Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.
réselt halátjárótól a középső pihenőtóig terjedő szakaszról (14 medence és 2 pihenőtó) 335 példány halat gyűjtöttünk elektromos halászgéppel, amelyek 18 fajhoz tartoztak (/. ábra) A második felmérést 1999 májusában hajtottuk végre, amikor 17 halfaj 459 példányát fogtuk meg. Azt követően, 2001-ben három alkalommal történt értékelhető felmérés a középső és a felső pihenőtó közötti mederszakaszon: áprilisban 69 példányt és 6 fajt, júniusban 62 példányt és 12 fajt, augusztusban 107 példányt és 13 fajt gyűjtöttünk. Az egész éves megfigyelés során 238 példány és 20 halfaj került elő a létesítmény középső szakaszáról (2. ábra). Az elektromos halászgéppel 1998-ban, 1999-ben és 2001-ben végzett vizsgálatok 26 halfajt mutattak ki, amelyek közül 11 minden évben megtalálható volt, 4 faj esetében azonban csak egy-egy példány került elő a három év alatt (/ táblázat). 1. táblázat A denkpáli hallépcső alvízi térségében (Duna) és medrében kimutatott halfajok jegyzéke. eL- elektromos halászeszközzel, cs.= csapdával fogott fajok A 3. oszlopban világos szürkével jelölt fajok csak a felső csapdarekeszből ke. ültek elő, ezért az aktív beúszásuk kevésbé valószínű. A 4. és 5. oszlopban a világos szürkével jelölt fajokból csak egy-egy Halfa j Abramis batleru s Abramis bram a Albumus albumus Aspius aspiu s Barbatula barbatula Barbus barbu s Blicca bjoerkn a Carassius auratus Chondostoma nasus Cobitis taeni a Cottu s gobi o Esox luciu s Hucho huch o Gasterosteus acculeatus Gobio albipinnatus Gobio gobi o Gymnocephalus baloni Gymnocephalus cemuus Lepomis gibbosus Leuciscus cephalus Leuciscus idu s Leuciscus leuciscus Lota lot a Neogobius kessleri Oncorhynchus mykiss Perca fluviatili s Proterorhinus marmoratus Rhodeus senceus Rutilus rutilu s Sabanejewia aurata Salmo trutt a Scardinius eryttinophthalmus Silurus glarti s Tinea tine a Stizostedion lucioperca Vimba vimb a Zingel zinge l fajok szám a A réselt halátjáróban elhelyezett halcsapdával 5 alkalommal végeztünk felmérést 1999-ben. összesen 548 halegyedet fogtunk, amelyek 20 fajhoz tartoztak. Ezek közül 5 fajt (sebes pisztráng, lapos keszeg, vörösszámyú keszeg, compó, vágócsík) nem mutattunk ki az elektromos halászgéppel végzett halászatok során. A három utóbbit csak a lefelé moz63 gó halakat gyűjtő felső rekeszben találtuk meg. A két rekesz fogási eredményei változóak voltak, az alsó rekeszből 15, a felső rekeszéből 10 halfaj került elő. A vizsgálati eredmények értékeléséhez elektromos halászgéppel végeztünk referencia felméréseket a hallépcső alvízi szakaszának környékén, a Duna 1833-1832 fkm szelvényei közt, az 1998-2001 közötti időszakban 10 alkalommal, amelyek során összesen 29 halfaj került elő (/. táblázat) Az eredmények értékelése A denkpáli hallépcső térségében Duna halfaunáját alkotó fajok többségét a műtárgy mederében is megtaláltuk, ezért a létesítményt figyelemreméltó helyszínnek tekinthetjük a szigetközi halállomány hosszú távú monitorozása szempontjából. A hallépcső halállományának mennyisége és összetétele csaknem mindig változott. Megfigyelhető volt például a menyhal megtelepedése 2001-ben. A pihenőtavak partjai mentén kialakult kisebb hínár és nádállomány jellemző tartózkodási helye volt az ezüstkárásznak, a bodorkának és a karikakeszegnek, valamint egy-egy csukának. Egyes halfajok ívóhelyként is használták a hallépcső csatornáját: 1998 májusában jelentős mennyiségű máma ikrát találtunk a létesítmény középső szakaszán. Minőségi hatékonyság Az elektromos halászgéppel végzett halászatok során kimutatott fajok száma 6 és 18 között változott alkalmanként. A kumulatív fajszám határozottan emelkedett az utolsó megfigyeléskor is, ezért várható, hogy az eddig kimutatott halfajok listája még gyarapodni tog a további felmérésekkel. A hallépcső halállományának térbeli eloszlására (/. ábra) jellemző volt, hogy az alsóbb szakasz felé haladva nőtt a fajgazdagság, illetve a lassú áramlású pihenőtavakban igen sok halfaj fordult elő. Ez a megfigyelés egyértelműen jelzi, hogy a létesítmény fontos részét képezik a pihenőtavak, ahol szinte minden alkalommal találtunk limnofil fajokat (pl. csuka, ezüstkárász). A gyorsabb vízáramlású medencékben is rendszeresen fogtunk gyengébb úszási képességgel rendelkező halakat (pl. sügér, vágódurbincs, karikakeszeg, stb). A halcsapda alsó rekeszének fogási adatai igazolták, hogy ez utóbbi halak képesek felúszni a felső torkolatig is. A felmérések során kimutatott halak között gyakoriak voltak a fiatal és kisebb méretű (<10 cm) példányok, amelye úszási sebessége lényegesen elmarad az idősebb, szaporodóképes egyedekétől. A nagyobb halak (pl. 40 cm-nél hosszabb dévérkeszeg, 110 cm-es harcsa) lényegesen kisebb arányban kerültek elő. A küsz rendszeresen nagy egyedsűrűséggel fordult elő a hallépcső felső szakaszán is. A küsz az úszási képességét tekintve nem tartozik a gyorsan úszó halak közé, mégis a leggyakoribb fajként észleltük (elektromos halászgéppel 44 % 1998, 63 % 1999; csapdával 45 % 1999). Ausztriában a Duna Marchfeldkanal nevű mellékcsatornájában épített természetes jellegű hallépcsőn átalakításokat végeztek a hatékonyság növelése érdekében 1994-ben. Az átépítést megelőzően az átjárón felúszó halak között csak 10 % volt a küsz gyakorisága. Az átalakítási munkálatok eredményeként értékelték, hogy a következő évben az átúszó halak mennyisége több mint hatszorosára nőtt, amelyek között a küsz aránya elérte a 60 %-ot (Mader és társai 1998). Az eddigi felmérések eredményeit összegezve a denkpáli hallépcső minőségi hatékonyságát jónak értékelhetjük.
