonjai! baktcnumi2ám((cjt rrjj^l - te lep« ram 22 "C-on sejt (mÚ^J - heterotrofikua Hi3 leimetók (MPN mL') ES3 amlftt (£ mU t> —*— Planktonikus baktenálá bionassza (g tri) -*-ao»lndiuim?ara(CFU mlJv ábra). A planktonikus baktériumszám és biomassza 250 cm mélységben volt a legnagyobb. Valószínűleg ebben a rétegben fordultak elő együttesen az aerob, és anaerob heterotróf az oxigént nem termelő fototróf baktériumok. A fenék közelében (500 cm mélyen) a legmagasabb a peptonból kénhidrogént termelők, a 22 °C-on telepképző heterotróf baktériumok és a planktonikus baktériumok száma A bakteriális aktivitás következtében keletkezett szulfid mennyisége itt maximumot ért el (0,751 mg/l) míg a szulfát jelentősen lecsökkent (2. ábra). Ennek oka valószínűleg az, hogy oxigén hiányában a szulfátlégzés vált dominánssá, a szulfátredukáló baktériumok energianyerés céljából a megtermelt szervesanyag mellett fogyasztották a vízben lévő szulfát-ionokat, miközben (kén) kénhidrogén és széndioxid szabadult fel. Ellentmond ennek a hipotézisnek az a tény, hogy 2000. nyarán anaerob körülmények között 350 és 500 cm-es mélységben 0,7 mg/l nitrát koncentrációt mértünk (1. ábra). Márpedig aligha elképzelhető szulfátlégzés ilyen nitrát szintek jelenlétében. Az anomália okát 2001. évi mintánk feldolgozása során tudtuk csak megmagyarázni. A planktonikus baktériumok közül a fenék közelében a nagyméretű (legvalószínűbben szulfátredukáló) pálcák domináltak és adták a biomassza nagy részét, míg a felszín közelében a kis méretű kokkuszok száma és biomasszája volt jelentős. Ezen eredményeink jól korrelálnak egyébként más szerzők (Watson és mtsai, 1977.) vizsgálataival. 0,9 o.s 0,7 <1.6 2. ábra: Az Óhalászi-Holt-Tisza vizterében mért bakteriológiaiparaméterek alakulása a vízmélység függvényében 2000. 06.14-én. Az 1. ábrán jól látható, hogy ahol elfogyott az oldott oxigén és nincsen kimutatható fotoszintetikus aktivitás (vagyis jelentősebb C0

2 fogyasztás) az intenzív lebontási folyamatok következtében a szabad széndioxid mennyisége megnövekedett, amely a fenék közelében érte el a legnagyobb koncentrációt. A „váltórétegben" jelentősen csökkent a szulfát mennyisége (1. ábra), amivel jól korrelált a peptonból kénhidrogént képzők és a Clostridium-ok növekvő száma (2. 3. ábra: Az Óhalászi-Holt-Tisza vízterében mért kémiai paraméterek terjedelemmel standardizált értékeinek változása a vízmélység függvényében 2001. 07.30-án. A 2000. évi eredmények alapján a lehetséges „váltóréteg" közelében 2001-ben már sűrítettük a mintavételi pontokat és 200 cm alatt megdupláztuk számukat. A 3. ábrán a 2001. 07.30-i mintavétel eredményeit ábrázoltuk az előbbiekben már ismertetett módon, vagyis a teijedelemmel standardizált kémiai paramétereket tüntettük fel a mélység függvényében. Jól látható a 200-250 cm mélységben kialakult „váltóréteg" (kemoklin). Az oldott oxigén nullára csökkent, a szulfid mennyisége növekedett, a redoxpotenciál hirtelen 407 mVról 119 mV-ra csökkent. Ugyanebben a rétegben észlelhető volt a klorofill-a tartalom ugrásszerű növekedése is (3. ábra). Nyilvánvalóan ebben a rétegben (kemoklin) szaporodtak és jutottak dominanciára az egyfotorendszeres (PS-I) zöld és bíbor fotoszintetizáJó baktériumok. Bár az alkalmazott mérés a szabvány szerint klorofill-a-t mutat ki, amely csak eukariota algákban, valamint cianobaktériumokban fordul elő, ebben a rétegben sem az egyik, sem a másik nem jellemző az algológiai vizsgálatok szerint. Tudjuk ugyanakkor, hogy a klorofill-a méréssel pontosan a zöld kénbaktériumok bakterioklorofill-d-je és egyéb bakterioklorofill pig0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 o 20 100 150 200 225 250 275 300 325 350 375 400 430 470 500 ÍUg(!elyin«lyj*g (cm) t l vízhőmérséklet •• i

l oldott oxigén —s— redoxpotenciál —*—azabad széndioxid —

at—njtn -•©-• tälril —(- - snüát —•— oldott sndMok —*— kbroB-a