Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

4. szám - Orlóci István: A Tiszát a Dunával összekötő csatorna: a Duna-Tisza csatorna

ORLÓCI I.: A Tiszát a Dunával összekötő csatorna 247 folyókat - csatornákat - kell vezetni, mert a viz teremt életlehetőséget, és a sokcélú csatornák a gazdasági fejlődés gerjesztőivé válhatnak Ilyen vonatkozásban is vessük tekintetünket Európa nyugati felére, vagy akár a Tisza és Duna torkolati vidékére, ahol a nagy csatornák megvalósításában az államoknak meghatározó szerepe volt. Föl kell figyelni azonban arra is, hogy a kezdeményező állam átfogó intézkedésekkel törekedett gyorsítani ezeknek a beruházásoknak a hasznosítását. Számolni kell azzal is, hogy egy hajózó csatornának a beruházási költsége nem fog megtérülni a lehetséges hajóforgalmi bevételekből. A csatorna egyéb hasznai pedig nagyobb részt nem a vállalkozás bevételi forrásaként, hanem az érdekeltek és az érintett polgárok anyagi és életminőségi jövedelmeként fognak jelentkezni. uomA.rs'üS 120 efli «•i 4. ábra. Magas vezetésű Duna-Tisza csatorna hosszszelvény (Lampl H. - Hallóssy F., 1947.) A Duna-Tisza Csatorna hatásterülete Annak érdekében, hogy egy létesítmény társadalmigazdasági szerepét értékelhessük, meg kell állapítani, hogy tulajdonságaival milyen természeti és gazdasági rendszerekhez kapcsolódik. A Duna-Tisza Csatorna területi és gazdasági kapcsolatait tekintve három hatás, illetve érdekkört indokolt elkülöníteni; elsőként az érintett hátsági területet a közvetlen hasznosítási lehetőségekkel, valamint környezeti hatásokkal, második területként célszerű vizsgálni a Tiszába átvezetett víz használati-hasznosítási körzeteit, illetve ennek módját, és harmadikként a kapcsolódó vízrendszert, különösen a hajózásra tekintettel. A csatornának legközvetlenebb fizikai kapcsolata természetesen a vizekkel és a nyomvonalával érintett élőhelyekkel van. Ez utóbbiak közé (amelyekkel csak meghatározott nyomvonalat illetően lehet érdemben foglalkozni) tartoznak a mezőgazdaságilag művelt területek, a lakóhelyek (tanyák) és a természetvédelmi területek. Minden lehetséges nyomvonal-változat érinthet védett területet, ami a várható vitákon kívül bonyolult, új feladatot jelent a tervezők számára. Ki kell dolgozniuk olyan változatokat és üzemelési módokat, amelyekkel a Csatorna beilleszthető a természetes környezetbe. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek a feladatnak világszerte most keresik a megoldását, akkor célszerűnek látszik a csatorna ügyének felélesztését a természetvédelmi probléma rendezésével kezdeni. A Duna-Tisza-közi Hátság az ország napsütéses, de kevés csapadékú területei közé tartozik. A Csatorna az ország legritkább vízhálózatú területén vezet keresztül, és a sivatagosodásra hajlamos táj életre keltésének vízforrása lehet. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a terület víz-ellátottságának növelése nem csak Duna-Tisza Csatornával, hanem a Dunából és a Tiszából történő helyi - egyedi vízpótlásokkal is megoldható. A Duna-Tisza Csatorna közvetlen szerepei sorában jelentős értékűnek minősíthető, hogy a víztelen vidéken vízparti üdülési, sportolási és idegenforgalmi lehetőséget teremt. Ennek szociális jelentősége is nagy, de például a 100 km-es csatomán a horgászati bevételek sem elhanyagolhatók. A teljesség kedvéért utalok rá, hogy a Duna-Tisza Csatornának jelentéktelen a belvízvédelmi szerepe, mert ha voltak és lesznek is belvízkárok a hatásterületen, a Hátság a mérsékelten veszélyeztetett területek közé tartozik. A Duna-Tisza Csatorna nagyobb részben homokos, löszös területen halad, és közvetlenül érintkezik a talaj vízzel. Ez a kapcsolat a csatorna műszaki kialakításának és környezeti hatásainak az egyik súlyos (és nem kellően feltárt) problémája. Ha a vízszint a talajvíz szintjét meghaladja, akkor a csatorna táplálni és emelni fogja azt. Ez a hatás a jelenlegi körülmények között igen előnyös lenne, de természetesen számolni kell a csatorna (szivattyúzással pótolandó) vízveszteségével. A talajvízszintnél alacsonyabb vízszintű csatorna pedig drénezni fogja a környe-