Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

26 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'-VIEredmények és értékelésük A Velencei-tóból származó víz- és üledékminták mikroba közösségeinek össz-aktivitásában a mért értékek alapján a két vizsgált év viszonylatában határozott szezonális dinamikát lehetett megfigyelni, áprilisi és októberi minimum, illetve júliusi és augusztusi maximum értékekkel (1• ábra) 140 120 • 80 140. 120 2001. május 2001. július 2001. október 2002. április 2002. 2002. június augusztns • Velencei-tó viz • Velencei-tó üledék 1. ábra. A velencei-tavi víz és üledék baktérium-közösségek változása a mintavételi időpontok szerint A víz és az üledékminták összaktivitási értékeinek összehasonlításakor, vagyis a vízmintáknak az üledékmintákéhoz képest észlelt magasabb értékeinek elemzésekor azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a BIOLOG MT lemezeket a hígítatlan vízmintákkal ellentétben átlagosan 10^ hígítási értékű üledékmintákkal inokuláltuk. A Kiskunsági Nemzeti Park területéről gyűjtött víz- és üledékminták bakteriális összaktivitási és AWCD értékeiben is 2002. tavaszától nyárig erőteljes csökkenést észleltünk (/. táblázat). A jelenség hátterében a Zab-szék esetében a tó teljes nyári kiszáradását, míg a Kelemen-szék esetében a vízszint radikális csökkenésével egyidejűleg jelentkező növekvő vezetőképességet (nagy sótartalmat) és ennek következtében a bakteriális anyagcsere intenzitásának erőteljes csökkenését jelölhetjük meg. 1. táblázat A Kiskunsági Nemzeti Park szikes tavaiban számított mikrobiális összaktivitási (félkövér) és AWCD (zárójelben) értékek Mintavételi helyek 2002. április 2002. július Kelemen-szék üledék 17(0,182) 3 (0,048) Zab-szék üledék 32 (0,337) 2 (0,039) Kelemen-szék víz 128(1,347) 66 (0,653) Zab-szék víz 109 (1,152) -H tak, mint a vízmintákban, vagyis feltételezhető, hogy a metabolikusan aktív aerob kemoorganotróf sejtek aránya az üledék felső szintjében (pl. időszakos anaerobitás, oligotróf mikrokörnyezetek, stb. miatt) nagyobb mértékben ingadozik, mint a víztestben U24 - 2001.máj.28. -2002. ápr. 15. U72 -2001. júl. 10. -2002 jún. 17. A MT lemezek valamely csövében mérhető színintenzitás csakúgy, mint a pozitív csövek száma az inkubációs idővel arányosan nőtt. A számított AWCD értékek alapján a minták összehasonlítására a 96 órás eredmények adódtak a legalkalmasabbnak. A velencei-tavi vízmintákban (2. ábra) az AWCD értékek növekedése gyorsabb volt, mint az üledékmintákban, ami azzal magyarázható, hogy a mintákban a színfejlődéshez szükséges kb. 10

8 CFU ml"

1 sejtsűrűség eléréséhez az alacsonyabb inokulum sűrűség miatt hosszabb időre volt szükség. A víz- és üledékminták adatainak összevetésekor a szezonalitás ugyancsak szembetűnő. Az üledékmintákban az évszakos különbségek nagyobbak vol2. ábra A Velencei-tó vizének és üledékének mikroba közösségeiben mért A WCD értékek A BIOLOG lemezek eredeti felhasználási területéből, vagyis a baktériumok gyors identifikációjából adódóan a felkínált szénforrások sem összetételükben, sem arányaikban nem tükrözik a természetes ökoszisztémákban általánosan előforduló és a mikrobák számára szén vagy/és energiaforrásként szolgáló szerves anyagokat. Victorio és mtsai (1996) ugyanakkor kísérletesen igazolták, hogy a természetes ökológiai rendszerekre jellemző szénforrások bontásának tesztelésekor, mivel a mikroba közösségek nagy számban tartalmaznak a kérdéses szubsztrátokat értékesíteni képes szervezeteket, a közösségek közti különbségek feltárása nehezebb. Következésképpen a mikroba közösségek anyagcsere diverzitására jellemzőbb "anyagcsere ujjlenyomatot" kaphatunk, ha olyan szénforrások oxidálásának képességét is vizsgáljuk, amire a közösséget alkotó baktériumfajoknak csak viszonylag kis hányada képes. Bár a szénforrások ilyen spektrumának alkalmazásával nem nyerhetünk betekintést az adott mikrobiális közösség tényleges "in situ" fünkcionális diverzitásába, mégis, a kapott eredmények segítségével nyomon követhetők a mikroba közösségek aktivitásában bekövetkező térbeli és időbeni változások. A BIOLOG GN MT lemezen található 95 szénforrás hasznosításának képességét Garland és Mills (1991) csoportosítása (28 szénhidrát, 24 szerves sav, 20 aminosav, 6 amin és amid, 5 polimer, 4 aromás vegyület, 3 foszforilált vegyület, 2 alkohol, 2 észter és 1 halogénezett vegyület) szerint is értékeltük. A szikes tavak mikroba közösségei által hasznosított szubsztrát típusok közül valamennyi mintavételi időpontban a polimerek (63-90 %) és a szénhidrátok (35-74 %) voltak a legnagyobb arányban, míg az aminők és az amidok (0-22 %) a legkevésbé értékesített szénforrások.