Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
5. szám - Vasvári Vilmos: A Vemagt gleccser hidrológiai viszonyai
VASVÁRI V.: A V ernagt gle ccser hidrológiai viszonyai 297 vekedése a jellemző, melyet néhány negatív tömegmérlegü év szakított meg 1969 és 1973 között. Az 1982-es év a folyamatos tömegvesztés időszakának kezdetét jelöli. Hidrometeorológiai mérések a Vernagt gleccser vízgyűjtő medencéjében A Vernagt gleccser vízgyűjtőjén fekvő mérőállomások esetében olyan, nehezen elérhető magashegyi állomásokról van szó, melyekkel szemben az elsődleges követelmény az volt, hogy akár háromhónapos karbantartás mentes időszakot is működőképesen kiálljanak. Másrészről magas időbeli felbontás szükséges ahhoz, hogy a gleccseren lejátszódó folyamatokat órás vagy annál rövidebb periódusban is nyomon lehessen követni. Ezen kívül a műszereknek nem szabad hidegérzekenynek lenni, és kellően erős építésűek valamint könnyen kezelhetők és karbantarthatók kell, hogy legyenek. Az elmúlt évtizedek során alkalmazott mérőműszerekre (lásd Moser et ál., 1986; Braun et cd., 1999) történő részletes kitérés nélkül ezen a helyen csak a vízgyűjtőn jelenleg meglévő állomásokon mért hidrometeorológiai elemek felsorolására szorítkozunk (Nobilis et al., 2002): Meteorológiai állomás, Vernagt patak (2640 m): globális és visszavert sugárzás, léghőmérséklet, légnedvesség, szélsebesség és -irány, csapadék (korábban talajhőmérséklet 2-50 cm mélységben). A helyileg megegyező vízmérce állomáson, melynek kialakítását a következő fejezetben részletesen tárgyaljuk, a vízhozamon túl a víz elektromos vezetőképességét és zavarosságát is mérik; Schwarzkögele állomás (3075 m): csapadék, léghőmérséklet, (korábban légnedvesség is), globális és visszavert sugárzás, szélsebesség és irány valamint napi fényképfelvételek a gleccser felszínéről; Gleccserközép állomás (3075 m, 1993 óta felhagyott): szélsebesség és -irány, csapadék, léghőmérséklet, valamint napi fényképfelvételek a gleccser felszínéről. A vízmérce állomás a Vernagt patakon A mérce-állomás létesítésének elsődleges célja az volt, hogy megteremtsék a feltételét, hogy a Vernagt gleccser tömegmérlegének geodéziai és glaciológiai módszerrel történő meghatározását a hidrológiai módszer alkalmazásával bővítsék. Ez a törekvés megvalósíthatónak látszott, hiszen az állomáshoz tartozó vízgyűjtőterület 11,441 km 2-rel viszonylag kicsi, és a létesítéskor a gleccser 9,301 km 2-rel a vízgyűjtőterület 81 %-át tette ki. Ez az el nem jegesedett terület hatását elhanyagolhatóvá tette, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez utóbbi 2,14 km 2 nagyságú területnek is közel a fele a gleccserből kiemelkedő csúcsokból tevődik össze, és így a lefolyási folyamat szempontjából gyakorlatilag a gleccserhez számítandó. A vízhozam kifogástalan meghatározása gleccserpatakokon többféle okból is különös nehézségeket okoz. A görgetegbe beágyazott patakmeder magas fokú egyenlőtlenséget és szabálytalanságot mutat. Többféle akadály, mint kőzettömbök, fenéklépcsők, parti szegletek nem engedik, hogy jól jellemezhető nyílt mederbeli áramlás jöjjön létre. Ehhez jön a hegyvidéki térségre jellemző nagy esés ,és az abból erdő magas kinetikus energiatartalom. Ez utóbbi jelentős hordalékmozgást okoz, melyet nagy napi és évszakos ingadozások jellemeznek. A moréna talajon a vízfolyás állandóan új medret keres, és rövid időn belül, árvizek alkalmával, a patakmeder teljes átalakulására kerülhet sor. A fenti befolyásoló tényezők figyelembe vételével dolgozták ki a Vernagt patakon létesítendő mérce állomás koncepcióját, miszerint egy mesterséges méröcsatomát kell létesíteni, melyben a keresztszelvényt úgy kell megállapítani, hogy benne a műtárgy hidraulikai tulajdonságai alapján egy egyértelmű és kielégítő felbontású vízhozamgörbe álljon elő. Ehhez a természetes vízfolyás zavaró hatásait a mérőcsatomától távol kellett tartani, és gondoskodni kellett arról, hogy a hordalék akadály nélkül áthaladhasson a műtárgyon. A fenti követelmények és a hidrológiai, valamint hidraulikai viszonyok figyelembe vételével nagyesésű mérőcsatorna méretezésére került sor, melyben valamennyi várható vízhozam mellett rohanó vízmozgás áll elő. Az erre a célra alkalmas szakaszt a gleccser akkori nyelve alatt kb. 800 m-re találták meg, ahol a patakmeder kb. 60 m hosszban egy sziklatömbön halad át, és ennek a szakasznak a közepén egy sziklapárkány (fenéklépcső) található. A maximális várható vízhozamként 9,0 m 3/s-ot vettek alapul a kb. 1000 l/(s-km 2) -re becsült fajlagos olvadékvíz lefolyást figyelembe véve. A minimális vízhozamot a maximális és a minimális közötti 500:1 arány alapul vételével 0,02 m 3/sra becsülték. Ezekből határozták meg a mérőcsatorna geometriai méreteit. ( Bergmann & Reinwarth, 1976). 4. ábra: A Vernagt pataki mérceállomás a megépítés utáni eredeti állapotában (Bergmann & Reinwarth, 1976)
