Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
5. szám - Hankó Zoltán–Bauer Mária: A Bős–Nagymaros folyami vízlépcső-rendszer felső, Dunacsúny–Bős üzemvízcsatornás alrendszere hidrobiológiai (ökológiai) változásairól (Kivonat)
313 A Bős-Nagymaros folyami vízlépcső-rendszer felső, Dunacsúrty-Bős üzemvízcsatornás alrendszere hidrobiológiái (ökológiai) változásairól (Ez a kivonat egy azonos című tanulmány alapján a figyelem felkeltése céljából készfiit) Hankó Zoltán - Bauer Mária Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Részvénytársaság (VTTUKI), 1095. Budapest, Kvassay Jenő u. 1. Mottó: A természetben nincs sem jutalom, sem büntetés: csak következmények vannak! Ingersoll, R. (1833-1899) : A Természetről A fenti mottóban Ingersoll, egy amerikai újság rovatvezetője - mint egyik modern utóda az ősi delphi jósoknak - már a XIX. században megjósolta az embernek és a környezetének (ezen belül a frissvíz készletnek) meghatározó konfliktusát, amely a XX-XXI. században valósággá is vált. A szakemberek már a XIX. század közepe óta intenzíven foglalkoztak a Duna Pozsony-Budapest között/ szakaszán árvízmentesítési, folyószabályozási, folyómederrendezési kérdések megoldásával. Kezdetben az árvizek elleni védekezés, a XX. század eleje óta a hajózhatóság vált központi kérdéssé. A két világháború nemcsak megállította az erre vonatkozó fejlesztési munkálatokat, de újra fogalmazta a fejlesztési célokat is. Miután a XX század közepe óta - először - a szlovák és a magyar szakemberek külön-külön foglalkoztak saját fejlesztési céljaik megvalósításával, hamarosan világossá vált, hogy az együttműködés lenne a leggyümölcsözőbb megoldás. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szakasz problémái folyószabályzási módszerekkel nem orvosolhatók: a megoldás a folyó csatornázása útján képzelhető csak el. Mindezek nyomán a szlovák-magyar együttműködés 1963-ban közös beruházási program elkészítéséhez és később - kétoldalú egyezmény megkötéséhez vezetett, amelyet a Bős-Nagymaros Folyami Vízlépcső Rendszer építésére és üzemeltetésére vonatkozóan 1977-ben alá is írtak. A rendszer tervezésének megkezdése óta a "zöldek" - a környezetvédők szélsőséges, minden ellen protestáló aktivistái - (mint a középkori Róma peripatetikus 1 filozófusainak modem "utódai") szüntelenül protestáltak a folyó természetes fejlődésébe való mindenféle emberi beavatkozás ellen, azt állítva, hogy ez a forrása mindennemű további művi lepusztulásnak. A kétoldalú egyezmény aláírása után a "zöld ellenállás" politikaivá fajult, s követői nem csupán a terv ökológiai kártételeit hangoztatták, de azt "sztálinista rémálomnak" is bélyegezték (peripatetikus típusú megnyilvánulás!). A szocialista rezsim politikai ellenfelei felhasználták a zöld mozgalmat politikai céljaik elérésére. Ami a legmeglepőbb, hogy a szocialista rezsim utolsó kormánya 1989-ben felfüggesztette az építési munkálatokat, továbbá megakadályozta a már elkészült Dunakiliti Duzzasztómű üzembe helyezését is. Az új politikai rezsim első kormánya - a rendszerváltás után - folytatta elődje kötélhúzó politikáját, és a siker minden reménye nélkül, egyoldalúan felmondta a kétoldalú egyezményt 1992 tavaszán. 1 A középkori Róma peripatetikus filozófusai a Világ ptolemaioszi, geocentrikus világnézetéi védelmezték {Arisztotelész és Püthagorasz, stb. érvelését felhasználva) a Világ kopernikuszi (kepleri, newtoni), heliocentrikus világnézeté\e\ szemben Ez a nem túl szerencsés döntés és lépés két további folyamatot indított meg. Az első az, hogy a Szlovák Fél és a Magyar Fél - közös akarattal, egyetértésben - a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, hogy hozzon ítéletet vitájukat illetően; a második lépés az, hogy a Szlovák Fél megkezdte az ún. "C"-variáns, a Dunacsúnyi Duzzasztómű építését (mintegy 10 km távolságra Dunakiliti tői, a felvízi oldalon), szlovák felségterületen, (a Dunakiliti Duzzasztómű funkciójának kiváltására) Amikor a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997-ben ítéletét közzétette, a Dunacsiínyi Duzzasztómű már több mint három év óta üzemelt. A bírósági ítélet indoklása a Feleket fa szlovák és a magyar felet) arra szólította fel, hogy kezdjenek párbeszédet egymással, és kíséreljék meg - kétoldalú tárgyalásokkal - megtalálni azt a ,jnodus vivendi "-t (az együttműködés módszerét), amely megfelel a , pacta sunt servanda "e\ vének (vagyis annak, hogy a szerződéseket be kell tartani"). Azóta - egészen a mai napig - nem sikerült megtalálni a ,piodus vivendí'-t és nincs eredmény a , pacta sunt servanda" tekintetében sem. így, a Bős- Nagymaros Folyami Vízlépcső Rendszer Felső, Dunacsúny-Bős Üzemvízcsatornás Alrendszere 1993 óta, egyoldalúan üzemel, (ugyancsak egyoldalúan termelve az áramot és a profitot a Szlovák Félnek). A Pozsony-Budapest Duna-szakasz eredeti hidrobiológiái - ökológiai - állapota potamo-biológiaiként (folyami szerűként) jellemezhető (a Bős-Nagymaros Folyami Vízlépcső Rendszer építésének megkezdése előtt); annak ellenére, hogy a XIX. és a XX. század közepe között a folyó természetes fejlődését intenzív és súlyos emberi beavatkozás befolyásolta (árvízmentesítés, folyószabályozás és a folyómeder szabályozása útján) A potamológiai jelleg és a kapcsolódó hidrobiológiái ökológiai - (folyami szerű) állapot nem változott meg általánosságban a Bős-Nagymaros Folyami Vízlépcső Rendszer felső, Dunacsúny-Bős Üzemvízcsatornás Alrendszere megépítése és üzemelése nyomán, figyelemmel a szlovák szakértők vonatkozó tanulmány-kötetében foglaltakra (Mucha, /., 1999, Bauer, M.-Hankó, Z, 2001). Egyedüli kivétel a Dunacsúnyi Duzzasztómű Felvízi Tározója, amelynek az állapota (a visszaduzzasztás következtében) átmeneti jellegű a potamológiai (folyó-szerű) és a limnológiai (tó-szerű) tartományok között; s így a hidrobiológiái - ökológiai - állapot is átmeneti típusú. A fentieken túlmenően a vízrészecskék különböző útvonalai (a Kis Duna a Csallóköz mentén, az üzemvízcsatorna, a mellékág-rendszerek a baloldali hullámtéren, az elhagyott Duna-meder a Dunakiliti Duzzasztóműtől alvíz felé egészen Szapig, a jobboldali hullámtér mellékág-rendszerei és a Mosoni Duna) kifejezetten potamológiai jelleget mutatnak, és ennek következtében általánosságban nincs változás a múlt és a jelen (az Alrendszer megépítése előtti és utáni) hidrobiológiái - ökológiai - állapota között.
