Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Török Imre György: Emlékbeszéd Dégen Imre domborműve megkoszorúzása alkalmából

1 Emlékbeszéd Dégen Imre domborműve megkoszorúzása alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) Török Imre György az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője, a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének elnöke Tisztelt emlékező közönség, kedves kartársak, kedves vendégeink! Az alkotó ember sorsa nem más, mint sikerek, eredmények és hibák, tévedések sorozata. Kérdés csupán mekkorák a sikerek, az eredmények és milyen hibákat vétünk, mennyi a tévedésünk. Úgy vélem, akik ismertük Dégen Imrét, a nagyformátumú vízügyi vezetőt, kiváló szakembert, tudjuk, hogy esetleges hibái, tévedései eltörpültek eredményei, sikerei mellett. Ma már történelmi távlatból is világosan látjuk ezt, de erről győztek meg bennünket és hiszem, hogy az ifjabb generáció tagjait is a délelőtti előadások és hozzászólások. Nem kétséges Dégen Imre történelmet, vízügyi történelmet írt. A meghatározó vízügyi vezető egyéniségek sorába tartozik, Vásárhelyi Pál, Kvassay Jenő, Bogdánfy Ödön, Sajó Elemér méltó utódjának tekinthetjük. Illendő, hogy megemlékezzünk most, halálának 25. évfordulóján is, mint ahogy 12 évvel ezelőtt születésének 80. évfordulóján is megemlékeztünk róla itt, Szegeden az árvizek sújtotta városban, 1990. november 9-én, amikor felavattuk a máig is egyetlen Dégen emlékmüvet. Azon a napon Szegeden, és előtte Baján nagyszabású árvízi emléküléseket rendezett a Magyar Hidrológiai Társaság. Az 1965. évi dunai és az 1970. évi Tisza völgyi, mind máig legnagyobb árvizekre és árvízvédekezésekre tekintettek vissza a szakemberek. Stílusos esemény volt, ekkor Dégen Imréről, az árvízvédekezések vezér-alakjáról is megemlékezni. Nem volt teljesen veszélytelen dolog az akkori politikai helyzetben Dégen emléktáblát avatni, de dr. Simády Béla akkori vízügyi igazgató vállalta a kockázatot. Úgy látom, most is sokan vannak jelen a népes szakember táborból, akik akkor is fejet hajtottak a nagy vízügyi vezető Dégen Imre emlékének. Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, vajon mit is kellene mondanom, miről kell beszéljen Dégen Imrével kapcsolatban egy jelenlegi szegedi vízügyi igazgató. Számos méltatás hangzott el délelőtt, sor került a pályafutás értékelésére, ahhoz keveset tudnék hozzá tenni. Úgy gondoltam megpróbálok személyes élményeimről, emlékeimről szólni. Dégen Imrével való találkozásaim közül néhányról ejtenék szót. 1956. október elején találkoztam vele először itt Szegeden. 16 éves gimnazista voltam, tele azokkal az élményekkel, amelyeket azon a nyáron a Maros folyón szereztem, amikor is két hónapot dolgoztam az ATIVIZIG folyamos felmérő csoportjában figuránsként. A találkozás azonban nem ezzel volt kapcsolatos. A Vedres István Építőipari Technikumban volt az a kis ünnepség, amikor a vízgazdálkodási kerettervet megalapozó monográfia készítőinek, közöttük édesapámnak is kitüntetést adott át az országos vízügyi főigazgató, Dégen Imre személyesen Én édesanyámmal büszkén mentem tapsolni apámnak, aki a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta, az Alsó-Tisza vidéki monográfia agronómia fejezetét kidolgozó csoport vezetőjeként. Nem túlzok, ez a találkozás emlékezetes és lenyűgöző volt Egy alacsony, középkorú, rendkívül határozott ember állt az emelvényen, tömör rövid beszédére lehetetlen volt nem odafigyelni. Későbbi találkozásainknál is az volt a benyomásom, hogy nemcsak azért kellett rá figyelni, mert ő volt a főnök, hanem azért, mert komoly tartalma volt mindig annak, amit mondott, és nagyon hatásosan fejezte ki magát. Az első találkozást követően 10 év múlva kerültem az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságra. Bizony, ennek már több mint 36 éve. Újabb találkozásra 1969 tavaszán került sor. A szegedi városháza dísztermében feszítettünk sokan, én akkor mint a Szegedi Szakaszmérnökség vezetője. A Kiváló Vízügyi Igazgatóság címet és a Munka Vörös Vándorzászló kitüntetést adta át Dégen Imre, akkor már államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. Méltató beszédében kitért az igazgatóság szerte ágazó komoly feladataira és teljesítményére, közöttük megemlítve a 168-as számú algyői olajkút kitörésével kapcsolatos környezetvédelmi kárelhárítási munkánkat, amelyben személyesen is közreműködtem, mint szakaszmérnök, mint az igazgató személyes megbízottja. Akkor még ezt a fogalmat, hogy környezetvédelem, nem nagyon ismerték, nem nagyon használták, de a tények bizonyítják, hogy a