Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

149 belső terhelésből származó P a tömegprodukció időszaká­ban erösebb, az alacsonyabb nyári fitoplankton biomassza mellett mérsékeltebb P hiány árán elégíthette csak ki az al­gák tápanyag igényét, ami összhangban áil Istvánovics (2001) eredményeivel. Köszönetnyilvánítás Munkánkat az EU5 EVK1-1999-00037 projekt és a MEH Balaton Kutatási Projekt támogatta. Köszönettel tartozunk a NYUDUVÍZIG KÜM Laboratórium dolgozóinak. Irodalom Alilgren. I. and Ahlgren G. (1978): A vízkémia analitikai módszerei (svédül). Institute of Limnology, Uppsala University. Bíró, P. (1997): Temporal variation in Lake Balaton and its fish popu­lations. Ecology of Freshwater Fish 6. pp. 196-216. Hieltjes, A. H. M. and Lijklema, L. (1980): Fractionation of inorganic phosphates in calcareous sediments J. Environ. Qual. 9. pp. 405­407. Abstract: Istvánovics, V. (2001): A bclsó terhelés és az időjárás szerepe a fito­plankton dinamikájában - komplex terepvizsgálat a Balaton Keszt­helyi-medencéjében. In: Mahunka, S. és Banczerowski, J. (eds.): A Balaton kutatásának 2000. évi eredményei Istvánovics, V. és Herodek, S. (1994): Principles of eutrophication and the case of Lake Balaton. In: Salánki, J. and Bíró, P. (eds.): Limno­logical Bases of Lake Management II. ICEP/UNEP. pp. 122-134. Lijklema, L., Gelencsér, P., Szilágyi, F., and Somlyódy, L. (1986): Se­diment and its interaction with water. In: L. Somlyódy and G. van Straten (eds ): Modeling and Managing Shallow Lake Eulrophi-ca­tion. pp. 156-183. Springer­Verlag, Berlin Menzel, D H and Corwin, N. (1965): The measurement of total phos­phorus in scawater based on the liberation of organically bound fractions by persulfatc oxidation. Limn. Oceanogr. 10. pp. 280-282. Murphy, J. and Riley J. P. (1962): A modified single solution method for the determination of phosphate in natural waters. Analyl. Chem. Acta 27. pp. 31-36. Somlyódy L. (1983): A Balaton eutrofizálódása. Egy rendszerszemléle­tű kutatás eredményei. VITUKI közlemények 38. Phosphorus desorption from the resuspended sediment is the most important mechanism of internal P load in shallow Lake Balaton. We estimated the rate of internal P load from in situ measurements in the Keszthcly-Basin during the period 2000 spring - fall Chlorophyll and suspended solid concentration in the water was measured weekly. Sedimentation of suspended solid, pigments and total P was measured biweekly in triplicate sediment traps near the sediment and the water surface. We fractionated the P content of the suspended solid, the trapped material, and the 0-1, 1-4, 4-8, and 8-15 cm slices of sediment cores. Pigment content of the sediment was also measured. Apparently, most of the resuspension events brought sediment in the near sediment water layer, not in the whole water column. Parallel to algal growth, ratio of primary sedimentation to total sedimentation increased from 5 to 50%. The same applied to pigment sedimentation. At 25-30 mg pigment m' 3 the ratio of primary to total pigment sedimentation stabilized at 80%. Maximum P desorption flux was estimated as 1.5 mg P m' : day' 1. Bevonatlakó életközösségek évszakos változásai a Balaton köves parti zónájában, az Amphipoda rákok kivételével Szító András B. Muskó Ilona Halászati és Öntözési Kutatóintézet, MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany, 5540. Szarvas, Anna-liget 8. 8325. Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3. Kivonat: Az 1995-1997. folyamán a Balaton 9 térségében a partszéli kövek élő bevonataiban az élővilág szezonális dinamikáját vizsgáltuk az Amphi­poda rákok kivételével. Csak a 250 nm-nél nagyobb állatokat vettük figyelembe. Az Amphipoda rákok közül a domináns tegzes bolharákra (Co­rophium curvispinum) vonatkozó anyag már korábban elkészült (Muskó et al., 1999). Egyetlen kagyló példányt (Dreissena polymorphe), 10 Oligochaeta , 34 árvaszúnyog fajt találtunk. A Limnomysis benedeni-l csak szórványosan találtuk meg. Az árvaszúnyog fajok közül domináns Balatonalmádinál a Cricotopus bicinctus 31 %, Keszthelynél 39 %, Balatonlellénél 40 %, Badacsonynál 57 % volt, Tihanynál az Orthocladius saxicola 60 %, Balatongyöröknél a Dicrotendipes tritomus 48 %, Balatonmánafüidönél a Dicrotendipes pulsus 38 %, Fonyódnál 39 %, Zamár­dinál 36 %. Ez utóbbi esetekben azonban a Cricotopus bicinctus szubdomináns. A többi faj színező elemként fordult elő. Az egyes fajok egyed­súrüsége nagy szezonális ingadozást mutatott Kiemelkedő volt Keszthelynél 1995. novemberében 5660, Balatongyöröknél 19%. november ele­jén 9760, Tihanynál 1997. június elején 29600, június végén 32400, Balatonalmádinál 1997. májusában 3920 árvaszúnyog lárva/m ! kőfelület. A biomassza az egyedszámok ftlggvényében hasonló tendenciát mutatott. Az adatok jól mutatják, hogy a Balaton anyagforgalmában a litofitont lakó szervezeteknek nagyobb jelentőségük és szerepük van annál, mint ahogy ma ezt a kérdést megítéljük tokra válogattuk és fajra határoztuk. A mintavételek ezeken a helyeken a fauna évszakos változásainak nyomon követése miatt történlek. Tovább bővültek a vizsgált helyek 1997. júliusában, amikor a Bala­ton déli partvonala mentén is mintáztunk. Balatonaligán (Club Aliga mólója mellett), Zamárdiban a DATE üdülő közelében, ahol természetes köves part található, Balatonlellén a hajóállomás jobb partjánál, Fonyó­don a hajóállomás mellett jobb oldalon, Balatonmánafürdön a kikötő jobb oldalánál Az állatok határozásához hazai- és külföldi szerzők mun­káit használtuk (Bíró, 1981, Cranston el al., 1983; Ferencz, I9"9, Fitt­kan, 1962, Fittkau el al., I983,Hirvenoja, 1973, Pinder et al.. 1983). A vizsgálatok célja a köveken kialakult élő bevonatban lévő állatcso­portok minőségi és mennyiségi viszonyainak megismerése volt, hogy a partszéli kövek felületén kialakult bevonatban található életközösség je­lentőségét pontosabban megítélhessük. Munkánkat a Balatonkutatási A­lapitvány anyagilag támogatta. Eredmények és értékelés 1997-ben csak a Balatonaligán gyűjtött mintákban nem találtunk gerinctelen állatokat. A további 9 mintavé­teli helyen összesen 4205 egyed volt, amely 48 faj között oszlott meg. Az egyedszám alapján az egyes csoportok a­ránya: Mollusca (Dreissena polymorphá) 0,01 %, Crusta­kulcsszavak: gerinctelen állatok, tó, litofiton, dominancia, biomassza. Bevezetés A Balaton bevonatlakó gerinctelen életközösségéről főleg az utóbbi évek kutatásai alapján vannak adataink (Perényi et al. 1993, Muskó 2000, 2001, Biró et. al. 1999, Lakatos el al. 1999, 2000, Szító et al. 1996). Kozák el al. (1998) mesterséges (szervetlen) alzat kihelyezésével végzett vizsgálatai rámutattak, hogy benépesítésük sorári az árvaszúnyog lárvák az első szervezetek között jelennek meg. Muskó és Görög (2000) természetes anyagú alzatok (kövek és falapok) Balaton ba helyezésével végzett kísérletei során megállapí-tották, hogy a megtelepedett állatok zömét alkotó pontokaspikus inváziós fajok (tegzes bolliarák és vándor­kagyló) mellett a Chironomida lárvák is jelentősek. Más állatcsoportok jelenlétéről és mennyiségi viszonyaikról is hiányos adataink vannak A köveken élő Amphipoda rákok közül a domináns tegzes bolharákra (Co­rophium curvispinum) vonatkozó rész már korábban elkészült (Muskó et al., 1999, Muskó 2000), a Dikerogammarus fajok feldolgozása folya­matban van, melynek során gyűjtöttük az eddig feldolgozatlan anyagot. Anyag és módszer Keszthely, Balatongyörök, Badacsony, Tihany, Balatonalmádi térsé­gében, mindenütt a hajókikötő környékén 1995-1997 között a parti kő­szórások vízzel borított részéről 5-5 követ kézzel emeltünk ki. A parton 10x10 cm-es területről lekapartuk a bevonatot, amelyet a helyszínen 70 %-os alkoholban konzerváltunk Laboratóriumban az állatokat csopor-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom