Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Papp Ferenc: Emlékezés Dégen Imrére, az Országos Vízügyi Hivatal elnökére, a nagy árvizek kormánybiztosára

26 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF . 1. SZ. lesztését. (1977. június 16-án is Kiskörére igyekezett gép­kocsiján, amikor 8 óra 53 perckor - a 3. sz. föút 88+500 km szelvényében - halála „megállj"-t parancsolt). Pénzü­gyi lehetőségei azonban már korlátozottak voltak, a po­tenciális támogatók távolodtak, s nem volt könnyű elvi­selnie az olykor érdemtelen emberi gyarlóságokat. (Ezek­ről nem beszélt, ezek súlyát magában hordozta ...) Halálának 10. évfordulóján Kiskörén emlékeztünk rá, mint a Közép-Tisza vidéki Intéző Bizottság első elnökére. Ugyanakkor megtettük azokat a hatósági lépéseket, hogy a vízlépcsőhöz vezető névtelen utcát róla nevezzék el (A tanácsi hozzájárulás ellenére, sajnos ez nem történt meg). Dégen Imre vízgazdálkodás-fejlesztésének szelleme és eredményessége Dégen Imre Széchenyi szellemiségével irányította a vízügyet abban az időben, amikor ez nem volt természe­tes, amikor még nem volt szabad megkoszorúzni Tisza­dobon a Tisza-szabályozás emlékművét. Ismerte Széche­nyi Alfölddel kapcsolatos vízszabályozási tervét, hogy az ármentesítést, lecsapolást kövesse az öntözés és víziszállí­tás (hajózás). Az árvédelmi művek (a Tisza-völgyben) az 1932. évi árvízszinthez, a belvízlevezetési művek az 1940-42. évi belvíz mértékéhez már kiépültek. Az öntözéses gazdálko­dás az 1937. évi Öntözési Törvényben meghatározott program szerint eredményesen fejlődött. A Duna-Tisza csatorna építése a háború után megkezdődött, a belvízi hajózó utak is épültek. Úgy tűnt, hogy tért hódít a vizek többcélú hasznosítása. Mindez egy más gazdaságpolitikai irányultsággal, s annak korlátai között. (Részletezése túl­nő az emlékezésen. ) Dégen Imre vezetésével felgyorsult a vizek többcélú hasznosítása, és törvényszerűen a vizek védelme. Vezeté­se alatt elérkezett a komplex vízgazdálkodás-fejlesztés kora, (Vízügyi Közlemények, 1976. évi 2. füzet), és mind­jobban bővült a vízgazdálkodáshoz kötődő környezetvé­delmi, természetvédelmi szemlélet. A tárcák közül első­ként építette be az OVH szervezetébe az önálló Környe­zetvédelmi Osztályt, dr. Starosolszky Ödön vezetésével. Dégen Imre munkássága eredményeként értékelhetjük: 1 Kialakult a vízügyek teljes körére kiterjedő orszá­gos és területi irányítás egységes szervezete. Sajó Elemér - 1931-ből idézett - intelmét valósította meg: „A háború előtt nagy bajokat okozott a vízügyeknek három minisz­tériumba történt széttagolása. A károkon okulva gondos­kodni kell az összes vízügyeknek egyesítéséről". Ö meg­tette, az egységes vízügyi ágazat sikeres vezetője lett. 2. Vezetésével a vízgazdálkodási tárca a legnagyobb beruházó lett Részesedése a népgazdasági beruházások­ból az 1955. évi 2,02 %-ról 1980-ig 5,47 %-ra növeke­dett Ebben óriási szerepe volt személyes ambíciójának. 3 Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlatban az Alföldön - már 1959-ben - mintegy 600 millió m 3 sík­vidéki tározótér létesítését irányozta elő. Ez azonos azzal, mintha az öntözési idényben az Alföldön még egy, a Ti­szával azonos kisvízhozamú folyónk lenne (Vízügyi Köz­lemények, 1960. évi 1. füzet). 