Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Sümegi Mihály: Emlékezés az 1954. és az 1965. év dunai árvizeire

SÜMEGI M.: Emlékezés az 1954. és 1965. év dunai árvizeire 45 A szakadásokról és elöntésekről számos fényképet is készítettem A Vízügyi Közleményekben, az Árvízvédelmi Kézikönyvben szereplő képek egy része is tőlem származik. A filmek legnagyobb része azonban elkallódott a főhatóság azóta elhunyt egyik mérnökénél. A fentiekhez hasonló még egy példát legyen szabad ismertetnem: Az 1965. évi árvíz is nagy próba elé állította töltéseinket. A tetőzést megelőzően számos buzgár keletett a dunai védvonal mentén, így pl. Nagybajcsnái, ahol az 1899. évi szakadás kopolya-töltése becsatlakozik a fo-vonalba A töltéslábtól 5-6 méternyire tört fel egy comb-vastagságú buzgár kb. 80 cm magasra június 17-én A töltésen éppen Nagybajcs irányába haladtam gépkocsival. Velem volt Reinhart György is. Amikor a buzgárral közel egy vonalba érek, látom, hogy a buzgár már el is van fogva. Soós Ferenc nyugalmazott gátőr irányította mintegy 30 katona munkáját. Kiszállok a kocsiból, és meglepődve látom, hogy Feri bácsi nemcsak elfogatta a buzgárt, hanem már el is fojtja. Rákiabálok: "Feri bácsi, mit csinál? Azonnal hagyja abba az elfojtást!" Fen bácsi visszakiabál, hogy ő tudja, mit csinál, s hogy merem az ő munkáját kritizálni? Dúlt-fült, hangja ingerült volt Természetesen Feri bácsit azonnal haza kellett küldenem, s a katonákkal azonnal szétdobattam a buzgár-elfojtást, és újra elfogattam a buzgárt, a vizét most már túlfolyatva. Fen bácsi hazament ugyan Nagybajcsra, de kb. fél óra múlva 8-9, vasvillával és ásóval felfegyverkezett nagybajcsi emberrel jött vissza, hogy elkergessen bennünket a töltésről. A közelben 4 fő karhatalmi katona is szolgálatot teljesített. Őket kértem meg, hogy a nagybajcsiakat tartsák vissza, és küldjék őket haza. Amíg a nagybajcsiakkal veszekedtünk, egy ember azt kiáltja a töltésről, hogy "apad a Duna!" Felmegyek a töltésre, és látom, hogy szemre már legalább 30 cm az apadás. Beszaladok a gátőrházba, telefonálok Ásvány irányába, hogy ott mi a helyzet? Válasz: apadást nem észleltek. Telefonálok Szőgyére: Dobrovics gátőr jelenti, hogy nála ugyan van apadás, de sem az ő szakaszán, sem vele szemben, a Mosoni-Dunán sincsen baj. Hívom a győri központi ügyeletet, de ott sem tudnak újat mondani. Tájékoztatnak azonban anól is, hogy Zorkóczy Zoltán főmérnök Komárom felől a "Pilátus" vízügyi repülőgéppel a pén repülőtérre tart. Kapcsolták a telefont a repülőgépre. Zorkóczy Zoltánt tájékoztattam az észlelt apadásról, és megkértem, ne menjen Pérre, hanem repüljön a Szigetköz felé. Telefon-összeköttetésben maradtam vele. Mikor Szőgye térségébe ért, látta, hogy a szlovák oldali Csicsó község felett, attól nem messze gátszakadás alakult ki a Duna bal partján. Nagyot lélegzett, de én is. A repülőgép a szakadás felett körözött, onnan hívta fel, és tájékoztatta Zorkóczy Zoltán a szlovákokat, majd a péri leszállás felé vette útját. Én pedig Reinhart Györgyöt azonnal rohamcsónakba ültettem, és átküldtem a szlovák oldalra, úgy, hogy alulról közelítse meg a szakadást. A friss információk a legmegbízhatóbbak, ilyenkor nem beszél mellé senki. Reinhart Gyuri a szakadásnál 3-4 embert talált, akik buzgár elfogásán dolgoztak. Tájékoztatásuk a következő volt. Egy, a töltés lábától 5-8 méterre felfakadt comb-vastagságú buzgár napok óta működött. A belőle feltörő víz erősen zavaros, a körülötte lévő fakadóvíz is sárga volt, ameddig a szem ellátott. Egyszer csak eszébe jutott valakinek, hogy a buzgárt el is kellene fogni. A szlovák oldalon a szolgálat a megfigyelésre és a védekezésre rendszerint sohasem fordított különösebb gondot Jó erős töltéseket építettek, és azt gondolták, ezzel minden rendben is lett. Elfogásakor a buzgár 70-80 cm-re lövellt fel, és vizének zavarossága mellett láthatóan anyagot is hordott ki A buzgár elfogói hozattak egy dömpernyi zsákot, azokat a töltéstestből megtöltötték, és az ellennyomó medencéhez szükséges 1,2-1,5 méter magas zsáksort túlfolyás hagyása nélkül megépítették. A környező terepet 40-60 cm magasságú víz borította. A buzgár körülkerítése után - mivel a Csallóközben is ez a szokás terjedt el - a buzgárt ezúttal is elfojtották: a zsákgyűrű belsejét teletömték földes zsákokkal. Alig, hogy befejezték az elfojtást, annak oldala mellett máris feltört egy újabb, fiókbuzgár. Zsák már nem volt a helyszínen. A dömpert elküldték újabbakért. A néhány még megmaradt, földdel töltött zsákot addig is megpróbálták beletömni a fiókbuzgárba, de az minduntalan kidobta a belé tömött zsákokat. A dömper újabb zsákokkal éppen útban volt a buzgár felé, de ezekre már nem volt szükség. A hullámtéren a víz tetején egy hatalmas forgó (tölcsér) keletkezett, és néhány perc alatt át is szakadt a töltés A Csallóköz alsó harmada rövidesen víz alá került. íme, egy újabb példa, hogy a késve és rosszul elfogott buzgár milyen hatalmas katasztrófát okozhat! Bármilyen nagyra és erősre építik a töltések testét, azokat árviz idején nem lehet magukra hagyni! [Afőszerkesztő az 1965. júniusi események leírását saját ásványrárói tapasztalatával is kiegészítheti: A június 17-i, délelőtti csicsói gátszakadás reggelén Sümegi Mihály szakasz-védelem vezető az ásványrárói szakaszmérnökségi védelmi központból a töltés bejárására, a folyamatban lévő védelmi munkákhoz indult el, az aznapi árvízi helyzetünket jellemző búcsúszóval: "Tartsd itt az ügyeletet. Ha átszakadtunk valahol, telefonálok!" 10 óra tájban berohant a szakaszmérnökségre az árvízvédekezéshez kiküldött karhatalmi egység őrnagya, az ott szolgálatot teljesítők parancsnoka, azzal, hogy tudomása szerint átszakadt nálunk a töltés Közöltem vele, hogy nekem erről nincs tudomásom, Sümegi Mihály szakaszmérnök sem adott értesítést, de a hír valódiságát rövidesen ellenőrizhetjük, hiszen éppen akkor kezdtek hozzánk telefonon beérkezni az 1 km sűrűségben elhelyezett árvízi mércékről a 10 órai vízállás-leolvasások. Valóban: az egyik, Ásvány alatti vízmércén a 8 órakor észlelthez képest 20 cm volt az apadás, felette és alatta kisebb, a távolság függvényében 10, esetleg 5 cm-es értékeket jelentettek az észlelők. Világossá vált, hogy gátszakadás történt, de nem nálunk, hanem a Duna tőlünk szabad szemmel nem látható túlpartján. Gyors fejszámolásból is következett, hogy a Duna kereken 9000 m

3/s-ra becsülhető vízhozamának kb egytizede kellett, hogy távozzék a folyamból, amelyhez a túloldali töltésnek legalább 800-900 méter hosszúságban kellett tönkremennie 10 óra 30 perckor azután hivatalosan is távmondat érkezett a győri igazgatósági központból, közölve a csicsói gátszakadás megtörténtét, méreteiben nagyjából igazolva