Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
6. szám - Scheuer Gyula: Mészképző ásványvízforrások és kiválásaikat befolyásoló tényezők
342 HIDROLÓGIA] K.ÖZLÓNY 2003. 83 . ÉVF. 6. SZ. Természetesen, vannak azonban genetikailag olyan mészképző karsztos ásványvizek is, amelyek a vulkánosságtól független tényezők (földi hőáram, metamorfizáció) közreműködésével jöhettek létre. Abban az esetben ha melegek vagy forróak, akkor mészképző termális karsztos ásványvízforrások csoportjába sorolhatók. Ilyen források közé tartoznak többek között a tadzsikisztáni Garm Csasma-i hévforrások, amelyek nagy mélységekből (3-4 km) származnak (4. ábra), és dinamikus mészképzők . 4. ábra. A tadzsikisztáni Pamír hegységben fakadó Garm Csasma-i mészképző karsztos termális ásványvízforrások áttekintő helyszínrajza Ebbe a csoportba tartoznak még a dél-kínai karsztos területeken fakadó mészképző hévfoirások is, amelyek igen mély és nagy törésrendszerekhez kapcsolódnak (Silar J. 1969). Természetesen, az előzőekben említett karsztos ásványforrás típusokon túlmenően vannak még további altípusok és átmeneti, ill. vegyes genetikájú mészképző karsztos ásványvizek (pl. a gáz vulkáni, a hőforrás pedig földi hőáram). Vizsgálva genetikailag a Földön előforduló forrásokhoz kapcsolódó mészkiválásokat megállapítható, hogy a hideg karsztvizek mésztufái csak a karsztos kőzetekhez és az azoknál lezajló karsztosodási folyamatokhoz kapcsolódnak, ezért 100 %-ban karsztos genetikájúak. A mészképző ásványvizeknél a genetikai adottságokat figyelembe véve a megközelítő számítások szerint a tisztán karsztos eredetű mészképző ásványvizek, legyenek azok bármilyen típusúak (hidrotermás, hideg posztvulkáni, vagy csak termális karsztvizek stb.) az össz előfordulásokon belül megközelítően a 75%-ot képviselnek. Tehát az ásványvizekből képződött forrásmészkövek háromnegyede kapcsolódik genetikailag a karsztokhoz és azon belül lezajló különféle változatos típusú karsztosodási folyamatokhoz A fennmaradó 25 •/•-on belül a források mészanyaga részben nem karsztosodé, de mészben gazdag kőzetekből (meszes homokkő, mészpala) részben pedig olyan üledéksorokból származnak, amelyeket gyakran tagolják betelepülésként különböző vastagságú karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit). Ezekből az adatokból látható, hogy a forrásmészkőnek keletkezésében és elterjedésükben nem véletlenül meghatározóak a karbonátos kőzetek. A világ ismert előfordulásait figyelembe véve - legyen az mésztufa vagy forrásmészkő, akkor ezek 88-90 %-ban állnak genetikailag kapcsolatban a karsztos közetekkel. Ennek alapján megállapítható, hogy azok a forrásmészkövek, amelyek származásilag nem hozhatók kapcsolatba a karsztokikai, csak tovább színesítik e kőzetféleségek genetikai sokféleségét, bizonyítva azt, hogy az őket létrehozó források földalatti útjuk során milyen sokféle változó folyamatokon keresztül válnak mészképzővé. A nem karsztos kőzetekből származó mészképző rés hasadék ásványvízforrások is genetikailag többféle típusba sorolhatók. Abban az esetben, ha vulkáni kapcsolat alakult ki és melegek vagy forróak, akkor ezek hidrotermás rés-hasadék ásványvízforrások csoportját képviselik. Az ilyen típusú mészképző források fakadnak pl. Franciaországban a Massife Centralban, ahol a Royat-i hévforrások hozták létre a térség legérdekesebb előfordulását (5. ábra). E forrásoknál még a közeli vulkáni területről (Puy de Dome) származó száraz széndioxid gáz feltörések is vannak. dék ásványvízforrások áttekintő helyszínrajza (Franciaország) 1. Barlangok száraz COi gázfeitSréseklcel, 2. Hévforrásmészkő valószínűsített határa. Természetesen, vannak olyan típusú ásványvízforrások is, ahol nem tapasztalható vulkáni hőhatás. Ebben az esetben az ilyen források hideg mész képző posztvulkáni rés-hasadék ásványvizek csoportjába sorolhatók. Ezeknek külön csoportját képviselik még azok a mészképző rés-hasadék ásványvízforrások, amelyeknek keletkezésére a földi hőárammal, metamofizációval, vagy egyéb tényezőkkel állnak genetikai összefüggésben. Ezek hőmérséidetük alapján lehetnek hidegek, melegek, esetleg forróak. Ha melegek vagy forróak, akkor mészképző termális rés-hasadék ásványvízforrások közé sorolhatók, míg, ha hidegek, akkor pedig mészképző hideg réshasadék ásványvizeket képviselik. A mészképző ásványvízforrások hőmérsékletét vizsgálva megállapítható, hogy azok hőmérséklete igen tág határokon belül ingadozik, mert a kilépésnél 5-100°C (esetleg gőz is lehet) között bármely hőmérsékleti érték előfordulhat. Hideg vagy nagyon hideg ásványvizek rendszerint az arktikus-subarktikus területeken, vagy magashegységi régiókban fakadnak, míg a trópusokon, vagy meleg éghajlatú klímaövekben 20-26°C alatti vízhőmérsékleteket még nem mértek, ezért hőmérsékleti alapon történő osztályozásuk ebből eredően problematikus, és szerzőktől függő-