Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

165 den-féle tápleves) végeztük (Rodina. 19~2. Postage, 19X4) A csíraszám becslését MPN statisztikai módszerrel (víz, ill. az üledék 0-5 cm-es rétegeiből 10-es léptékű hígítási sorozat, 3-3 párhuzamos leoltás) végeztük. Szulfát redukálok, az üledékminták felső (0-5 cm) és alsó rétegéből (10-15 cm) három eltérő szénforrást tartalmazó táplevesben (laktátos, acetátos, valamint vegyes savas) (Hines et al. 1997) mikrotitráló lemezek felhasználásával, a decimális hígítás minden tagjából 5-5 tesztcsöves MPN módszer alapján végeztünk vizsgálatokat. A tenyészeteket 3, 7, 14, továbbá 21 napos 28 °C-on oxigénmentes zárt térben, a Forma Scientific kesztyűs anaerob rendszerben 5 % CO

rt, 10 % H

rt és 85 % N

2-t tartalmazó légtérben történő inkubációs idö után a táptalajok színváltozása alapján értékeltük. A bakteriológiai eredmények mintavételi helyekre, évszakonként (SP: tavasz, ES kora nyár, LS: késő nyár, AU: ősz) vetített statisztikai átlagait főbb analitikai eredményekkel (fajlagos vezetőképesség, klorofill-a, oldott oxigén, szulfát koncentráció) összevetve értékeltük. Eredmények A Velencei-tó viríáiainak iellemrése 2. ábra. A fajlagos vezetőképesség és a klorofill-a változása 19X0-2001 között A Velencei-tó oldott só tartalma a fajlagos vezetőképesség értékeivel szemléltetve 2000-3500 pS cm'

1. Az ionok koncentrációja a vizszint növekedésével vagy csökkenésével fordított arányban változik. A fajlagos vezetőképesség értéke a vízpótlás előtt a Német-tisztáson meghaladta a 2500 pS cm"

1 értéket, ugyanez a tó keleti felén 3500-4000 |iS cm"' között változott (2. ábra). A vízszint ekkor 9lem volt. A tó legeutrófabb területe 1988-ig a Fürdető, majd a vízszint csökkenésével a Német-tisztás volt. A vízszint növekedése a vízminőség általános javulását eredményezte A fitoplankton mennyisége csökkent, a maximum értékeket 1994-től a tó keleti felén (Fürdető) mértünk A nyugati térség (Német-tisztás) a tó rekreációjából kimaradt lápos-mocsaras terület Mederüledéke nagy tömegű, kéntől sárga, anaerob. Felszínét könnyen felszakadó „algabőr" borítja, ami oxigéntermelésével a reduktív környezetben is kedvező mikrokörnyezetet nyújt az aerob szervezetek számára. Az ép „algabőr" nemcsak az üledékfelszin, de a víz oxigénellátását is javítja. Pusztulása anaerobiát, kénhidrogén felszabadulását, oldott oxigén jelenlétében elemi kén (S°) kiválását eredményezi. Hasonló jelenséggel másutt alig lehet találkozni Ide torkollik a legnagyobb vízhozamú patak a Császár-víz is. A középső térséget (Agárd-Gárdony) tápanyaghiány és növekvő halobitás (2500-3000-4000 ^S cm'

1) jellemzi. Az extrém sótartalom eredendő oka, a térségben végzett mélykotrás, ami a tó eredeti, legszikesebb mederüledékét bolygatta meg. A keleti medence (Fürdető) területére folyik a tó második legnagyobb vízutánpótlását adó patak, a Vereb-Pázmándi vízfolyás. A vízgyűjtőről szállított tetemes mennyiségű növényi tápanyag miatt a klorofill-a értéke itt a legmagasabb A csiraszám-becs lések eredménye Az aerob tioszul/át-oxnláló baktériumok az oxigénben dús élőhelyeken mindenütt megtalálhatók voltak Csíraszámuk valamennyi évben a tó középső és keleti felén volt több A vízpótlást követően (1995) csíraszárnuk mindhárom területen csökkent, csak 2000-től emelkedett a kotort területeken (3. ábra). Az anoxikus üledék felszínközeli rétegeiben található anaerob fototróf baktériumok, a Velencei-tó üledékében általánosan elterjedtek. Jelenlétük a vízben az oldott oxigén tartalomtól függően változik. Csiraszámuk az üledékben a vízpótlás idején volt a legtöbb. 1995-től 1999 végéig folyamatosan csökkent. Aktivitásuk 2000-ben, egyenletes szezonális eloszlás mellett, mindhárom mérőhelyen nőtt. 2001-ben meglepő módon, csíraszámuk a Fürdetőnél kétharmadára, a másutt a felére esett vissza. A kilenc éves terminus alatt ekkor mértük a legalacsonyabb értékeket. A szulfát redukáló baktériumok a tó vizében alig fordultak elő, az anaerob üledékben viszont általánosan elterjedtek voltak. A legalacsonyabb csíraszám értékeket a vízpótlás kezdetén (1993) a tó nyugan és a középső részén mértük A Német-tisztáson csíraszámuk 1995, 1999 és 2000 során a kezdeti évhez hasonlóan alacsony volt. 1994 után nagyobb mértékű bakteriális aktivitás csak 1998-ban és 2001-ben volt megfigyelhető. Szezonális aktivitásukat követve, 1994-1996 között őszi, 1997-től tavaszi, vagy kora nyári kiugrásokat mértünk, a csíraszám értékek a tó középső területén 1994 és 1998 során voltak a legmagasabbak A keleti medence zárt vízterének üledéke, a Német-tisztáséhoz volt hasonló. Kiemelkedő csíraszám értékeket a Fürdetőn 1994, 1998, 2001 során kaptunk Értékelés A vizsgált időszakban a tó vízminőségét befolyásoló tényezők közül elsőként a természetes (csapadék) és a mesterséges vizpótlásokat (bányavíz: 1993-1995, időszakos vízpótlások a tápanyagban és algákban gazdag tározókból. 19972001) kell kiemelni További fontos tényező lehetne, a víz szulfát tartalmának alakulása, erről azonban megállapítható, hogy csak a fajlagos vezetőképesség értékeivel mutat szoros korrelációt A baktériumközösségek csíraszám értékei sem kezelhetők a planktonikus és a bentikus eutrofizálódás számbavétele nélkül, mivel valamennyien, egymással szoros öszszefüggésben alakítják a tó élővilágát, közöttük a baktériumokét is. A tó nyugati felén a redukált kénvegyületek (S

2~) bakteriális oxidációja mellett gyakori azok spontán oxidációja A folyamatot az analitikai eredményekkel ellentétben az aerob