Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.
146 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'V Isubmerged litter of l'hragmites australis decomposing in a littoral reed stand of large lake. - Aquat. Microb. Ecol. 22: 271-282. Kuehn, K. A., Suberkopp, K. 1998: Decomposition of standing leafitter of the freshwater emergent macrophyte Juncus eßusus. - Freshwater Biology. 40. 217-227. Némedi, L 1998: Kömyezetbaktriológia. - Környezetgazdálkodási Intézet KMGT-4. Budapest. 1-380. Packard, T. T. 1971: The measurement of respiratory electron transport activity in marine phytoplankton Joum of Marine Res. 29: 235-244. Tanaka, Y. 1991: Microbial decomposition of reed (Phragmites communis) leaves in a saline lake. - Hydrobiologia. 220: 119-129. Van Soest, P. J., 1963. Use of detergents in the analysis of fibrous feeds. II. A rapid method for determination of fiber and lignin. - JAOAC. 46: 829-835. Wetzel, R- G. 1990: Land-water interfaces: metabolic and limnological regulators. - Veth. Internat. Verein. Theor. Angew. Ltmnol. 24:6-24 Changes in the chemical composition and microbiological activity of the decomposing reed rhizome Szabó, E., Dinka, M., Némedi, L Abstract In situ reed rhiziome decomposition was examined at Lake Fertö/Neusiodler See (Hungary) using a litter bag method. Litter bags were periodically retrieved for determination of mass loss, fibre content (cellulose, hcmicellulose, lignin), nutrient content (C, N, P, S), fungal biomass, ETS-activity and number of cellulolitic bacteria. The weight loss of decomposing rhizome ww rapid in the initial period and only 13.6 % of the dry mass remained at the end of decomposition. Substantial quantities of C, N, S, P leaked out of decomposing reed rhizome immediately after exposition. Hemicellulose degraded more rapidly than the other fibers, whilst the lignin had the slowest rate of decomposition Bacteria were found to be the primary colonizers of plant detritus, which was followed by the fungal growth. Fungal biomuss, as determined by ergosterol concentrations peaked in September in every year. The number of cellulolitic bacteria was higher in summer periods. A strong relationship between the ETS-activity and lake water temperature was observed Kcywds: decomposition, mass change, nutrient and fiber content, microbial activity. Tiszai és tiszavölgyi holtmedrek üledékmintáinak ökotoxikológiai vizsgálata Szabó Marian, Keresztúri Péter, K. Kiss Magdolna, Lakatos Gyula Debreceni Egyetem, Alkalmazott Ökológiai Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1. 4010., e-mail: szama@delfinJdte.hu Kivonat: A 2000-ben bekövetkezett ökológiai katasztrófa egyértelműen bizonyította, hogy a helyi környezeti károkozás könnyen regionális méretűvé válik, ezért a környezeti problémák kezelése és főleg a megelőzése nemzeti és nemzetközi összefogást igényel. Két év távlatából visszatekintve továbbra is érvényes és elsődleges feladat a szennyezések hatásainak monitorozása, amelynek ki kellene terjednie a vízi ökoszisztéma minden elemére. A rehabilitációs program kidolgozásához, fóleg a Tiszára és a Tisza-menti holtágakra hidrobiológiái monitorozást kell végezni. Tudományos kutató munkánk feladatát a vízszennyezés következményeinek feltárása képezte a 2000 és 2001-ben gyűjtött üledékminták ökotoxikológiai tesztelésével. Munkánkban a Tisza és a Tisza holt-ágaiban élő aquatic weeds üledék vizsgálatának eredményeiről számolunk be. Mint ismert az aquatic weeds, periphyton mellett az üledék is fontos bioindikátora a lezajlott folyamai oknak. Ezek a szervezetek fontos alkotói a vízi táplálék-hálózatnak is, ezért lényeges szerepet kell, hogy kapjanak a vízminőség biológiai monitorozásában. Kulcsszavak: Tisza, holtágak, üledék, ökotoxikológia Bevezetés 2000-ben a Tisza jelentős eseményeivel többször középpontba került. Január végén a Szamost és a Tiszát ért ökológiai katasztrófa miatt, amikor jelentős mennyiségű cianid szennyvíz került a folyóba, majd márciusban amikor ismét nehézfém szennyezés vonult le a Tiszán. Ezután következett a tavaszi hosszan elnyúló árhullámok levonulása. 2000. január 30-án átszakadt a gát és elszennyezte a Zazaron keresztül a Lápost, mely a Szamos jobb oldali mellékfolyója. A Szamoson levonuló cianidos viz ökológiai katasztrófát okozott és a Szamosban és a Tiszában nagymértékű élőlény pusztulással járt. Az elmúlt két év során a Tisza különböző szakaszain helyszíni s később laboratóriumi méréseket végeztünk. Munkánk során a tiszai cianid szennyezés után vett élőbevonat mellett az üledék ETS-aktivitásának, az üledék ökotoxikológiai állapotvizsgálatának méréseit és eredményeit végeztük el néhány háttérvizsgálatok eredményeivel összekapcsolva Anyag és módszer A cianid szennyezés során az üledékbe kiülepedett nehézfémek (és az üledék felszínéhez adszorbeálódott cianid-fémkomplexek) krónikus hatásának vizsgálata fontos az ökológiai - környezet és természetvédelmi katasztrófa felméréséhez és a hatás lehetséges eliminációjához (Lakatos et al., 2001). Az üledéket levegőn szárítottuk, ezután porítottuk és homogenizáltuk. Desztillált vizes kioldást alkalmazva MSZ 21978/10-85 szabvány szerint a következő eljárásokat alkalmaztuk: Daphnia-teszt (MSZ 22902-6: 1991 szabvány szerint), Statikus halteszt (Poecilla reticulata Peters) (MSZ 22902-3:1991 szabvány szerint), Algateszt (klorofill-taitalom mérés), Csíranövény-teszt (Sinapis sp.) (MSZ 229024:1991 szabvány szerint), Lemna-teszt (tömeg növekedés és klorofill koncentráció mérés) és az ETS (Electron Transport System, Packard 1971, Kenner és Ahmed, 1975) - tesztet. A mintavétel évszakonként nyáron és ősszel történt a Tisza 25 mintavételi helyén, s a Tisza holtágai közül 26 helyen. Eredmények A Daphnia teszt során mozgásképtelenné vált egyedeket nem tapasztaltunk és a mintáknak, toxikusságra utaló hatását nem észleltünk. A hal teszt elvégzésekor toxikus, letális hatást nem észleltünk. A csíranövény teszt (7., 2. ábra) a csiranövények hosszának átlag értékeit a kontroll százalékában adjuk meg A Tiszánál kissé fitotoxikus hatásminősítést kaptunk négy esetben (ITR1, 10, 12 és 16 minta), a Holtágaknál csupán a Szög-legelői Holt-Tiszai múltánál (Hl l) alacsony értékű. Az üledék minták hatodára kapott kissé toxikus minősítés figyelmeztető. Az alga teszt kissé gátló hatás csak az ITR2 és 3. üledék mintára állapítható meg, továbbá ismert, hogy mindkét minta a határon kívülről származik. A Lemna növények tömeg növekedésére (3. ábra) serkentőleg hatott az üledék döntő hányada; kissé toxikus hatás az ITR 4., 17 és 18. mintákra, míg erős toxikus hatás a ITR 22 üledék mintára állapítható meg. Az utóbbi mintában az egyed és levélszám is a legkevesebb volt és ugyanez érvényes a szerves anyag mennyiségére is. A vizsgált üledék rrunták több, mint fele esetében a Lemna teszt alapján a kissé ill. erősen toxikus hatás állapítható meg. Az ETS-teszt alapján a hazai üledékminták közül a Zagyvának volt a legnagyobb az anyagcsere intenzitás értéke, amit Tuzsér és Tiszabercel értékei követnek. Legkisebb értéket az Aranyosi szigetnél kaptunk.
