Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.
57 A nyíregyházi Igrice-mocsár makroszkopikus flórájának és gerinces faunájának felmérése Görögh Zoltán 1, Imre Attila 2 'Felső-Tisza Alapítvány. 4401. Nyíregyháza, Pf.: 363. 2Felső-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, 4400. Nyíregyháza, Kölcsey utca 12-14. Kivonat: A nyírvíz laposok egyik utolsó megmaradt képviselője a 70 hektáros Igrice-mocsár. Ezt a vizes élőhelyet vizsgáltuk, hogy megállapítsuk milyen jellemző növénytársulások találhatóak itt és azokat milyen gerincesek népesítik be. Faunisztikai szempontból a rekettyés gémtelepe kiemelkedő a térségben, ugyanakkor az egész terület madárszállóként is jelentős Ugyancsak értékes növény fajokat találtunk és a gerinces fauna nagy része is védett madarakból, hüllőkből , kétéltűekből áll. Ebben az összefoglalóban azt a munkát próbáljuk bemutatni amit eddig a terület értékeinek felmérésére végeztünk. Összességében már a meghatározott élőlények listája is megőrzésre méltóvá teszi trzt a vizes élőhelyet, de az itt ilyen formában meglevőuírsulásaik megléte még inkább megindokolja ezt Kulcsszavak vizes élőhely, mocsár, természetvédelem Bevezetés A Nyírségi táj kialakításában a pleisztocén kong elsősorban a Latorca, Ondava és Ung folyók vettek részt, majd később a Tisza "vándorlása" és áradásai alakították mai formájára. Az egykori folyómedrekben számos vizes élőhely alakult ki, színes növény és állatvilággal. A Tisza szabályozásával, a rendszeres vízutánpótlás elmaradásával ezek a területek fokozatosan feltöltődtek, kiszáradtak. A kevés megmaradt mocsár az intenzív mezőgazdálkodás, meliorizációs munkálatok áldozatává lett. Ezzel a dolgozattal kívántunk el kezdeni egy olyan munkát, amelynek eredményeként teljes képet kaphatunk az Igrice mint vizes élőhely értékeiről illetve a megóvásához szükséges feladatokról. A Felső-Tisza Alapítvány 1994. óta kezelője a területnek. A szükséges adatokat a Felső-Tisza Alapítvány dolgozói, kutatói valamint saját megfigyeléseink szolgáltatták. Az Igrice-mocsárhoz hasonló élőhelyeket többen is vizsgáltak. A Debreceni Egyetem Alkalmazott Ökológiai tanszékének munkatársai Lakatos Gyula vezetésével, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai több publikációt is közöltek ilyen jellegű vizes élőhelyekről (Bitskey 1999, Gőri et al. 1998, Kiss et al. 1999, Lakatos és Dalmay 1998, Lakatos et al. 1999, Gőri et al. 1997). A nemzetközi szakirodalomban is találhatunk hasonló felmérésekre vonatkozó adatokat (Gopal és Sah 1995, Scott et al. 1995, Paijmans et al. 1985). Anyag és módszer A Nyírség ősfolyómedreiben kialakult nyírvíz laposok egyik utolsó megmaradt képviselője a 70 hektáros Igrice-mocsár Nyíregyházától északkeletre, a Nyíregyháza, Sóstóhegy, Ilona tanya által közrezárt területen fekszik. A mocsár vízutánpótlását két csatorna, a Lukalaposi-szivárgó és a VIEL/1es mellékág látják el. Mindkét vízfolyás Nyíregyháza fő csapadékvíz gyűjtő rendszeréhez tartozik. A védett terület Nyíregyháza egyik legmélyebb fekvésű része (legmagasabb pontja 103,0 méter, legalacsonyabb pontja pedig 100,9 méter), ezért a csatornák esése igen kicsi itt. A florisztikai, omitológiai, herpetológiai felmérések nagy része a helyszínen történt, egyszerű megfigyelés és azonnali meghatározás során. A problémásabb esetekben, ha lehetőség volt rá és az nem állt ellentétben a természetvédelmi szabályokkal akkor gyűjtést is végeztünk a pontos azonosítás érdekében. A florisztikai eredmények megadásakor hivatkozunk a "Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól (red. Borhidi és Sánta 1999), amely a védelemre fokozottan ajánlott és ritka társulásokat felsorolja Az ichtiológiai felméréshez a horgászok fogásai nyújtottak alapvető információt, de kisszerszámos vizsgálatok is történtek. Ez varsás és emelőhálós fogási módot jelent. A még élő példányokat a vizsgálat után vissza engedtük. Fajok meghatározásához használt határozókönyveket a eredmények mellet adtuk meg. Eredmények A természetvédelmi területen több mint 190 növényfaj él, amelyek 11 természetes növénytársulást alkotnak, amelyek közül 9 szerepel a "Vörös Könyv a Magyarország Növénytársulásairól" című könyvben. Ezek a következők: Nádas (Phragmitetum communis Soó 1927 em. Schmale 1939, Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól I. 158-160.) Az Igrice jelentős területét borítja. Ahol elsősorban nád (Phragmites australis), széleslevelű gyékény (Typha latifolia) és keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) fordul elő. Sziki kákás (Bolboschoenelum maritimi Eggler 1933, Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól 1. 167168.) Jellemző faja a sziki káka (Bolboschoenus maritimus). Előfordul a vidrakeserüfű (Polygonum amphibium), sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus). Mételykórós (Oenantho aquaticae-Rorippetum amphibiae /Soó 1928/ Lohayer 1950 a, Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól 1. 175) Európában (így hazánkban is) csak szórványosan található. Az Igricén homokos és iszapos talajon kialakult nádasokba ékelődő társulás. Tipikus kifejlődésében kétszintes ahol tavaszi szezonban a vízi kányafű (Ronppa amphibia), míg a késő nyári időszakban a vízi mételykóró (Oenanthe aquatica) a meghatározó faj, gyakori benne a torzsika boglárka ( Ranunculus sceleratus). Zsombékos (Caricetum elatae Koch 1926, Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól I. 189.) Az Igricén a többnyire szabályos zsombék-semlyék struktúra kialakulása jellemző. Többnyire a nádasok peremén található, a magas-sásosokkal együtt. Fő társulásalkotója a zsombéksás (Carex elata). Gyakori a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a réti fuzény (Lythrum salicariá) és a közönséges lizinka (Lysimachia wlgaris) e társulásokban. Parti sásos (Caricetum ripariae Soó 1927, Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól 1. 194-195.) Hazánkban az ilyen típusú növénytársulások termőhelyük szűkülése miatt potenciálisan veszélyeztetettek. Védelmükben fontos a vízellátás optimalizálása, és a zavarás megszüntetése.
