Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Kerényi A. Ödön: Hága után…

184 HIDROLÓGIAI K.OZLONY 2003. 83. ÉVF. 3. SZ. 11, akadálytalan teherhajózás, a jelenlegi 5 hónap helyett, híd Nagymaros és Visegrád között, stb. A nagymarosi vízlépcső Bős nélkül is nélkülözhetetlen eleme marad a teljes Duna-szakasz hasznosításának, így várhatóan megvalósítása is újjáéled a harmadik évezred elején. A bősi vízerőmű csúcsra járatásáról a szlovák fél is lemondott és a beruházást be lehetett volna fejezi. (E lemondás éppen az én javaslatomra történt, amit annak idején „Van kiút a nagymarosi gödörből' című tanulmányomban javasoltam, és az országgyűlési képviselők is megkaptak, de az építkezés felfüggesztését a kormányfő mégis elrendelte.) A fentiek alapján szükségesnek tartom, hogy a magyar kormány a tárgyaló delegációba az érintett nemzetgazdasági ágazatok valódi szakértőit jelölje ki, a szlovák fél bizottságának megfelelő összetételben, és jóhiszemű tárgyalásokon érvényesítse a magyar fél valódi érdekeit Ezen megfontolások alapján csatlakozom a felhíváshoz." Eddig az idézet. Mondanom sem kell, hogy a Nemcsók-bizottság kompromisszum keresése után az új kormány a felhívással ellentétben korábbi tanácsadókra hallgatva folytatta tárgyalásait. A hírközlő szerveknél azóta különböző közlések jelentek meg a Hágai Nemzetközi Bíróság (HNB) ítéletének végrehajtásáról tárgyaló magyar-szlovák kormánybizottságok javaslatainak értelmezéséről. A magyar nyilatkozatok sokszor egyoldalú kívánságot tükröznek, amit a szlovák fél rendszeren megcáfol. Sajnos, a közvélemény nem kapott ez ideig elég tárgyilagos tájékoztatást a valódi magyar érdekeket is kielégítő megoldásról, mivel az egymást követő kormányok politikai okokból nem vállalják fel programjukban szereplő álláspontjuk megváltoztatását, illetve korábban törvényben is rögzített intézkedésük feloldásának parlamenti kezdeményezését. Nem közismert, hogy ma a beruházás leállítását, a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezésének letiltását érvényes törvény írja elő, ami nyilván megköti a kormánybizottság mozgásterét, ha szándék sincs ettől eltérő javaslat engedélyezésére. Idézett indokolásom tézisszerű. Minden érdemi pontja kötetekre menő alapanyagokra támaszkodik, és külön előadások témája lehetne. Ma ezek közül legidőszerűbb a 12. pont, mivel ez a magyar kormányküldöttség mai legfontosabb tárgyalási alapelvét teszi kérdésessé, ugyanis az ítélet téves értelmezéséből fakad. A Bíróság nem mondta ki, hogy a nagymarosi vízlépcsőt egyáltalában nem kell megépíteni, hanem csak azt, hogy a nagymarosi vízerőműre a bősi vízerőmű rendszeres csúcsrajáratása céljából nincs szükség, mivel erről mindkét fél lemondott A komplex célok eléréséhez azonban, amit az érvényesnek ítélt 1977. évi államközi szerződés rögzít, a nagymarosi vízlépcső nélkülözhetetlen. Nyilatkozatom minden pontja ma is változatlanul érvényes, de szükségesnek tartom az indokok alábbi néhány kiegészítését, folytatva a számozást: 13 .) A BNV beruházás befejezésének elmaradása miatt keletkező kár szakértői felmérések szerint, 1998-as árakon, kerekítve közel 1,5 milliárd USD-ra becsülhető. Ennek összetevői a feleslegessé vált beruházások, a törlesztendő hitelek, az évi 1,2 milliárd kWh osztrák villamosenergia-export többlet önköltsége, a meg nem valósult erőművi kapacitások pótlásához szükséges beruházások, a meghiúsult berendezés szállítások kötbérei, az elmaradt termelés pótlásához szükséges többlet tüzelőanyag, stb. Vessük ezt össze azzal a tényszámmal, hogy a villamosenergia-ipar privatizációjából a magyar állam mindössze 1,25 milliárd USD-t kapott és ezen stratégiai iparág zöme külföldi tulajdonba került. 14.) Az MTA kijelölt albizottsága a nagymarosi vízlépcső beruházás befejezését, a vízerőmű megépítését és a dunakiliti tározó üzembe helyezését a Hágai Nemzetközi Bíróság döntésének végrehajtásához a legolcsóbb megoldásnak tartja. Sajnos, javaslatát a Kormány egyelőre figyelmen kívül hagyja. 15.) Lévai András Kossuth- és Széchenyi díjas akadémikus, aki ellenzője lett a BNV projektnek az idézett 3. pontban említettek szellemében, legutóbbi könyvében a megvalósult beruházásokból kiindulva, ma már az eredeti terv befejezését tartaná reális megoldásnak. 16.) A Duna medermélyülése vízlépcsők beépítése nélkül hosszú távon a nemzetközi gyakorlat szerint elkerülhetetlen. Százhalombatta mellett a medert keresztező kőolaj távvezetéket egy hajó kényszerű horgonyvetése ma bármikor felszakíthatja, mivel a vízsodor lemosta felette a kavicsot. A megoldás a világhírű magyar vízügyi szakértők szerint már a háború előtt kialakult, de csak a 70-es években készítették el az adonyi, fajszi és mohácsi duzzasztógátak terveit, amelyek a medermélyülés miatt elsősorban a hajózás érdekében szükségesek, de megvalósításuk gazdasági okokból a jövő feladata marad. Ezekbe is szándékoztak erőmüvet beépíteni, ami a gátépítés költségét csupán csak egy negyed résszel emelné, de teljes erőművi beruházásként kezelve, a villamos energia ipar nem támogatta. A megújuló energiák jövőbeni hasznosítási kényszere ezt a lehetőséget sem fogja - véleményem szerint - kihasználatlanul hagyni Mindezzel csak arra akartam a figyelmet felhívni, hogy a hágai döntésnek csupán pártpolitikai jellegű, rövid távú kezelése - Mosonyi professzor híres mondása szerint nem államférfiúi magatartás, mivel az az államférfi, aki hosszú távra tervez. A választások közelsége miatt ma nincs egyetlen párt sem, amely e témát fel memé vállalni. A szlovák fél pedig - birtokon belül lévén - hasznosítja Bős teljes termelését, megoldotta a Csallóköz bal parti talajvíz-emelését a doborgazi vízkivétellel, és e területet üdülő telepként hasznosítja. Élvezi a pozsonyi hajókikötő növekedő forgalmát, türelmesen várja a magyar fél javaslatait, de már sejtteti megnövekedő kártérítési szándékait az eredeti terv meghiúsulása esetére. Saját magam, életem vége felé, önzetlen, szakmai, magyar állampolgári véleményemet fejtem ki, mivel semmi más szempont nem vezet, mint hazánk és unokáim érdeke. A Kormány államférfiúi bölcsességét Deák Ferenc tanácsának megfogadása bizonyítaná: Uraim! Gomboljuk újra a mellényt! Budapest, 2001. március 15-én Kerényi A. Ödön