4. Korszakos jelentőségű átalakulás ment végbe a víz­ügyi ágazat gépesítésében és műszaki fejlesztésében. Szinte a semmiből indulva teremtette meg a 30 ezer fős vízépítő ipart és a vízgépészete. 5. A vízügy nemzetközi kapcsolatait lényegesen kiszé­lesítette, és mind nagyobb lett az ágazat szellemi exportja 6. Újszerűen hatott a térségi vízgazdálkodás, a környe­zet- és természetvédelem összehangolt fejlesztése. Vallot­ta, nekünk mint „vizeseknek" nemcsak jogunk van bea­vatkozni a természet rendjébe, hanem kötelességünk is. De, kötelességünk azt magasabb szinten helyreállítani. 7. Kiemelt feladatként kezelte a vizek humán célú hasznosítását, természetes tavaink (Balaton, Velencei tó) térségében az infrastruktúra fejlesztését. Üdülő és hor­gásztavak tucatja létesült (Orfííi-tó, Maty-én tározó, Er­dős-pusztai tavak ...) 8. A megújuló vízenergia hasznosításának elkötelezett híve volt. 1000-1200 MW teljesítményű szivattyús energi­atározás, és 300 MW vízerőmű szerepelt távlati terveiben 9. Nem az Ö alapgondolata volt, de kora vízgazdálko­dási tervei közt szerepelt a Bős-Nagymaros Vízlépcső­rendszer is - de egy későbbi időpontban - akkorra, ami­korra elkészül a Rajna-Majna-Duna transzkontinentális víziút. A reménybeli vízerőműtől várható évi 1,8 milliárd kWó energiát nagy természeti adottságként értékelte. 10. A vízellátás és csatornázás is dinamikusan fejlő­dött. Nyugdíjazása előtt Körösszegapátiban még átadta az ezredik vízmüvet A közműolló növekedésének oka nem szemléletbeni volt, hanem a szegénységünké. Összegezve munkásságát, elmondhatjuk, hogy Tria­non óta nem volt olyan két évtized, amelyben a vízügy, az említett szakterületeken olyan nagyot fejlődött volna, mint Dégen Imre vezetése idejében. Mégis inkább tévedéseiről, bukásának okairól tud a közvélemény, többségében még a szakközvélemény is. Ez az alkalom az emlékezésé, az idő is rövid volna mun­kájának teljeskörű értékelésére. Alkalmas viszont az em­lékezés arra, hogy ráirányítsa az ágazat vezetésének fi­gyelmét, hogy az élők még továbbadhatják a Dégen-kor­szak két évtizedének tanulságait az utókor számára. Ár- és belvízi munkásságáról Dégen Imre a Kárpát-medence természet-földrajzi a­dottságát ismerve tudta, hogy alig van a világon olyan or­szág mint hazánk, amelynek jóléte, fejlődése jobban össze ne fonódott volna az ártereket oltalmazó töltések sors­döntő kérdésével. Tudta azt is, hogy az árvizek magassá­gának növekvő irányzatával, mint természeti adottsággal számolni kell. Ezért „békeidőben" is kiemelten kezelte az árvédelmi művek fejlesztését. Vezetése időszakában több mint 70 millió m 3 földet építettünk be árvízvédelmi rend­szerünkbe. Ezzel részese volt annak is, hogy 1980-ban Állami-díjjal ismerték el a Tisza-völgyi árvízvédelmi rend­szer fejlesztését. Árvízi vonatkozásban különösképpen magas mércét állított önmagának, és beosztottaival szemben is. Egy-egy téves döntésért vagy töltésszakadásért többen fizettek munkakör változással. (Ezeket azonban humánosan ren­dezte). Magas mércéjéhez mozgató rugó volt - az elő­döktől gyökerező gondolat, hogy az árvédelmi rendszer fejlesztéséhez csak annak szabad volna hozzászólni, aki ismeri, átérzi az árvédekezés sorsdöntő jelentőségét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom