Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

2. szám - Nagy László: A Három-Torok erőmű-építkezés Kínában

102 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 2. SZ. 660 km hosszan jelent majd vízszint változást, még Chongqingnél is 15 méterrel magasabb lesz a folyó vízszintje. Elöntésre kerül 824 km út és 34 km

2 belterület. A Három-Torok víztározó megépítésének következtében 1084 km" nagyságú terület kerül viz alá, amiből az 1985 évi és 1992 évi megismételt felmérés szerint a termőföld 638 km

2 területe 245 km

2-re csökkent. Hasonló módon csökkent a szántó (tartalmazza a rizs földeket is) 238 km

2-ről 172 km

2-re. A lakosság száma az 1985 évi felmérés szerint 726 ezer fó, melyből 333 ezer fő (46 %) falun él. A népesség természetes szaporulatának és egyéb körülmények figyelembevételével az áttelepítés megtervezésekor 1,113 millió áttelepítendő fövel számoltak. Az 1991-92 évek során elvégzett új felmérés szerint a népesség 846 200 fö, a melyből a mezőgazdasággal foglalkozók száma 361 500 (43 %). A nem mezőgazdaságban dolgozók aránya 1985 óta jelentősen emelkedett. A Három-Torok víztározó rendszer modellértékű folyami tározó, hossza közei 600 km. A tározó átlagos mederszélessége a főágban 1,1 km, ami a természetes mederszélesség duplája. Mivel a tározó több száz kilométer hosszú, ezért viszonylag jelentős számú lakott település kerül elöntésre. A tervek szerint 20 járási városhoz tartozó mintegy 326 falu kerül víz alá a falvak használhatatlanná váló területének aránya viszonylag alacsony. Az elárasztott szántóföldek az összes szántóföld 1-4 %-át teszi ki. A víz alá kerülő terület aránya még az elárasztástól legjobban sújtott járásban is csupán 5,9 %. Az áttelepítés előzetes tervei szerint az áttelepítendő falusiak gyakorlatilag volt otthonuk közvetlen közelében kapnának új otthont. A vízszint emelkedésével érintett városok száma 13, ebből négyet teljesen új helyre kell költöztetni, mig a többinél a régi város közvetlen szomszédjában, magasabb területen lehet az új városrészt felépíteni. Hajózással kapcsolatos létesítmények A hajózással kapcsolatos létesítmények kivétel nélkül a gát bal oldalán kapnak helyet. A gát árvízi túlfolyó része 483 m hosszú, 23, egyenként 7 m széles és 9 m magas vízelnyelő nyílással alul, és 22 db 8 m széles kifolyó nyílással felül, az üzemvízszint felett. A végleges hajózsilip kétsoros öt lépcsős rendszer lesz, a zsilipkamrák hasznos mérete 280 m * 34 m * 5 m hossz * szélesség * zsilip perem alatti vízmélység, mely tízezer tonnás hajók emelésére is képes. A hajólift egyvezetékes vertikális lift. Az általa szállítható hajótest méretei 120 m * 18 m * 3,5 m és 3000 tonnás személy- vagy teherhajó átemelésére képes. Ezen túlmenően az építési munkálatok idejére egy ideiglenes zsilip is megépítésre kerül 240 m * 24 m x 4 m hasznos zsilipkamra méretekkel. Az építkezés gazdasági háttere A Három-Torok teljes költségvetése, a megvalósíthatósági tanulmány időpontjában három tényezőből állt össze: - a nagy gát építése az erőmüvei, hajólifttel és zsilipekkel, - a lakosság áttelepítése, - a nagyfeszültségű transzformátorhálózat kiépítése. Az 1986-os árszint alapján az összköltség 36,1 milliárd yuan, amiből az erőműre 18,8 milliárd yuan, a lakosság áttelepítésére 11 milliárd yuan, míg a nagyfeszültségű hálózatra 6,3 milliárd yuan jut. A megvalósíthatósági tanulmány bemutatásával párhuzamosan, 1990-ben az akkori árszínvonalon átértékelték a beruházás bekerülési költségeit, így a teljes befektetendő összeg 57 milliárd yuan-re adódott. 1993-ban, az előzetes tervezet auditálásakor újabb kalkulációt végeztek a jóváhagyott előzetes számítások, valamint az 1993-as árszínvonal alapján, és így az erőmű költsége 50,09 milliárd yuan-re, az áttelepítés pedig 40 milliárd yuan-re jött kj. Ekkora már a transzformátorhálózat megépítésének költsége beolvadt a nagyfeszültségű elektromos hálózat kiépítésének költségébe, az tehát nem terhelte tovább a Három-Torok Projekt költségvetését, így annak véglegesen jóváhagyott, fix beruházási összköltsége (1993-as áron számolva) 90,09 milliárd yuan. A fogyasztói árszínvonal változással, a tőkeforrás illetve a kamatlábak tényezőivel összefüggésben álló dinamikus költségek előzetes, pontos megbecsülése igen nehéz feladat. 1994-ben, a már meghatározott tőkeforrások és az aktuális árszínvonal alapján a Három-Torok Projekt dinamikus költségét 203,9 milliárd yuan-ben (megközelítőleg 24,65 milliárd USD) határozták meg. A projekt költségvetése nem tett említést a kínai retorikában egyébként kiemelt hangsúllyal kezelt műemlék megóvásról, új ásatások kezdeményezéséről, sem pedig a környezetvédelmi intézkedések költségéről, pedig ezek mind igen tetemes összeget emészthetnek fel. Az erőmű várható hatása a környezetre Az erőmű hatása a légszennyezettségre A nézőpontok ebben a vonatkozásban jelentősen eltérnek. A hivatalos kínai álláspont szerint az erőmű által termelt 18 000 megawatt áram jelentősen, mintegy 10 %kai csökkenti az ország energiaiparának szénfelhasználását, ezzel is jelentősen enyhítve a már-már katasztrofális levegőszennyezettséget Kína városaiban

