Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

4. szám - Orlóci István: A Tiszát a Dunával összekötő csatorna: a Duna-Tisza csatorna

250 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 4. SZ. csatorna környezeti kapcsolataiban is fontos szerepet játszó talajtani (a talajvizet is magába foglaló) adottságok változatlanok. Lényegesen bővültek azonban a közlekedési és energetikai hálózatok, valamint változott a földhasználati struktúra. Korábban éles vitát keltett a folyókhoz történő csatlakozási hely megválasztása A nagy többség megegyezett abban, hogy a dunai csatlakozás Budapest közelében legyen (forgalmi csomópont, meglévő kikötő, állandó vízszintű Soroksári-Dunaág), de éles ellentétek alakultak ki a tiszai csatlakozás helyét illetően. Az eltérő álláspontok érvei között szerepeltek áruforgalmi, közlekedési meggondolások, de elég erősek voltak a helyi (Szolnok, Csongrád városfejlesztési) érdekek is. A korabeli vitaanyagokat tanulmányozva feltűnik, hogy a helyi érdekvédők között alig van nyoma a Duna-Tisza-közieknek; szemben a jelenlegi helyzettel, amikor is a Tisza-mentiek hangja gyenge. A '70-es években megismételt felülvizsgálat figyelemre méltó eredménye volt, hogy sorrendben nem a Csatornát, hanem a hasznosulását szolgáló beruházásokat (Csongrádi Vízlépcső, Öntözőrendszerek, stb.) javasolták először megvalósítani. Az Országos Vízgazdálkodási Kerettervhez elvégzett vizsgálat (1981) során meghatározták az egycélú alapváltozatokat, és a kizárólag vegyes rendeltetéssel indokolható megoldásokat. Az értékelést 1980. évi árakkal végezték el, és megállapították, hogy: - a hajózási igényt legkisebb költséggel (kb. 10 milliárd Ft) a Budapest-Szolnok változat elégíti ki, amit 5 milliárd Ft többletköltséggel lehet a tiszai vízpótlásra is alkalmassá tenni. Ez a változat nem szakaszolható; - a tiszai vízpótlás céljára a legalkalmasabb és legolcsóbb a Vác-Jászsági változat. Ennél a szakaszolható változatnál már 2 milliárd Ft-os beruházással megvalósítható az első érdemleges átvezetés, de legalább 35-40 milliárd Ft szükséges a hajózási rendeltetésű csatorna kiépítéséhez; - a Duna-Tisza köze vízellátására egyedi - helyi - vízpótlási tervek kidolgozását javasolták (ezekre készült javaslat 1997-ben); - a többcélú - vízerő-hasznosításra is alkalmas - gravitációs csatornák közül a legkisebb költségű is legalább kb. 20 milliárd Ft-ba került volna A Duna-Tisza Csatorna változatainak jelenlegi beruházási költségbecslését igen bizonytalanná teszik a kisajátítási és a kártalanítási feltételek, valamint a természetvédelmi követelmények feltáratlansága. A csatorna tervezése során már korábban felvetődött a dunai csatlakozás felülvizsgálatának igénye. Ez azonban elmaradt, és minden (1947 óta) javasolt nyomvonalat az ORLÓCI ISTVÁN oki. mérnök (1952),, műegyetemi doktor (1969), címzetes »iskolai tanár (1989), A Bp. Műszaki Egyetem II. sz. Vlzépítéstani Tanszékén tanársegéd, laboratóriumi mérnök (1952-1957). A VITUKI tudományos kutatója (1957-1960), a Tiszántúli (1960-1966), a Dél-Dunántúli (1967-1972) Vízügyi Igazgatóság , az Országos Vízügyi Hivatal (1972-1975) osztályvezetője, közben az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke (1965). A Vízgazdálkodási Intézet munkatársa (19761989), majd a Vízügyi Tervező Vállaltnál, illetve a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság mérnökeként dolgozik nyugdíjba vonultáig (1994). Ezt követően a VITUKI tudományos tanácsadója. 1956. évi műegyetemi forradalmi tevékenysége nyomán 199ö-ben nyilvánította ki a Műszaki Egyetem erkölcsi rehabilitációját. Tevékenységének fontos állomása a Magyar Hidrológiai Társaság, az Országos Vízügyi Hivatal és a vidéki vízügyi igazgatóságok rendezésében megszervezett "Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában" c. 1968 és 1974 közt két évenként megrendezett konferencia-sorozat, amelyből a Társaság vándorgyűléseinek 1976 után évenként megrendezett sorozata fejlődött ki. A conception over the Canal between Danube and Tisza in our days Orlóci, I. 1948-ban épített és a Soroksári-Dunaágból Dunaharasztinál kiágazó szakaszhoz csatlakoztattak. A Soroksári-Duna-ág mindkét végén vízlépcsőkkel lezárt, duzzasztott mellékága a Dunának. Üdülési hasznosítása és környezetvédelmi jelentősége máris nagy és növekvő. A két műtárgy, nevezetesen a Kvassay- és a tassi zsilip műszakilag elavult, és víz- valamint hajó-átbocsátási képességűk igen korlátozott. Ezt az útvonalat a csatorna hajóforgalmával és jelentős vízhozammal csak jelentős felújítás után lehet terhelni. Mindezek azonban lényegesen megváltoztatják a mellékág üdülési és ökológiai feltételeit. A kitorkolás természetesen áthelyezhető közvetlenül a Dunára. Ez azonban tetemes beruházási és üzemelési költség-növekedéssel jár. Egy ilyen megoldásnál ugyanis a Soroksári-Dunaág állandó vízszintje helyett a Duna folytonosan - 8 méteres intervallumban - változó vízállásával kell számolni. Figyelembe kell venni azt is, hogy az érintett szakaszon a Duna medre mélyül, és vízszintje süllyed. * * * A Duna-Tisza Csatorna kérdése sokrétű és számos változó tényezőtől függő probléma. Helyi, regionális és nemzetközi feltételek, illetve ágazati és ágazatközi összefüggések határozzák meg érdemleges szerepét, megvalósításának indokoltságát. E sok tényező nagyobb részéről jelenleg legfeljebb vélekedni lehet. Vitát majd akkor érdemes folytatni, ha összegyűlnek az érvelésre alkalmas ismeretek. A tanulmányban arra törekedtem, hogy indokoljam a vitára felkészülés időszerűségét. Irodalom Országos Vízgazdálkodási Keretterv, Budapest OVH 1984. LamplH. - Hallóssy F.: A Duna-Tisza Csatorna, Budapest 1947. OMFB: A Duna-Tisza Csatorna műszaki-gazdasági vizsgálata, 1972. OMFB: A Csongrádi Vízlépcső műszaki-gazdasági elemzése, 1947. Ihrig D. - Károlyi Zs.: A magyar vízszabályozás története. Bp. 1973. Pálfai I.(szerk.): A Duna-Tisza Csatorna terveziett változatainak vízügyi szempontú értékelése. Szeged, 1997. Pálfai /..- Változások a Duna-Tisza köze vízháztartásában. OVF 1993. Pálfai /.; A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges útjai. Vízügyi Közlemények, 1995/1-2. Pálfai l. (szerk.).: Tanulmányok a Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémáinak kezelésére. OVF, 1996. Szesztay K. - Orlóci I: Éghajlati és emberi hatások az Alföld vízháztartásában és tájökológiájában. MTA OTKA, 1992 Orlóci I.: Vitaülés az Alföld természetének főbb sajátosságairól. Hidrológiai Közlöny, 1993/1. Országos Területfejlesztési Koncepció. KTM, 1997. A kézirat beérkezett: 2003. május 27.