Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

85 A Melampophylax nepos McLachlan, 1880 (Trichoptera, Insecta) élőhelye és morfológiája Kiss Ottó Eszterházy Károly Főiskola, Állattani Tanszék, 3300. Eger, Leányka u. 6. Kivonat: A s/jltzö több éven keresztül gyűjtött Trichoptcrákat a Uükk hegységi Sebesvíz.-patakban Hnnek eredményeként gyűjtötte be a Melampophylax nepos tegzes lárváját. A lárvákat átfolyó vizű akváriumban kinevelte, az imágókat alkoholban tarlósitotta. Az élőhely ökológiai jellemzése után a lárvák morfológiai leírását és kvantitatív előfordulását közli Trichoptera, lárva, endemikus, morfológia, átfolyó vizű akvárium Kulcsszavak: Bevezetés A Melampophylax nepos McLachlan tegzesfaj (amely szinonim a Halesus nepos Mcljjchlan-nal), Schmid (1951) szerint Közép-Európa északi részének magas hegységeiben, az Eifel, az Óriás hegység, és a lengyel Kárpátok patakjaiban él. Leíija az imágó jellemzőit, felsorolja a fajról 1865 óta megjelent leírásokat. Megemlíti Pongrácz nevét is, aki a Retyezátból jelzi a faj előfordulását (Rovartani Lapok, 1914). Botosaneanu L. (1957) közli, hogy a romániai Olaresi Predeal völgyben (Déli-Kárpátok, a Bucegi-hegység lábánál) 1955 10. 03-án e faj imágóját fogta, amelynek ivarszerveit összehasonlította a McLachlan és Schmid által közölt rajzokkal. Megállapította a különbségeket, és azt, hogy az általa talált faj hímjének penise a Melampophylax mucoreus Hag.-hoz hasonló. Malicky, 1990-ben a Melampophylax genus revízióját közölte. E faj magyarországi előfordulásáról szóbeli közlés alapján Oláh J. és Varga Z. adott hasznos információt. A faj endemikus és a védett fajok között említhető a Bükki Nemzeti Park területén. A tanulmány célja az, hogy a faj lárvájának morfológiáját, élőhelyét és ökológiáját ismertesse. Anyag és módszer A Melampophylax nepos lárváit Kamler és Riedel, valamint Macan módszerei alapján gyűjtöttem, első alkalommal 1975 március 8-án a Huba-forrásban és a Sebesvíz-patakban. A lárvák a n. lárvastádiumban voltak. A későbbi hónapokban is gyűjtöttem e fajt a patak 3 mintavételi helyéről. 2000 áprilisában újabb gyűjtés során a tanszéki laboratóriumban kialakított átfolyó vizű akváriumban kineveltem, megfigyeltem fejlődésüket, táplálkozásukat. A faj lárváinak a Bükk hegységi előfordulása a hideg, gyors folyású patakszakaszok petricol „kőfaunájához" sorolható. Eddig csak a Huba-forrásból és a Sebesvíz-patakból kerültek elő. A Huba-forrás duzzasztott reokrén típusú karsztforrás, igen bővizű, két forrásága van, mely egymástól 5-7 m-re található. A terület 560 m tengerszint feletti magasságban fekszik. A vízadó réteg tnászkon mészkő. Átlagos vízhozama 280 l/perc, mely a Sebesvizpatakot táplálja. A forrástól 350 m-re 3-4 m-es függőleges porfiritoid falon esik alá a víz és mésztufát is lerak. Innen a patak vize a középső triász dolomit és mészkőcsoportra jut, ahol több ágra szakadva lépcsőkön, zugokon esik alá A mederben a nagyobb köveken moha, algabevonat, a lépcsők peremén algapamacsok találhatók A patak vize meredek esésű völgyben É-D irányban közelíti meg 1000-1200 m után a Garadna-patakot. A völgyet a hűvös mikroklíma, a partot a Melitti fagetum subcarpaticum Soó szegélyezi. A patak vizének hőmérséklete 3,2-10,9 UC között változott Félámyékos hely A terület a Bükk hegységnek talán leginkább magashegységi jellegű völgye. A patak hypocrenon zónájának szokatlanul hosszú kiterjedése csak télen zsugorodik egy kissé össze. Eredmények A tárva leírása. A lárva eruciform, teste hengeres, 15-16 mm hosszú, a feje kissé lapított, széles. A tegez hossza 16-18 mm, szélessége 4-5 mm, alig keskenyedik el az anális nyílásnál, apró, lapos kövekből készül, melyet mésztufa bevonat fed. A fej és a tor elkitinesedett felületei sötétbarna színűek. A fejpajzs és az előtör rajzolat nélküli, a fejtetőn sorba rendezve ellipszis alakú világosabb foltok láthatók. A szem fölötti szőr hosszú, amely a Limnephilidae családra jellemző. A felső ajak kiszélesedő, elülső része konkáv, szegélyén szőrökkel. Az elülső egyharmada világosabb színű, míg a hátulsó része gesztenyebarna. A fekete színű és ívelt rágókon 4 fog van, a belső sörtekefe rövid, néhány szőrből áll, algofágok. Az állkapocs oldalsó részén két hosszú sörte látható, az alsó ajak alapi részén kétoldalt háromszögletű kitinlemez van, mellette egy-egy rövid szőrszál ered. Az elülső láb vastagabb, mint a többi, viszonylag hosszú, combjának ventrális oldalán az apró sörték közül két hoszszabb emelkedik ki, a csípőn 3 nagy sörte látható, a karom jól fejlett. A középső láb rövidebb, mint a hátulsó, a csípő ventrális részén 6 sörte különíthető el A lábszár distalis végén két rövid tüske emelkedik ki. Az előhát pajzsa sötétbarna, dorsalisan néhány fekete ponttal. A középhát pontsorai szabályos vonalszerű elrendezésűek. A középhát lemezének hátulsó jobb és bal csúcsai világos színűek. Az utóhát elülső, középső pajzsai nagyok, távol vannak egymástól, az oldalpajzs nagy, szalagszerű, felületükről szőrök erednek. A potroh sárgásfehér, az első potrohszelvény háti oldalsó és hasi dudorai fejlettek. A fonalas kopoltyúk a 2. potrohszelvényen kezdődnek az utolsók a 7 szelvényen találhatók. Az oldalvonal a 3. potrohszelvénytől a 8 szelvény végéig húzódik. Az anális nyúlvány fogának dorsalis részén egy nagyobb és egy kisebb fogacska van (2. ábra) 6 t.'.e'ampophyla* nepos Ej Ryacophila (asciala • Ryacophila pubascens O Rriyaeophila tnslis • Rnyacophila oblilorata GR.^yacophila dorsalis • Haiosus digilatus • L.mnephibilus rtiombicus • Cfjnoecia irroiala • 1%. wilh smaller I. ábra. A Sebesvíz-patak Trichoptera lárváinak százalékos megoszlása A fajnak öt lárvastádiuma és egyéves életciklusa van. A lárvák kmevelése alapján a befogott Ilim és nőstény imágók a lárva-imágó kapcsolat bizonyítását segítették elő. A Sebesvíz-patakban a kvalitatív és kvantitatív elemzés alapján 9