Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

69 +2°C fölé emelkedik, akkor már várható a tegzes imágók intenzivebb repülése. A gyűjtött fajok fontosabb repülési aspektusai eltérőek. A tavaszi, nyár eleji fajok: Rhyacophyla fasciata, Rhyacophyla trubila, Plectrocnemia conspersa; a nyári fajok: Hydropsyche instabilis, Limnephilus lunatus, Synagapetus moselyi; a nyárvégi, őszi fajok: Plectrocnemia brevis, Anabolia furcata, Ecclisopteryx madida, Micropterna testacea, Limnephilus sparsus. Hazánk területén az érvényesülő klimatikus viszonyok alapján az egyes generációk egy telelési időszakot élnek át, tehát egy éves a fejlődésük. Azonban más területeken (Dánia, Svédország) néhány fajnál két telelési időszakot is megfigyeltek (pl.. Rhyacophyla fasciata). Funkcionális táplálkozási csoportok A tegzesek lárváinak táplálkozásában elsősorban az élettani környezet a meghatározó. A táplálkozásuk sokfélesége szembetűnő más rovarrendek lárváinak táplálkozásával való összehasonlítás alapján. Alapvető táplálékuk a detritusz, a kovamoszatok, a kövek felületén a rostos algák, valamint más vízi rovar lárvák vagy imágók. A tegzes lárvák táplálkozásának vizsgálata a bélcsatornában lévő anyagok megfigyelése alapján történhet. A legátfogóbb funkcionális táplálkozási csoportokat Kenneth W. Cumins, 1984-ben állította össze. Ennek alapján készítettük el a két gyűjtőhely tegzeseinek jellegzetes táplálkozási csoportjait, melyek általában a magyarországi középhegységi patakokra is jellemzőek. Az összesített faj lista és a rendelkezésünkre álló szakirodalom alapján a vizsgált területeken főleg gyűjtögető fajok élnek (70 %), ilyenek pl. a Limnephilidae fajok amelyek nagy fajszámban megtalálhatóak ezekben a vízfolyásokban. Ennél jóval kevesebb (18 %) az aprító fajok (pl. Anabolia furcata, Glyphotaelius pellucidus, Leptocerus tineiformis) és a ragadozó fajok aránya (9 %). A legkisebb értéket a borotváló fajok érték el (3 %), amelyből csak egy fajt találtunk (Synagapetus moselyi). Természetesen a Trichoptera fajok között is vannak olyan fajok, amelyek nem csak egyféle táplálkozási csoportba sorolhatók be, ezek egyszerre aprítok és gyűjtögetők is. Ezekből három fajt találtunk: Halesus digitatus, Potamophylax nigricornis, Sericostoma personatum. A mátraalmási vízterekben elsősorban a gyűjtögető életmódot folytató Trichopterák élnek, ez itt 19 fajt jelent. Ilyenek például a Sericostoma personatum, Odontocerum albicorne, Potamophylax nigricornis, a Micropterna és Limnephilus fajok. Az aprító fajok száma ezen a területen 5, ilyen faj például a Glyphotaelius pellucidus, valamint az Anabolia furcata. A ragadozó fajok itt kis számban találhatók meg, ez egyetlen fajt j elent a Rhyacophyla fasciata-t. Vegyes táplálkozású, vagyis aprító és gyűjtögető is 3 faj a Sericostoma personatum, a Potamophylax nigricornis és a Halesus digitatus. (1. ábra) Felsőtárkány vízfolyásaiban is a gyűjtögető életmódot folytató tegzesek vannak túlsúlyban (13 faj). Ezek például a Stenophylax permistus, a Limnephilus fajok és a Micropterna fajok. Az aprító fajok (4 faj) itt is a második helyen állnak fajszámban, pl. Leptocerus tineiformis, Potamophylax nigricornis, Halesus digitatus és a Glyphotaelius pellucidus. A ragadozó fajokat (3 faj) ezen a területen a Hydropsyche contubernalis, a Rhyacophyla fasciata ész Rhyacophyla mtbila képviseli. A vegyes táplálkozású fajokat itt is megtalalhatjuk, ilyen például Potamophylax nigricornis és a Halesus digitatus. (2. ábra) • Apriók • Gyűjtögetők • Borotválok • Ragadozók /. ábra. A Trichoptera táplálkozási csoporUtk Mátraalmás viztereiben 65% 15% 20% • Ragadozó • Apr tó • Gyűjtögető 2. ábra. A Trichoptera táplálkozási csoportok Felsőtárkány víztereiben Bioindikátorok A vízszennyezés indikálására alkalmas módszerek és feltételezések napjainkban is fejlődőben vannak. A vízminőség alapján a szennyezés állapotára, a terhelésre vonatkozóan különböző minőségi osztályokat írtak le Ezek közül Moog (1991) munkáját használtuk fel, amely a vízminőségi osztályokat ötfokozatú besorolásban tárgyalja. Mátraalmás víztereiben a ß-mezoszaprobikus fajok vannak túlsúlyban 14 fajból 8 faj, (például Anabolia furcata, Limnephilus rhombicus, Hydropsyche instabilis). Az oligoszaprobikus vizekben három faj a domináló a Halesus digitatus a Potamophylax nigricornis és az üdontocerum albicorne. A xenoszaprobikus vizet itt nyolc faj jelenléte jelzi (pl.: Synagapetus moselyi, Ecclisopteryx madida, Potamophylax nigricornis). Az a-mezoszaprobikus víztereket ugyancsak 8 faj képviseli 4 alatti értékkel, ezek közül a Glyphotaelius pellucidus (4), a Hydropsyche pellucidula (3). A legnagyobb indikátor értékkel a Synagapetus moselyi rendelkezik (4), az Anabolia furcata (3), a Potamophylax nigricornis (3), a Lepidostoma hirtum (3) és az Odontocerum albicorne (3). Az itt előforduló fajok szaprobitási indexei nem illeszkednek az indikátor értékekhez. Legmagasabb szaprobitási indexe a Glyphotaelius pellucidula-nak (2,2), az Anabolia furcata-nak (2,1), a Lepidostoma hirtum-nak (1,8), valamint a Plectrocnemia conspersa-nak (1,7) van. Megállapítható hogy a biológiai vízminőséget Mátraalmás víztereiben 14 faj jelzi és a magyarországi középhegységi patakok jellemző vízminőségi kategóriájába a lII. minőségi osztályba sorolhatóak, a viszonylag tiszta, csak enyhén szennyezett \izek közé. A felsőtarkányi vízterekben a 11 szaprobitási értéket képviselt fajból 5 faj ß-mezoszaprobikus (pl.: Rhyacophyla nubila, Limnephilus decipiens, Lepidostoma hirtum), 3 faj oligoszaprobikus (pl : Rhyacophyla fasciata, Halesus digitatus, Potamophylax nigricornis) és 3 faj előfor-