Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
3. szám - Könyvismertetés (Juhász József: Hidrogeológia). Írta: Scheuer Gyula
176 HIDROLÓGIAI K.O Z LO NY 2003. 83. ÉVF. 3 . SZ. utal, hogy a Szerző közel kétszáz oldalon hét alfejezetben, és ezeken belül 60 részfejezetre bontva tartotta indokoltnak nagy számú ábrával, táblázattal, képlettel, matematikai összefüggéssel tárgyalni és megvilágítani a témához kapcsolódó hatalmas anyagot. Ehhez kapcsolódva meg kívánom jegyezni, szakirodalmi szempontból - tapasztalataim szerint - a hidrogeológiának ez a leggyakoribb és leggazdagabb része, ezért a Szerzőnek ilyen vonatkozásban jelentős feladatot és időráfordítást igényelt a legfontosabb és leglényegesebb szempontok szerinti csoportosítás és ismertetés. E fejezetben részletesen vizsgálja a kétfázisú gravitációs vízvezetést porózus kőzetben, és ezen belül a szivárgási tartományokat és a küszöb-esést, a szivárgási sebesség számításával az egyes tartományokban, így turbulens, átmeneti, lamináris és mikroszivárgási tartományokat, s a vízszállító képességet stb. Részletes leírással és számításokkal foglalkozik még az áteresztőképességgel, a szivárgási tényezővel és azt befolyásoló körülményekkel, valamint az ezekhez kapcsolódó számításokkal. Külön kitér a helyszíni szivárgási tényező meghatározására, amely a gyakorlati életben oly gyakran igényként merül fel. Tárgyalja és vizsgálja még a kétfázisú gravitációs vízvezetést hasadozott kőzetben is, megemlítve ennek problematikáját, kitérve az áteresztőképességet és szivárgási tényezőt befolyásoló körülményekre, ill. tényezőkre. A hatodik főfejezetben tárgyalja a kőzet és a pórustartalom nyomásviszonyait és evvel kapcsolatosan fellépő függőleges és vízszintes feszültségeket. A hetedik főfejezetben tér rá a felszínalatti víz hőmérsékleti viszonyaira a Szerző. E részben megállapítja, hogy a felszínalatti víz hőmérsékletét két hőforrás határozza meg: a Nap sugárzása és a Föld belső melege. Ezért e két hatótényezővel részletesen foglalkozik, képleteket és matematikai összefüggéseket, táblázatokat és ábrákat közölve a világ különböző területeiről. Külön kitér konkrét adatokat közölve az aktív vulkáni területek geotermikus adottságaira, annak magas értékeire, amelyet a kéreg felső részébe benyomuló magma okoz, felfütve a környező kőzeteket és ebből eredően kapjuk az igen magas hőmérsékletű vizeket a vulkánok környezetében. Részletesen foglalkozik még a hazai geotermikus adottságokkal is. Evvel kapcsolatban 7.6. jelű táblázatában közölt adatok adnak a hazai adottságokra kellő mélységű felvilágosítást. Az első rész záró nyolcadik „Geohidrológía alapelemei" című főfejezetben a Szerző 151 oldalon, nagy számú ábrával illusztrálva tárgyalja a hidrogeológiának az egyik alapvető és meghatározó témáját nyolc alfejezetre bontva, és ezeken belül további alpontokban vizsgálja a beszivárgást - a felszínalatti vizek utánpótlódását - a vízháztartást befolyásoló tényezőket. Részletesen vizsgálja a felszínre hulló csapadék mennyiségét, eloszlását, majd a beszivárgást a porózus és hasadozott kőzetekbe. A témákkal kapcsolatban a szöveges rész kiegészítése és az összefüggések, befolyásoló tényezők megvilágítása és könnyebb megértése érdekében szemléletes ábrákat, táblázatokat, képleteket és matematikai levezetéseket közöl. Vizsgálja még az élő vízfolyások és tavak hatását a talajvízre, továbbá az evapotranszspirációt. Ez utóbbinál külön-külön fejezeteket szentel az evaporációnak és a transzspirációnak, majd zárásként foglalkozik az evapotranszspiráció közelítő meghatározásával. A könyv második, „Részletes teleptan" című részében négy főfejezetben, 176 oldalon tárgyalja a Szerző az egyes felszínalatti vízfajtákat. Foglalkozik jellemzésükkel, tulajdonságaikkal és kutatásukkal, felderítésükkel. A bevezető részben a felszínalatti vizek osztályozásával foglalkozik, és felsorolja a leggyakrabban alkalmazott osztályozási szempontokat. Lehet tipizálni ezért a víztartó réteg anyaga, rétegben lévő vízre ható erők, a víztároló rétegben elhelyezkedő víz nyugalmi nyomása szerint csak a főszempontokat említve. A Szerző a gyakorlati osztályozást tartja indokoltnak, amely a felszínalatti vizeket a tároló kőzet és a felszíni atmoszférikus jelenségek kapcsolata alapján történik. így megkülönböztet: a. talajvizet és ezen belül a parti szűrésű vizet; b. rétegvizet, a porózus tároló kőzet vizet; c. hasadékos tároló kőzet vizét, amelyen belül kiemeli a karsztos kőzetben található vizet. E felsorolásból megállapítható, hogy a „Részletes teleptan" c. részben a Szerző részletesen tárgyalja és vizsgálja a talajvíz, rétegvíz, hasadékos tároló kőzetek vízféleségeit, ezek törvényszerűségeit, majd az utolsó záró főfejezetben a felszínalatti víz felszínre bukkanása cím alatt a forrásokkal, mocsarakkal-lápokkal foglalkozik. A „Talajvíz" című föfejezet két alfejezetből áll, és ezen belül 76 oldalon tárgyalja a témát, 73 ábrát és 4 táblázatot közölve. A bevezető részben olvashatjuk a talajvíz definícióját és lerögzítve azt a tényt is, amely szerint a talajvíznek jelentősége abban van, hogy rajta keresztül biztosított részben a felszín feletti részben pedig felszíni vízkészlet kapcsolata az egyéb víztípusokkal, így a rétegés hasadékvizekkel. Kitér még a talajvíznek növényzet táplálásának igen jelentős szerepére is. E főfejezeten belül foglalkozik a Szerző a talajvíz elhelyezkedésével és a talajvíz típusokkal, megemlítve azt, hogy a talajvíz a felszínalatti első víztartó rétegben fordul elő, és azt a tapasztalati tényt, amely szerint a talajvíz nemcsak jó vízvezető rétegekben fordul elő, hanem gyenge, sőt vízvezetésre alig alkalmas agyagos képződményekben is gyakran tározódik. Tárgyalja még a Szerző a talajvíztartó területek osztályozását, ezen belül öt területtípust különböztet meg, és jellemzi ezeket. Tipizálja még, hogy a talajvíz nyílttükrű-, vagy nyomás alatti-e, s ezekről is részletes ismertetést ad. A továbbiakban vizsgálja a talajvíz hőmérsékletét, a minőségét, mozgását a víztartó rétegekben, a talajvízjárást és annak meghatározását és összefüggését az egyes meteorológiai jellemzőkkel (csapadék, párolgás). A felsoroltakon belül legrészletesebben a talajvízjárás meghatározásával foglalkozik, mert a gyakorlati életben (alapozás-vízmentesítés) ennek valóban nagy jelentősége van. Ezért kutatja azokat a hatótényezőket, amelyek a talajvízjárást befolyásolják, s ezeken belül azokat a tényezőket emeli ki, amelyek a talajvizet táplálják, vagy a talajvízszintet süllyesztik. Ezekkel kapcsolatban több érdekes ábrát, összefüggést, képletet és levezetést közöl. Külön alfejezetben vizsgálja jelentősége miatt a téli félévi csapadéknak és a talajvízállásnak összefüggését, és a talajvízjárás
