Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'-VIEredmények A Zooplankton mintákban, alacsonyabb koncentrációban a toxikus elemek (kadmium, ólom) halmozódtak fel, míg a létfontosságú elemek (réz, cink) szintje nagyságrenddel magasabbnak bizonyult (/. táblázat). Az 1996-2000 közötti időszakban a Crustacea plankton kadmium, réz és ólom terhelése megnőtt, mely trend a kadmium esetében erőteljes szignifikanciát mutatott (P < 0.003). Ugyancsak növekedés mutatkozott a Zooplankton réz koncentrációjában is, míg a cink szintekben, az 1996-ban tapasztalt számottevően nagyobb értékektől eltekintve nem észleltünk jelentősebb időszakos eltérést. Területi felbontásban esetenként jelentős különbségek mutatkoztak a Zooplankton biomassza mikroelem koncentrációjában. Számottevően magasabb kadmium szint az 1996-os júliusi felmérés során az A és E keresztszelvények déli szakaszain mutatkozott (A: 21,1-36,9; E: 13,5 mg Cd kg"

1 száraztömeg), míg 2000. áprilisában az E keresztszelvény úgy északi, mint déli part menti gyűjtőhelyeiről származó mintákra volt jellemző(É

3: 8,42 ± 2,07; D

7: 7,43 ± 1,42 mg Cd kg"

1 száraztömeg). A több éves átlagtól jelentősen eltért 1999 nyarán néhány mintavételi helyen a Zooplankton réz koncentrációja is, amikor a keszthelyi medencében, valamint a szigligeti medence északi partja mentén nagyságrendű növekedés mutatkozott a Zooplankton réz terhelésében (M: 276,3 ±41,2; É,: 56,3 ± 8,2; É

2: 94,8 ± 10,1 mg Cu kg'

1 száraztömeg). Jelentős ólom szennyezést, mind 2000, mind 2001 nyarán a tó keszthelyi és szigligeti medencéinek déli parti szakaszain a D

r és Dj mintavételi helyeken észleltünk (2000-ben D,: 7,49 ± 0,82; D

3: 12,35 ± 1,07; 2001-ben D,: 9,96 ± 2,01; D

3: 23,04 ± 3,41 mg Pb kg'

1 száraztömeg), esetenként többszörösen is meghaladva a többi mintákra számított átlagkoncentrációt. A vizsgálati eredmények kiértékelése során összevetettük az 1996-2000 közötti időszakban mért Zooplankton nehézfém koncentrációkat a Balaton vízminőségét folyamatosan ellenőrző környezetvédelmi felügyelőségek vízkémiai mérési eredményeivel. Kitűnt, hogy az azonos régióból származó minták nehézfém koncentrációi között szignifikáns összefüggés van a vízmintákban mért kadmium, réz és cink koncentrációk, valamint a Crustacea plankton biomasszában mért Ol v E :0 N (0 . L. •(0 N IA 'oi JÉ E •01 LL Ol E Pb Zn -o1 -of p* .o* pfc .o*p1 o* 01 .<A o* -ól .«A o* o> o* >o1 2. ábra A Balaton Keszthelyi- és Siófoki-medencéjéből gyűjtött zooplankton biomassza és a víz nehézfém koncentrációi 1996 és 2000 között Az értékek között a korrelációs kapcsolatok szjgnifikanciáját Pearson-teszttel ellenőriztük, amely szoros összefüggést mutatott a kadmium, réz és cink esetében, a zooplankton és a víz ólom koncentrációi között ellenben nem mutatkozott szignifikáns kapcsolat (2. táblázat). Az 1996-2001 közötti idősszak adatait összevetve korábbi mérésekkel megállapíthattuk, hogy az eltelt mintegy két évtized alatt a crustacea plankton kadmium és cink koncentrációjában számottevő változás nem történt, a réz és az ólom koncentráció ellenben jelentősen csökkent (3. táblázat). Az eredmények értékelése Irodalmi adatokból ismert hogy, az antropogén eredetű szennyezéstől viszonylag védett vízterek plankton szervezeteiben a kadmium < 1,0; a réz < 15,0; az ólom < 5,0 és a cink < 250 mg kg száraztömeg koncentrációt nem haladja meg, így vizsgálati eredményeink alapján megállapítható, hogy a Balaton rákplankton közösségét a réz, ólom és cink esetében viszonylag alacsony szennyezettség jellemzi. A kadmium terhelés ellenben a tó egész területén, 1996 nyarán, valamint 1997 szeptembertől 2000 szeptemberéig, szá-