Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Kerényi A. Ödön: Hága után…

B. III Hága után ... Kerényi A. Ödön 1121. Budapest, Törökbálinti út 13/a. Miért csatlakoztam dr. Mosonyi Emil akadémikus és dr. Mistéth Endre ny. miniszter felhívásához 1997. november 5-én? Nevezettek ebben a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete után szakmai mederben javasolták a magyar-szlovák tárgyalások folytatását, kizárva a küldöttségből a már akkor százmilliárdokban mérhető kárt okozó, nem hozzáértő tanácsadókat A felhíváshoz elsőként csatlakoztam, az alábbi nyilatkozatban igen röviden, tézisszerűen foglaltam össze ennek legfőbb indokait. Tényszerű indoklásom: „ 1.) A közcélú villamosenergia-ipar és a Magyar Villamos Energia Rendszer felelős műszaki vezetője voltam 31 éven át 1953-1984 között, 10 évig h. iparigazgató, 21 évig az MVMT műszaki vezérigazgatói beosztásában. 1973-ban kaptam Állami Díjat a VER fejlesztéséért, így bő tapasztalatom van a villamos energetika terén. 2.) A villamosenergia-igény Magyarországon 19251978 között évi 8,2 %-kal növekedett, ami 9 evenkénti duplázódást jelentett: Kulcskérdés volt, hogy a villamos energiaforrásokat a VER legkisebb költsége elvén létesítsük és üzemeltessük a legkisebb tarifális átlagár érdekében. A fogyasztók érdeke volt tehát az elsődleges szempont az erőművi beruházások sorolásánál. 3.) A vízerőmű, mint megújuló energiaforrás, ideális erőmü típus, de folyami típusnál - pro kW - drágább volt minden más hőerőműnél. A számítások szerint még a lignit- és atomerőmüvekben is 60 % Ft/kW fajlagos költséggel lehetett megtermelni egy kWh azonos önköltségü villamos energiát. Ezért a villamosenergia-ipar mindaddig nem támogatta a dunai vízerőművek építését, amíg a vízügyi szervek a teljes beruházást a villamosenergia-ipar beruházási keretei rovására javasolták létesíteni. Amikor az Országos Tervhivatal komplex beruházásként központi keret terhére vállalta a BNV létesítését és a vízgazdálkodást, az árvízvédelmet és a hajózást terhelte a 40 % többlet, a villamosenergia-iparág is mellé állt a projektnek. Ennek oka a tiszai vízlépcsőknél szerzett jó tapasztalatok voltak. 4.) A tiszai vízlépcsők elsődleges célja a vízügy által finanszírozott mezőgazdasági öntözési program volt. A tiszai vízerőműveket a megvalósítás után ésszerű költségmegosztással a vízgazdálkodástól a villamosenergia-ipar vette át üzemeltetésre, és a vízüggyel kitűnő együttműködés alakult ki az olcsó üzemű villamos energia-termelés érdekében. Tiszalök, Kisköre ma is kifogástalanul működik a többi kisebb vízerőmű (Kesznyéten, keleti-, nyugati törpék) mellett, s itt elhallgattak a folyami vízerőművekkel szembeni kezdeti ellenséges hangok (1. pl. a Tisza-tó). 5.) Míg ma Magyarországon mindössze évi 150 GWht termelnek vízerőművek, a Bős-Nagymaros vízlépcsőkben évi 3,6-4 milliárd kWh termelés volt előirányozható. Ennek fele lehetett volna Magyarországé (1,8-2 milliárd kWh), azaz a jelenlegi 34 TWh termelés kb. 5-6 %-a. Melyik energetikus nem örülne ilyen legtisztább, környezetkímélő energiaátalakításnak? 6.) Az 1989 óta történteket - mivel közismert - nem ismédem. A BNV-ből Nagymaros, Dunakiliti objektumok az ellenzési politika áldozatai lettek. A félrevezetett értelmiség és a sajtó most a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete után kezdett rádöbbenni az igazságra A mai tényhelyzetből kell kiindulni az ítélet irányelvei szerint 7.) Mi a tény

7 Bős, folyami erőműként is képes megtermelni átlag évi 3 TWh villamos energiát. Míg a BNV 4 TWh évi termeléséből 50 % járt volna, Nagymaros nélkül vízjogilag csak 33 % jár a közös Duna-szakaszon Bősnél keletkező 21 m szintkülönbség után. (Ugyanis Csúnynál már 7 m keletkezik a szlovák részen, a határtól Bősig pedig még 14 m, ebből a fele a magyar rész, így adódik az 1/3 termelési jogosultság számunkra a vízerő-hasznosítás fizikája szerint.) Az energetika tehát jogosan léphet fel a bősi termelés egyharmadának követelésével, ha a teljes vízhozam, az 50-200 m

3/s Öreg-Dunába eredetileg leengedni javasolt mennyiség kivételével átáramlik a műcsatornán, a bősi vízerőmű turbináin. 8.) Mivel a tényleges vízhozam legfeljebb a fele lehet a magyar követelés, és ezt a szlovák fél át is engedné a Csúnyi gátnál, a magyar fél ez esetben egy kWh villamos energiát sem kapna. Az egyharmad rész kb. 1 TWh értéke évi 50 millió USD, 5 centtel számítva 200 Ft/$ kulcscsal, azaz jelenleg 10 milliárd Ft, amit kártérítési alapként lehetne a tárgyaláson elérni, alku tárgyát képező időtartamra az 50 évre tervezett üzemidőből. Ma 2001-ben 3 centtel számolva 300 Ft/$ mai ára 15 Mrd Ft/év. 9.) Nem az energetikusok dolga megállapítani, hány m

3/sec vízmennyiség kell feltétlenül a Szigetköz kiszáradásának megakadályozásához. A megismert kultúrmérnöki vizsgálatok alapján azonban a teljes vízhozam átengedése sem tudná a Szigetközt megmenteni, ha a vízsünt emelését nem lehet más eszközökkel elérni Ilyenek pL a dunakiliti duzzasztómű (teljes vagy részleges) Üzembe helyezése, további fenékküszöbök beépítése, stb. 10.) Az eredeti tervek, az azóta előirányzott kiegészítésekkel megoldották volna a környezeti aggályok elhárítását, a hajózás kérdését, ha a nagymarosi vízlépcső is megépül. 11.) A hágai bírósági ítéletből kiolvasható, hogy mind a Szigetköz kiszáradása, mind az ivóvízkészlet feltételezett tönkretétele az a papírtigris, amit a társadalom ijesztgetésére néhány álszakértő politikai céllal kitalált, s a parlamentet is téves döntésekre ösztönözte. 12.) Téves az a nézet, hogy a nagymarosi vízlépcső létesítéséről a hágai ítélet alapján lemondhatunk, mivel a bíróság csak a bó'si vízerőmű csúcsrajáratása céljából nem tartotta szükségesnek a megépítést A komplex célok megvalósításához azonban a nagymarosi vízlépcső' nélkülözhetetlen, mint pL az évi 1 milliárd kWh többlet, megújuló energiatermelés, az egész évben gázló nélkü-