Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
4. szám - Sümegi Pál–Timár Gábor–Molnár Sándor–Herbich Katalin: Föld, ember, folyó kapcsolata az újkőkorban
234 Föld, ember, folyó kapcsolata az újkőkorban A folyóvölgy ek szerepe a Kárpát-medence első termelő kultúrájának megjelenésében és megtelepedésében Sümegi Pál 1, 2 - Timár Gábor 3 - Molnár Sándor 1 - Herbich Katalin 1 ' SZTE TTK Földtani és Őslénytani Tanszék, 6722. Szeged, Egyetem u. 2-6. 2 MTA Régészeti Intézet, 1014. Budapest Úri u. 49. 3 ELTE TTK Geofizikai Tanszék Űrkutató csoport, 1117. Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. Kivonat: A kora neolitikum során a Kárpát-medence fontos közvetíti szerepet játszott az európai kultúrák kialakulásában és terjedésében. A Körös kultúra települései két eltérő környezethez kapcsolódnak. Az. ideiglenes településeket a holocén kon, időnként árvíz/el elöntött ártereken találjuk, mig az állandó településeket a pleisztocén kori maradványfelszíneken A kétféle településen az eltérő környezeti tényezők (hidrológia, talajtan, morfológia, növényzet, állatvilág) miatt eltérő gazdálkodási módot folytattak. Ugyanez a mozaikos környezel játszott szerepet a késő neolitikum során kialakuló lelltelepülések esetében is rcgcszeti geológia, holocén. Körös kultúra, neolit települések Kulcsszavak: Bevezetés A pleisztocén végén, a globális lehűlés lezárulását követően, mintegy 11000-10000 évvel ezelőtt, Földünkön elsőként Közel-Keleten és Anatóliában jutott érvényre az a technikai és társadalmi trend, mely elvezetett az újkőkori (neolit) termelögazdálkodás, a csiszolt kőeszközök, agyagedények, növénytermesztés és állattartás kialakulásához. A neolitizáció nem az egész délnyugat-ázsiai területen zajlott, hanem csak a kiterjedése alapján Termékeny Félholdnak nevezett területen. Nem véletlen, hogy ez a térség volt a szintere a termelőgazdálkodás kezdetének. Ugyanis itt maradtak fenn a jégkorszak folyamán a gabonafélék ősi csoportjai (búza, árpa), valamint itt is éltek a tenyésztett állatok vad alakjai (juh, kecske, őstulok, sertés) is (Bökönyi, 1974, Roberts, 1997) Az élelemtermelés létrejötte alapvetően átalakította az ember és környezet, ember és társadalom viszonyát. A letelepült életforma és a stabilabb élelmiszerellátás jelentős népességnövekedést eredményezett, és a korai neolit településekről a neolit innovációk és az innovációkat hordozó közösségek szétterjedtek, így a termelőgazdálkodást folytató közösségek megjelentek Európában is (Ammerman-Cavalli-Sforza, 1971). A régészeti adatok (Kutzián, 1947, Kalicz, 1970, Makkay, 1982, Raczky, 1976, 1983, Bánffy, 2000) alapján az első termelőgazdálkodást folytató európai újkőkori kultúrák kialakulásában és terjedésében az egyik legfontosabb közvetítő szerepet a Kárpát-medence játszotta. A Közel-Keleten kialakult és anatóliai-balkáni területekre is kiterjedő élelemtermelő civilizáció északi határa a Krisztus előtti VII. és VI. évezred fordulóján a medence központi részén húzódott Mivel az alföldi elterjedésü, kora újkőkori Körös kultúra települései makroszinten az árterekhez, az alluviális síkságokhoz kötődnek (Kalicz-Makkay, 1977; Makkay, 1982; Sherraü, 1982, 1983, Whittle, 1996), ezért több kutató arra a következtetésre jutott, hogy az ártéri vízhatású talajok fontos szerepet játszottak a Körös kultúra gazdálkodásában és megtelepedésében (Kösse, 1979, Nandris, 1972, Sherraü, 1982, 1983) Viszont az 1995-ben megkezdett régészeti geológiai munkák, a Körös kultúrához tartozó közösségek megtelepedési pontjainak részletes geomorfológiai, paleohidrográfiai vizsgálatának eredményei teljesen más megvilágításba helyeztek az első kárpát-medencei termelőgazdálkodást folytaló közösségek, a Körös kultúra embereinek és a folyóknak a kapcsolatát (Sümegi, 2000, Sümegi et al 1998) Munkánkban arra keresünk válaszokat, hogy miért olyan erőteljes a kötődés a Körös kultúra emberei és az alföldi folyóhálózat között, és a Kárpát-medencében megtelepedő első állattenyésztők és növénytermesztők milyen kapcsolatban lehettek a kora-holocén folyóhálózattal (Sümegi-Kertész 1998, 2001, Sümegi et al. 1998,2002a) Vizsgálati módszerek A régészek által feltárt, vagy terepbejáráson a felszíni leletek nyomán valószínűsített Körös kultúra lelőhelyeiről begyűjtöttük a légi fotókat, űrfelvételeket, szintvonalas térképeket, történelmi - elsősorban osztrák - katonai térképeket. Ezeknek a térképeknek a felhasználásával digitális terepmodelleket készítettünk a Körös kultúra megteiepedési pontjairól Tiszapüspöki és Szajol, Kőtelek, Ecsegfalva községek határában, illetve a Tiszazug területén. A terepmodellek kialakítása mellett hálózatban, illetve keresztszelvény mentén telepített sekélymélységü fúrások segítségével feltártuk a Körös kultúra megtelepedés! pontjait, és a feltárt üledékes képződmények földtani vizsgálatával földtani térképeket készítettünk, illetve leírtuk a Körös kultúra megtelepedési pontjainak alapkőzet- és talajtípusait. A földtani fúrásokat spirálfúróval és zavartalan magkihozatalt biztosító Orosz-fejjel mélyítettük le (Sümegi, 2001). A földtani térképek, keresztszelvények, a digitális terepmodellek, a földtani alapadatok összehasonlító értékelésével rekonstruáltuk az első kárpát-medencei termelő-gazdálkodást folytató közösségek környezetét. Eredmények Vizsgálataink nyomán megállapítható volt, hogy a Körös kultúra közösségei két, eltérő környezetben telepedtek meg, azaz környezeti szempontból jó! elkülöníthető településtípusokat alakítottak ki a kárpát-medencei folyók völgyében 1. ábra A vizsgált területek elhelyezkedése Magyarországon A Körös kultúra vizsgált lelőhelyei: 1. A Berettyó mentén, Kcsegfalva határában, 2. A Körös menten, Furugv határában, 3. A Tisza mentén, Szajol és Tiszapüspöki határában, 4. A Tisza mentén. Kötelek határában
