Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.
36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'-VIA Maros árvaszúnyog-faunája (Diptera: Chironomidae) egy Ratosnya és Galonya közötti keresztszelvényben Deák Orsolya Babe?-Bolyai Egyetem, Biológia Kar, Kolozsvár, Clinicilor 5-7, Románia Kivonat: 2000-ben a Maros Ratosnya és Galonya közötti szakaszán vizsgáltuk az árvaszúnyog faunát eg)' keresztszelvényben három helyen. 13 árvaszúnyog faj került elö, melyek megoszlásában az egyes mintavételi helyeken nagy különbségek voltak mind a fajszám, mind az egyedszám tekintetében. Mindhárom mintavételi helyen a Rheocricotopus fiiscipes domináns, a Potypedilum laetum pedig szubdomináns volt, s további négy faj (Polypedilum scalaenum, Heterotrissocladius marcidus, Xenochironomus xenolabis, Nanocladius bicolor) is előfordult mindegyik helyen. A 2000-ben talált fajok közül csak három volt ismert a korábbi vizsgálatokból (Nanocladius bicolor, Polypedilum convictum, Polypedilum scalaenum). Habár a legtöbb faj a folyó jobb partja menti mintavételi helyen fordult eló, a legnagyobb diveizitási értéket a sodorvonali mintavételi helyen tapasztaltuk. Kulcsszavak: Maros, árvaszúnyog (Chironomidae), biodiverzitás Bevezetés Számos olyan állatcsoport ismert, melyek érzékenyen tükrözik vissza a vízi és a vizes élőhelyeken végbemenő változások egyes típusait, s így bizonyos hatások érzékelésére különösen alkalmasak. A vízterek üledékében található árvaszúnyog-fajegyüttesek összetétele alapján is jól lehet következtetni a víz minőségi állapotára és annak tér-időbeli alakulására, s ezért eredményesen használható ez az élőlénycsoport a monitorozásban. A biodiverzitás az ökológusok egyik központi problémája, melynek esetében fontos a valós folyamatok szituációnkénti, lényegi megértése (Hufnagel et al. 1999). Attól függően tehát, hogy az árvaszúnyog fajok diverzitásának vizsgálatát melyik módszerrel közelítjük meg, eltérő megvilágítású eredményt kaphatunk (Tóthmérész 1997). Az árvaszúnyogfajegyüttesek diverzitását a Shannon indexszel számoltuk, amelynek előnye, hogy a kis egyedszámban jelen lévő fajokra is érzékeny (Southwood 1984). Az egyenletesség (evenness) jellemzésére az aktuális Shannon diverzitás és a maximális érték hányadosát használtuk. Shannon diverzitás esetén a maximum értéke a fajszám logaritmusa (Tóthmérész 1997). Munkám fő célja az árvaszúnyog-fauna összetételének megismerése volt a Maros egyik keresztszelvényébea Egy nemzetközi kutatókból álló expedíció 1991-ben elkezdte a folyó hossz-szelvényvizsgálatát, aminek az üledékfauna felmérése is részét képezte. Az 1999-2000-es vizsgálatok a korábbi munka folytatásának tekinthetők. Másik célom az árvaszúnyog-fauna diverzitásának megállapítása volt, olyan módon, hogy a fajszám mellett az egyedszám is figyelembe legyen véve. Anyag és módszerek A mintavétel Ratosnya és Galonya községek között történt, e két helység a Hévíz és Déda közötti szorosban, egymás mellett helyezkedik el (/. ábra). A Maros ezen a szakaszon 45 km-en 110 m-t esik, igen gyors folyású, zubogós. A három mintavételi hely egy szelvényben, a folyó jobb partja mentén (1), a sodorvonalban (3) és a kettő közötti átmeneti zónában (2) volt. A mintavételre 2000. május 31-én került sor. Az üledékből Surber-mintavevővel, összesen 0,1 m 2 felületről vettünk mintát, s a kövek felszínéről bevonatmintát is gyűjtöttünk. A 250 um szembőségű hálón való átmosás után a mintákat 2-3 %-os formaldehid-oldatban először időlegesen, majd 80 %os etilalkoholban tartósan konzerváltuk. Az árvaszúnyog fajok azonosításához Bíró (1981) és Cranston (1982) könyvét használtuk. A nevezéktan Dévai és Móra (2001) munkáját követi, kivéve az Orthocladius saxicola Kteffer, 1911 esetét, amely Langton és Cranston (1991) eredményei alapján az Orthocladius rubicundus (Meigen, 1818) szinonimája A dolgozatban ez utóbbi név szerepel. 1. ábra. A mintavétel helye Eredmények és értékelés A Maros vizsgált keresztszelvényéből összesen 13 árvaszúnyog faj került elő, melyek megoszlása a három mintavételi helyen nagy különbséget mutat, mind a fajszám, mind az egyedsűrűség tekintetében. Az 1. mintavételi helyről 11 faj, a 2.-ről 4 faj, míg a 3.-ról 5 faj került elő (/. táblázat) Domináns fajnak egyértelműen a Rheocricotopus fuscipes tekinthető mindhárom mintavételi helyen, annak ellenére, hogy a keresztszelvény eltérő sajátosságú részeiről származnak. Ez annak tulajdonítható, hogy a faj igényeinek többé-kevésbé mindhárom mintavételi hely feltételei megfelelnek. Az 1. sz. minta a partszélről származik, az itt képződött finom üledéket a nagy számú üledéklakó árvaszúnyog faj jelenléte is jelzi, közöttük három olyan faj is, amelyek tiszta vizet indikálnak: Orthocladius rubicundus, Polypedilum convictum és Nanocladius bicolor. Az utóbbi faj a folyók, tavak homokos üledékének kedvelője, 2 példánya került elő. Az Orthocladius rubicundus szintén kis egyedszámmal volt jelen a mintákban, ami az élőhely táplálékforrásának szegénységét mutatja A Polypedilum