Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Emlékülés Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulója alkalmából (Budapest, 2003. március 4-én) - Vágás István: A hidrológia és matematika kapcsolata dr. Lászlóffy Woldemár szemléletében

140 HIDROLÓGIAI K.OZLONY 2003. 83. ÉVF. 3. SZ. A XXI. század lehetséges válaszai a hidrológia és matematika kapcsolatának kérdéseire Szakmai szemléletünket mindig az a korszak befolyásolja, amelyben élünk és alkotunk, így mindent a maga történelmi helyén és idejében kell értékelnünk. Lászlófly szemléletét az általa megélt XX. század problémái irányították, s az akkori feltételek között mindig valós lehetett a félelme, hogy a hidrológia tudományában attól idegen, az alapkérdésekre választ adni nem tudó módszerek - így a matematika egyes "öncélú"-nak tekintett módszerei - honosodnak meg. Egyes időszakokban a differenciálegyenletek, másokban a matematikai statisztikának a számítógépek előtti időkben tényleg nehezen kezelhető egyenletei késztették szemlélőiket az öncélú alkalmazások veszélyére figyelmeztetni. Jellegzetesen tükrözi ezt a helyzetet Lászlófly 1963. évi "A matematika szerepe a műszaki hidrológiában" című vitaindító előadása: "A mérnök számára valamely jelenség legtökéletesebben függvénykapcsolattal írható le. Természetesen a mérnöknek is be kell látnia, hogy ha a változók száma nagy, a függvények helyébe statisztikai összefüggések lépnek. Ezek azonban mindig kifejezhetők a matematika nyelvén. A mérnökök nagy részének véleménye szerint matematika nélkül nincs is tudomány. Hiába tagadnánk: tudományszakunk leíró és statisztikai jellege miatt a hidrológiának a műszaki körökben nincs nagy becsülete. Már az egyetemi hallgató sem értékeli, mert a leíró részek nem mozgatják meg a képzeletét, és az adatok, amelyeket öszszehasonlító tapasztalat hiányában nem tud értékelni, holt anyagot jelentenek számára. A gyakorló mérnök lenézi a hidrológiát, mert megfigyelési adatok egyszerű skatulyázását látja benne, és mert alkotó munkájában csak közvetve tudja hasznosítani. A hidrológia gyakorlati jelentősége mégis rendkívül nagy, hiszen a vízgazdálkodás alaptudománya, és így a gazdaság-fejlesztés nélkülözhetetlen segítője. Akik nem becsülik, nem is tudomány jellegét vonják talán kétségbe, - hiszen akkor a történetírás vagy a biológia sem lenne tudomány - csak azt érzik, hogy más, mint a többi műszaki tudomány. ... (1963. évi) ankétunknak nem az a feladata, hogy vizsgálja, milyen kivételes alkalom adódhat a hidrológusnak a matematikával való parádézására. A kérdés az, melyek azok a matematikai eszközök, amelyeket minden hidrológusnak ismernie kell, vagy ismernie kívánatos" Az elektronikus számítógépek elterjedése, amelyet a 80-as években - a magyar vámhatóságok kezdeti akadékoskodásai ellenére is - rohamosan követett a személyi számítógépek térfoglalása, új szemléletet: az informatika tudományának szemléletét hozta a hidrológia elmélete és gyakorlata számára is. Ma pl. nem feltétlenül differenciálegyenletek matematikai értelmezésével és megoldásával kell csupán és elsősorban foglalkoznunk, hanem véges elemekkel, differenciákkal végeztethetünk olyan műveleteVÁGÁS ISTVÁN ket számítógépeinkkel, ahol a határfeltételek és a fizikai tények által befolyásolt javító feltételek korlátlan figyelembevételére is módunk van. Másrészről - ebben Lászlóffy félelmei ma is jogosak - a matematikusok egyes módszerei és foként szemléletük következtetései most is lényegesen távolabb állnak a hidrológiával is foglalkozó mérnökökétől, mint azoké a matematikusokétól. A mérnök régen is, ma is nyugodtan bevezeti mérésekből származó adatait akár egy matematikai levezetésbe, akár informatikai algoritmusaiba. A matematika tudománya számára az ilyen módszerek megengedhetetlenek. A leghelyesebb tehát, ha mindegyik tudomány a saját hatókörében megmarad módszerei mellett, és a tőle különböző tudományágakban tisztelni és megtartani - sőt hasznosítani - igyekszik annak történelmileg kialakított sajátos megoldásmódjait. Az is kétségtelen - s ezt jómagam több, mint 50 évvel ezelőtt, műszaki egyetemi tanulmányaim során is már észrevehettem - hidrológiai tudományunk rendszerében koránt sincs minden (akár a jelenségek pontos megismerését, akár az elméletek ellentmondás-mentességét tekintve) teljesen rendben. Ezért szoktam figyelmeztetni pályakezdő kollégáimat: bárhová nézünk, a hidrológiában a legváratlanabb esetekben is találunk, s találnunk is kell újítani valót és megújítandót Bár az erről írott tanulmányom csak Lászlófly halála után, 1984-ben jelent meg, a számára megküldött fogalmazványból még meglepetéssel vette tudomásul: az árvízi hurok csaknem egy évszázados elmélete kiegészítésre szorult. Nemcsak az ismert, hanem azzal ellentétes forgási irányú árvízi hurokgörbék is léteznek, pedig a "hagyományos" forgási irányhoz addigra elméleteket fűztek. A hidrológia fejlődésében tehát sehol sincs megállás, és lehet szemléletünk bármennyire tiszteletreméltó, ezt is fel kell váltsák egyszer újabbak. A matematika és a hidrológia viszonyában talán mindenkor az a leghelyesebb, ha a hidrológiában azokat a matematikai összefüggéseket ismerjük fel és használjuk ki, amelyeket maguk a hidrológiai folyamtok lényeges jellemvonásai önkéntelenül is felkínálnak. Itt a folyamatok természete kell, hogy megszabja: hagyományos vagy modern, egyszerű, vagy bonyolult eszközöket vegyünk-e igénybe, és aktuális gyakorlati munkánkhoz egyedileg milyen matematikai felkészültség szükséges. E tekintetben kívánatos, ha a jó mérnök is "holtig tanul." Úgy vélem, ez a megállapítás engedi a legújabb időkben is megérteni és támogatni dr. Lászlófly Woldemár életének törekvéseit, és készteti egyúttal tisztelni emlékét. Irodalom Lászlóffy Woldemár: A matematika szerepe a műszaki hidrológiában Hidrológiai Tájékoztató, 1964. június. Lászlóffy Woldemár: A hidrológia fejlődése és kapcsolata a matematikával. Hidrológiai Közlöny, 1969. 7. Vágás István: Dr. Lászlóffy Woldemár, 1903-1984 Hidrológiai Közlöny, 1984. 2. aranydiplomás mérnök, a műszaki tudomány doktora, címzetes egyetemi tanár, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője