Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Papp Ferenc: Emlékezés Dégen Imrére, az Országos Vízügyi Hivatal elnökére, a nagy árvizek kormánybiztosára

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 1. SZ. parkunkkal állítottuk helyre. A jeges árvíz mellett február 11-én a Berettyó jobb parti töltésének a védelmét is át kellett venni, mert a gyulai igazgatóság területén, az ún. trianoni gát szakadásai miatt Gyulavárinál kritikus helyzet alakult ki. 1970. május 14-én a Szamos árvize írt vízügyi történelmet Désnél 317 cm-rel, Csengernél 156 cm-rel volt magasabb az LNV-nél az árvízszint. Két nap alatt 30 ezer ember veszítette el otthonát. Lélektanilag óriási teher volt ez a még több, mint egy hónapig tartó védekezésnél. Május 20-án a Maros LNV-t csaknem fél méterrel meghaladó árvize miatt Makón 20 ezer embert kellett kitelepíteni. Egy hónappal később, június 14-én a Berettyó és Körösök mentén indult el LNV feletti árhullám. Szeghalom, Körösladány, Dévaványa térségében újabb 30 ezer embert fenyegetett az árvíz Dégen Imre mint kormánybiztos a helyszínen irányította a védekezést. E védekezés jövőbe mutató tanulsága a vészíározás s annak árvízcsúcs csökkentő jelentősége volt fOlcsvaapátinál 350 millió m

3, a Körösök deltájában 200-250 millió m

3, a Kutas-menti tározóban 25-30 millió m

3 vizet tároztunk). A kedvező eredmények a jövő útját jelölték ki mind a lokalizáció, mind a védvonalak fejlesztése szempontjából {Vízügyi Közlemények, 1971. évi 3. füzet, Hidrológiai Közlöny, 1997. évi 3. sz.) 1974. június 14-én a Körösök mentén, amikorra Dégen Imre a helyszínre érkezett, az LNV felett 68 cm mellett 3 töltésszakadás következett be. (Az utolsóba ugyan belerobbantottak). 127 millió m

3 víz tározódott. A három szakadás vízszintcsökkentő hatása meglepő volt: 10 óra alatt a vízszint 2,0 méterrel csökkent (Vízügyi Közlemények, 1976. évi 1. füzet). 1975. júliusában a Maros árvize néhány cm-rel az 1970. évi szinteket is meghaladta Ez volt az utolsó árvíz, amelynek védelmében Dégen Imre még résztvehetett. A Tisza, a Szamos, a Körösök és a Berettyó menti 1964, 1966, 1970, és 1974. évi - árvédekezések megerősítették a kormánybiztost - a védekezésért felelős vezetők többségét, hogy időszerűvé vált a lokalizációs vonalak építése, és a vésztározók bátrabb rendszeres igénybevétele. A tapasztalatok biztatóak. Ezért jelölte ki az OVH a Körösök deltáját vésztározónak (6/156/1973. sz. OVH ügyirat). Gondolatok, javaslatok az utókornak Sokat gondolkoztam azon, hogyan tehetnénk maradandóvá egy korszak tehetséges politikus vízimémökének emlékét. - A legfontosabb, hogy a hallgatást váltsa fel a kor gazdaságpolitikai hibáinak, a vízgazdálkodásra kiható terheinek, korlátainak objektív bemutatása. (Ezekről korábban nem beszéltünk, nem beszélhettünk.) Ugyanis ezek alól nem vonhatta ki magát sem Dégen Imre, sem az általa vezetett vízügyi szervezet. - Be kellene mutatni a mai mérnökgenerációnak - de a közvéleménynek is - a Vas Zoltán vezetésével működött Tiszántúli Természetátalakító Tanács (TTT) gazdaságfejlesztésének torzulásait (az ősgyepek felszántását, a monokultúrás rizstermelést, stb ), amelyek évtizedekig negatívan hatottak az országhatárokkal egyébként is megosztott vízgyűjtőkre. A kedvezőtlen hatásokat a komplex vízgazdálkodás is csak mérsékelhette. - Az 1937. évi Öntözési Törvénnyel 15-20 évre tervezett 260 ezer kh-as öntözéses gazdálkodás helyett a Tiszántúlon több mint egymillió ha-os, majd országosan 2,4 millió hektárra növelt távlati öntözésfejlesztési program ezen belül a 90-100 ezer hektáros csőkutas öntözésfejlesztés - nem Dégen Imre koncepcionális tévedése volt, hanem a kor gazdaság-politikájáé. - Az 1000 km-es belvízi hajózóút befejezetlensége, majd a Duna-Tisza csatorna építésének leállítása - máig nem történt folytatása - sem a vízügyön múlott. - A Tiszán Záhonyig tervezett hajózás öt vízlépcsővel a „nagy-politika" döntése volt. - A vízigényes és vízszennyező ipar Alföldre való telepítése sem a dégeni korszak vízügyi politikájának a tévedése volt. Csakúgy, mint a vízszennyező szakosított állattartó telepeké sem. - S míg Sztálinvárosért, Inotáért, Leninvárosért, Komlóért és Kazincbarcikáért nem ostorozták az építészeket, mérnököket, közgazdászokat, gazdaságpolitikusokat és egyéb értelmiségieket, addig megalázóan kezelték a vízimérnököket, s azok volt vezetőjét Dégen Imrét is. - Javaslom, hogy munkássága értékelésénél válasszuk le azokat a téves véleményeket, amelyeket kora gazdaságpolitikai torzulásai kötöttek Dégen Imre nevéhez. Addig, amíg ezek méltatlanul terhelik nevét, emlékét, méltatlanul terhelik a vízügy mai generációját is, amelynek ezekről már csak szakirodalmi ismerete, némelyekről már csak sejtelme lehet. - Dégen Imre döntéseiben ha volt is téves, ne feledjék, hogy az a vízgazdálkodás teljes körére kiterjedően több mint húsz évre vonatkozik. Trianon óta előtte tizenöten irányították az országos vízügyi szolgálatot, nyugdíjazása óta pedig a jelenlegi miniszter-asszony már a tizedik. - Aktív korukban lévő mérnökeinknek javaslom, hogy a jövőben vállalják fel Dégen Imre árvízi tapasztalaton alapuló és jövőbe mutató szakmai véleményeit. Sok jó meglátása és hasznos fejlesztési elképzelése volt. - Szakmai vélemény nyilvánításkor ki-ki meggyőződése szerint vállalja fel Öt, Vásárhelyi Pál, Beszédes József, Huszár Mátyás, Vedres István, Kvassay Jenő, Sajó Elemér, és több neves mérnök szellemi hagyatéka, munkássága folytatójaként. - Megérdemli, hogy mint vizimérnököt egy lapon említsék neves kortársaival, Lampl Hugóval, Truammer Árpáddal, Németh Endrével, Szilágyi Gyulával, Lászlóffy Woldemána.1, Molnár Endrévé, Salamin Pá/lal, Ihrig Dénessel és sok mással. - Befejezésül kérem Önöket, hogy munkájuk mellett emlékezzenek az elődökre, Dégen Imrére is, a nagy árvizek fáradhatatlan kormánybiztosára. Ne feledjék: igaz új rügyet bont minden új tavasz, de ha elszárad a gyökér, nincs többé se fa, se levél Imre Dégen, President of the National Water Authority, the government commissioner of flood emergencies Papp, F.