2

1. Ha az erőmű éves energiatermelését vesszük alapul, akkor az megfelel 45-50 millió tonna nyersszén elégetéséből nyert energiának, 10 atomerőmű, vagy 14, 1,2 millió kilowattos széntüzelésű erőmű energiatermelésének. „A gazdaság jelenlegi bővülési ütemének fenntartása mellett, a kínai ipar energiaigénye a következő évtized során, előreláthatólag évi mintegy 17 000 megawattal fog növekedni" (

Burton, 1994), ezért a további légszennyezés elkerülésének érdekében alternatív energiaforrások kiaknázására van szükség (mint pl. az atomenergia vagy a megújuló vízenergia). A fenti adatokból kitűnik, hogy a vízerőmű jelentős számú hagyományos hőerőművet képes kiváltani úgy, hogy gyakorlatilag nem termel környezetszennyező és üvegházhatást okozó káros gázokat. „Az atomenergia, mint alternatíva természetesen szóba jöhet, hiszen a levegőszennyezés aspektusából nézve sokkal előnyösebb, mint a 2

1 Az 1979-es piaci reformok bevezetését követő évtizedekben a kínai ipar szédítő fejlődésbe kezdett, az éves GDP növekedés rendszeresen meghaladta a 10 %-ot. Ezzel az óriási növekedési ütemmel párosult a roppant mértékben megugró energiaigény, melynek kielégítésére a sziéntüzelésű erőművek óriási mennyiségű szén elégetésével válaszoltak. Ennek súlyos levegőszennyezettség lett az eredménye. Mindezeknek a következményeként Kínában az egyik legtöbb áldozatot követelő betegség a tüdőbaj lett. A megemelkedett kénkibocsátás hatását hamarosan már a környező országok is érezni kezdték. Japán, Korea és Tajvan is Kínál okolja az őket sújtó savas esők miatt. Mára Kína, a világ második legnagyobb üvegházhatást kiváltó gázok „termelője".