Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.
65 Waidbacher, H.G.-G. Haidvogl (1998): Fish migration and fish passage facilities in the Danube: Past and present, p. 85-98. In: M. Jungwirth, S. Schmutz & S. Weiss (eds.) Fish Migartions and Fiss Bypasses. Fishing News Books Blackwell Science, Inc. Oxford, UK. Walker, K. F., M. C. Thorns & F. Sheldon (1992): Effects of weirs on the littoral environment of the river Murray, South Australia, p. 271 -292 In: Boon, P. J., P. Calow & G. E. Petts (cds.) Riva Conservation and Management. John Wiley & Sons, Chichester, UK. Ichtyologicai evaluation of the Denkpál fish-pass in the Szigetköz floodplain of the Danube Guti, G. Hungarian Danube Research Station, H-2 131 Göd, Jávorka S. u. 14. Abstract:: Planning and construction offish passes were unattended in Hungary despite of international experiences. The first naturelike fish pass, the Denkpál fish pass was constructed in the floodplain of the Szigetköz section of the Danube at river km 1832.5 in 1998. Since 1992 80% of the discharge of the Danube is diverted through the by-canal of the Gabcikovo hydropower station. In consequence, four fifth of the 50 km long Szigetköz floodplain were drained. An artificial water replenishment system ensured water supply to the branches again, but the present problem is the need to close the sidearm tributaries, because their water level is situated several meters above the main channel. The Denkpál fish pass allows fish migration from the Danube into the floodplain branches that are situated 4 m higher. It is an important monitoring site. Electric fishing and trapping have recorded altogether 32 fish species since 1998. Qualitative efficiency of fish pass was good. Its dominant fish species were: Alburnus alburnus, Rulilus rulilus, Leuciscus cephalus, Chondrostoma nasus and Blicca bjoerkna. Keywords: fish ladder, fish assemblage structure, lateral connectivity, river restoration, fishbiological monitoring, Hungary A nyíregyházi Igrice-mocsár zooplankton állománya Imre Attila Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség 4400 Nyíregyháza Széchenyi u. 19, Kivonat: A 2001-2002. év során 8 alkalommal történt zooplankton mintavétel a nyíregyházi Igrice-mocsárból és annak tápvizeiből összesen 5 mintavételi ponton. Vizsgáltuk a zooplankton faji és mennyiségi viszonyait, dominanciáját és diverzitását. Valamint meghatároztuk azokat a fajokat amelyek a leginkább jellemzőek a mocsárra. A három vizsgált évszak közül a nyári diverzitása volt a legmagasabb és ugyanakkor találtuk a legtöbb mocsarakra, lápokra jellemző zooplankton elemet is. Összességében megállapítottuk, hogy a mocsár fajgazdagságában jelentős szerepe van a sziervesanyagokkal dúsult vizeket kedvelők mellett a kozmopolita fajoknak is. Ennek eredménye az évszakos változásnak megfelelő diverzitás változás is. Ugyanakkor érzékelhető egyfajta érzékenység amely a külső környezeti hatásokat tükrözi, zooplankton, összes egyedszám, dominancia viszonyok, diverzitás Kulcsszavak Bevezetés A Nyírség ősfolyómedreiben kialakult nyírvíz laposok egyik utolsó megmaradt képviselője a 70 hektáros Igricemocsár Nyíregyházától északkeletre, a Nyíregyháza, Sóstóhegy, Ilona tanya által közrezárt területen fekszik. A mocsarat és környezetét a városi önkormányzat 1992-ben helyi védettségű természetvédelmi teriiletté nyilvánította. A terület kezelője a Felső-Tisza Alapítvány 1994 óta. Az ő kérésükre vizsgálja a Felső Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség a mocsár vízminőségi állapotát. Ez a munka a megkezdett zooplankton vizsgálat eddigi eredményeit mutatja be. Anyag és módszer A mocsár vízutánpótlását két csatorna, a Lukalaposiszivárgó és a „VIII./l-es mellékág" elnevezésű csapadék és belvízelvezető (Igrice-ér) látják el. Mindkét vízfolyás Nyíregyháza fő csapadékvíz gyűjtő rendszeréhez tartozik. A védett terület Nyíregyháza egyik legmélyebb fekvésű része (legmagasabb pontja 103,0 méter, legalacsonyabb pontja pedig 100,9 méter), ezért a csatornák esése igen kicsi itt. Ebből következik, hogy a vízfolyások által szállított lebegőanyag a védett területen ülepszik ki. A vizsgált területen 5 mintavételi pontot jelöltünk ki. Ezek a következők. 1. Bujtos, 2. Ilona-tanya, 3. Fahíd -30m 4. Ignce-tó, 5 Lukalapost-szivárgó Az első három mintavételi pont (ez a három mintavételi pont a Vin./l-es mellékágon található (Igrice-ér)). A másik kettő a mocsár szerves részét képezi. Ezek a mintavételi pontok előzetes véleményünk szerint jó keresztmetszetét adják a vizsgált vízrendszernek. A vizsgálatokat a 2001. év decemberétől végeztük egészen júliusig 8 alkalommal. A zooplanktonban megtalálható elemek közül a Rotatoria, Cladocera és Copepoda csoportot vizsgáltuk részletesen valamint az Ostracoda jelenlétet. A gyűjtött tartósított mintákból ez a három csoport közel azonos módszerekkel határozható meg. A mintavétel a vizsgálati állatcsoportoknak megfelelő méretű és kb. 50)im lyukméretű hálóval történt A mintavételek során 10 liter vizet szűrtünk át, és az így tömörített mintákat a helyszínen tömény formaiint használva, annak hozzáadásával 3-4% koncentrációjú oldatként tartósítottuk. A minőségi elemzések során a Rotatoria fajok meghatározásához esetenként Lugol-oldatot használtunk a belső szervek megfestéséhez, valamint tömény hypót a rágók preparálásához (Zsuga, 2002). A Cladocera és Copepoda fajok meghatározásakor szükség esetén mechanikus szeparálást végeztünk a jellemző testrészek láthatóbbá tételére. A mennyiségi vizsgálatokat egy 24 egyenlő területű téglalapra osztott felül nyitott műanyag ülepítő-kamra segítségével végeztük.
