Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Emlékülés Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulója alkalmából (Budapest, 2003. március 4-én) - Kresser, Werner: Dr. Lászlóffy Woldemár nagyrabecsült magyar hidrológus méltatása - Szabóné Zemenszky Ildikó: Dr. Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulójára - Kontur István: Megemlékezés dr. Lászlóffy Woldemárról

B. III Dr. Lászlóffíy Woldemár nagyrabecsült magyar hidrológus méltatása Kresser, Werner ny. egyetemi tanár, Bécs Nem könnyű feladat olyan személyiség, mint Lászlóffy Woldemár, a hazáján messze túl is nagyarabecsült hidrológus és egyetemi tanár, a szerteágazó műveltségű ember századik születésnapja alkalmából olyan méltatást mondani, amely megfelel az ő gazdag életművének és mégis összhangban van csendes lelkületével. Mégis vállalkozom ilyen rövid méltatásra. Lászlóffy Woldemárra már ifjúkorában nehéz mérnöki feladatok megoldását bízták. E tevékenységének is köszönhető, hogy későbbi munkáiban az elmélet és a gyakorlat, a gondolat és a megvalósítás egymással mindig összhangban volt. A Magyar Vízrajzi Szolgálatnak vált munkatársává, amelynek világszerte ismert hírnevét emelte és bővítette. A tudomány egyik életfontosságú ágazatára rányomta személyisége bélyegét, s ezzel ő maga is világszerte elismert példaképpé vált. Lászlófly arra törekedett, hogy a hidrológia, mint természettudomány és az egész vízgazdálkodás alaptudománya között összhangot hozzon létre. E beállítottságáról tanúskodik nagyszámú közleménye, továbbá az egyetemek és nemzetközi szervezetek tanáraként és előadójaként kivívott hírneve is. Vendégprofesszorként néhány évig a Bécsi Műszaki Egyetemen is előadott, amely az általa odaítélhető legmagasabb elismeréssel, a Prechtl-éremmel is kitüntette őt. Az osztrák hidrológiának és számos ország egyetemének ezért minden oka megvan arra, hogy megemlékezzék e nagy nemzetközi hidrológus 100. születésnapjáról. Dr. Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulójára Szabóné Zemenszky Ildikó 1092. Budapest, Ráday u. Dr. Lászlóffy Woldemár szakmai, ezen belül hazai és nemzetközi eredményeit, elismerését az arra illetékesek ismertették szóban és írásban. Én az emberi magatartásáról szeretnék néhány szót szólni, pontosabban: írni. Bár, életében talán az első volt meghatározóbb, de a teljességhez ez mégiscsak hozzátartozik. 1961. tavaszán helyeztek át a Vituki Kvassay Jenő úti modellkísérlett laboratóriumából az intézmény akkori Rákóczi úti központjának épületébe. A kinti, változatos tevékenységű, pezsgő élet után irodai, kutató munkára osztottak be. Engem dr. Lászlóffy Woldemár osztályán, sőt hely hiányában éppen a szobájában helyeztek el. A szobában síri csend honolt, kolléga, vagy telefon is csak ritkán zavarta meg a csendet. Az osztály ügyeit is a helyettes, Csermák Béla intézte. A kapott belvizes téma sem volt valami izgató feladat. Úgy éreztem, sokáig nem lehet kibírni ezt a számomra nehezen elviselhető "síri" világot. Bár Woldi bácsi lánya évfolyamtársam volt, az akkori légkörben még a családi helyzetről sem volt illő beszélni. Új osztályvezetőm, Lászlófly Woldemár láthatta, hogyan kínlódom. Nem ő hívott oda magához, mégis dobott egy mentőkötelet. Kezembe nyomott egy török vízrajzi évkönyvet, azzal, hogy 2-3 hét múlva ismertessem azt egy kiselőadás keretében az osztályon. Még szerencse, hogy Kemál Atatürk 1923-ban bevezette a latin betűs írást, így elkezdhettem a munkát, és boldogan úsztam a számomra rendkívüli, de már élvezetes feladatban. A térképek, dimenziók, a magyarországi adatokkal való összevetés egyre több adathoz juttatott, és idejében meg tudtam tartani az előadást. Számomra mind a mai napig ez az apró segítség adott egy életre szóló útmutatót, amit úgy összegeztem magamnak: nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Lászlófly Woldemár utolsó, közösen megünnepelt kerek évfordulós születésnapján készültem ezt elmondani neki, s megköszönni ezt a kis "lökést", de a Szilágyi Erzsébet fasorban, a lakásán tartott ünnepség sok résztvevője között bár én voltam az egyik köszöntő - erre nem volt idő. Miután Ő mélyen hívő ember volt, tudom, hogy most is figyel bennünket, tehát itt mondom el, és köszönöm meg a segítségét. Megemlékezés dr. Lászlóffy Woldemárról Kontur István Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 1111. Budapest, Műegyetem rakpart 3. Természetesen, nagy tisztelője voltam és vagyok dr. Lászlóffy Woldemárnak, akivel, azt hiszem, bensőséges, jó kapcsolatban voltam. Több alkalommal meglátogattam Szilágyi Erzsébet fasori lakásában. Feladatom volt, hogy az akkor készülő Tisza-könyvéhez adatokat gyűjtsek az Egyetemen. Nevezetesen, Péch JózseJről, a vízrajzi szolgálat létrehozójáról, aki még a XIX. században a Műegyetem hallgatója volt. Sikerült is megtalálnom a vele kapcsolatos, szükséges tanulmányi adatokat. További adatokat is találtam a műegyetemi évkönyvek között. A Tisza-könyvbe már csak kevesebb és fontosabb adat került. Lászlóffy Woldemártól - látogatásaim alkalmával példát láthattam a pontos és körültekintő munkáról, a szövegválogatás technikájáról.